A Pharosz nem önmagában áll. A hellenisztikus Alexandria ugyanebben a korszakban gigantikus kikötői infrastruktúrát is létrehozott, a Heptastadiont  -  kb. 1,2–1,3 km hosszú, mesterséges töltés/gát, egy tengerfenékre épített töltés, közlekedési szempontból híd, amely összekötötte Alexandriát Pharos szigetével. Ez hozta létre a két nagy kikötőmedencét. A neve Heptastadion = „hét stadion hosszúságú”, ami nagyjából 1,3 km. A szélessége kb. 200 méter volt. 

A Pharos világítótorony és a Heptastadion együtt egy megaprojekt volt, egy egész tengeri infrastruktúra, amelyben a világítótorony, a kikötőgátak, a mólók és a szárazföld–Pharos összeköttetés egymással összefüggő rendszerként működtek.

A töltés megváltoztatta a hidrodinamikát  -  A gát két oldalán megváltozott a víz áramlása, és a kikötőkben a finom üledék könnyebben lerakódhatott. Az évszázadok alatt a természet lényegében folytatta a Heptastadion építését: hordalék és iszap rakódott le mellette és rajta. A „híd” végül szárazfölddé, földnyelvé alakult - Mansheya- földszoros. A modern város erre is épült.