A forgótárcsás csiszológép, már necces, főleg a láda belsejében.

 

A forgótárcsa a külső vágásoknál és a nyers tömbök kiegyenesítésénél működhetett. A Szerápeum kőládáinak belseje nem körkörös, hanem egyenes vonalú, vezetett gépi erőkifejtést vagy embert próbáló kézi lapcsiszolást) követelhetett meg. A mozgást oda-vissza irányú, lineáris mozgássá átalakították egy excenter (egy aszimmetrikus csap) segítségével. A szarkofág felett egy masszív fa- vagy kőállvány (gépágy) biztosította fix megvezetést. A doboz belsejébe nem tárcsa, hanem merev fém hordozó-/csiszolópapucs nyúlt be, amelynek munkáját az abrazív szemcsék - kvarc, homok végezték. A csiszolópapucs hordozta a homokot. A sarok- és élmegmunkálás külön mehetett kézi vagy keskenyebb, alternáló szerszámmal.

Mivel a papucs maga is egy merev, tökéletesen sík felületű fémtest volt, és a felette lévő masszív gépágy (fa/kőállvány) szigorú kényszerpályán tartotta, fizikai képtelenség volt, hogy a gránitfalon a kézi megmunkálásból eredő hullámosságot eredményezzen. A gép önmagából adódóan másolta rá a síkot a kőre.

 

A modell tehát:

     Az Ahramat-ágon alapuló mélyvízi hidraulikus logisztikát használ a szállításra.

     Egy felszíni, gépágyas, excenteres alternáló csiszológépet (csiszolópapuccsal) alkalmaz a belső terek ipari pontosságú kialakítására.

     A Per-Ankh (Élet Háza) holisztikus és Máat-alapú céhrendszerével biztosítja a generációs tudást és a profitmentes, végtelen munkaórát.

     És végül a politikai propaganda és a későbbi technológiai hanyatlás (faládákhoz való visszatérés) drámájával magyarázza meg a helyszínen látható befejezetlen és átvésett nyomokat.

 

Az ellenőrzés - A Szerapeum egyik belső gránitfelületén mikroszkóposan meg kellene keresni a párhuzamos, egyenes abrazív barázdákat és a periodikus, oda-vissza mozgásra utaló mintázatokat.