lord Creative Commons License 2000.09.05 0 0 158
Namost akkor csapongok, Riza, mint említettem száraz volt minden, a fülőke is, egyébként ott kacag a műszerfalon azóta, mert olyan szép.Főleg a csavarodó "árvége". Most már van mellette egy picinke nyálkás szegfűgomba is, szintén szárítva.

A wasabi nálam egy iszonyatosan erős japán torma tubusára van ráírva. Abszolút autentikus, egy keleti fűszerestől szereztem (mit tagadjam mostmár: loptam, mert kurva drága volt), szóval ez tényleg gomba? Hö.

Az ágyaspáleszekkel nekem is tetemes tapasztalatom van, de csak fűszer és gyógynövényekkel, gombával még soha... esküszöm. A bor nálam úgy jött a képbe, hogy egyszeris a Vendvidéken (vagy Hetésben, ki tudja mamár) kései novemberi estén olyan forralt bort kínáltak ami nem a szokásos és néha már halálraunt szegfűszeggel-fahéjjal megküldött dolog volt, hanem valami extra. Házigazda szerint 13féle gyógy illetve fűszernövény fickándozott a forró lében (bár szerintem a 13-as szám inkább misztikus, mint praktikus). A lényeg itt, hogy földöntúli volt az íze, illata, meg az álom ami utána jött. Sajna csak a kakukkfüvet, a muskotály zsályát és a bodzát tudtam beazonosítani (a recept számomra tehát elveszett örökre, tán meg sem volt soha), vendéglátó bevalotta még a fehér ürmöt, mint nem elhanyagolható összetevőt (ezért volt tehát mélyen gyönyörű álmom!) és némi unszolás után a macskagyökeret. Ez utóbbi szerintem csak eszébe jutott/ jól hangzott :) és csak ezért mondta. A fűszeres borok másik nagy területe a nyáron iható (itatott) fehér bor alapból sok titkos fűszerrel készített és jégbe hűtött életmentő csoda, de erről majd jövő augusztusban :)), most már a forró ital szezon jön. Amiről jut eszembe a hársfavirággal, mézzel, kálmosgyökérrel meg egyebekkel forralt kecsketej, mint minden téli bajra jó gyermekorvosság. Jó édes, nem úgy, mint az a főzet amitől dédapám, s nagyapám is meggyógyult annak idején némi visszeres/ agyérgörcsös fájdalmakból és évtizedekig éltek még utána békében. Na az keserű volt. Kicsi voltam még, de így leírva hasonlíthatott a csodaszer valami olyanra amiről Oxalis írt. Étkezés közben kellett kortyolni valami negyed kupicával a méregzölden fényesfekete főzetet és keserű volt, mint az epe. Éljen a népi gyógyászat.

Na. Hogy azért gombáról is írjak: pár napot az Upponyi hegyeknél töltöttem (Aggteleki-karszt/ Cserehát) és nincs semmi. :(( Nagyon sok többhetes példányt találtunk, főként galambicát, csiperkét, bimbós pöffeteget, lúdvércgombát (ez ami világít éjjelente: lidércfény), gyökeres fülőkét (aminek az az irdatlan hosszú szára van, olyan kackiás a kedves:)), kenyérgombát, hánytató piroshátút. Egyszóval mozgott ott valami, de ez a szárazság betett mindenkinek. Azért előrelátóak voltunk: az egyik ottani hivatásos gombaátvevővel telefonszámot cseréltünk és ő majd szól, ha legalább egyhetes eső lesz és a helyiek tömegével kezdik behordani a vargányát... :) Amit egyébként (most kapaszkodjatok!) max. 600 Ft/kg áron vesznek át. Az első osztályút, bizony. A másodosztályút (értsd kicsi, aranyos, frissen zömök, fénylő barnakalapú fenyőtinórát) pedig 200 forintért. Na ezt adják pesten kétezerért, amúgy.

A pecsétviaszra visszakanyarodva: mifelénk mézgával fényesítették- nem lakkal- addig is, míg el nem dőlt, hogy kell-e gyógyszernek. Addig meg "csak" dísz volt a sublót tetején, vagy a kóterben az árpávalérő almák és birsalmák között és valami rejtélyes okból a lányszobák ablakában.

lord, aki tele van élményekkel és az ősz ízeivel :), ezért kissé eltúlozta a hozzászólása hosszát