1. Megint ugyanaz a régi mutatvány: a „fiakból” istenfajt gyártasz

Azt mondod, a 82. zsoltárban nem „valakit”, nem embereket nevez isteneknek a szöveg, hanem „a Felséges Isten fiait”. Ebből szerinted már következik, hogy természet szerinti istenekről van szó. Nem következik. Ez a te állandó rövidzárlatod: ahol a Szentírás fiúságról beszél, te azonnal isteni fajrokonságot látsz; ahol „istenek” szó áll, te azonnal természet szerinti isteneket képzelsz; ahol „Istenek Istene” áll, te azonnal mennyei főisten-kormányzatot álmodsz.

A „Felséges fiai” kifejezés önmagában nem bizonyítja, hogy ezek a lények Istenek természet szerint. A Szentírás sokféle fiúságot ismer: teremtés szerinti, szövetségi, kegyelmi, királyi, angyali, képviseleti, erkölcsi, örök fiúi. Az angyalok nevezhetők Isten fiainak, Izrael is nevezhető Isten fiának, a hívők is Isten fiai lesznek kegyelemből, de ettől nem lesznek természet szerinti Istenek. A Fiú, Jézus Krisztus, egészen más értelemben Fiú: örök, egyszülött, az Atyával egy lényegű.

Te ezt a különbséget szándékosan elgyalulod. Nálad minden „fiú” ugyanabba a mennyei családfába kerül, aztán ebből kijön a panteon: sok isten, egy főisten, felkent isten, halandó istenek, jutalomként halhatatlanságot szerző istenek. Ez nem bibliai teológia, hanem vallási családfa-mesekönyv.

 

2. A 82. zsoltár nem istenfajtát alapít, hanem ítéletet hirdet

A 82. zsoltárban Isten ítél. Ez a zsoltár alaphelyzete. Nem ünnepi istenavatásról van szó, nem mennyei koronázási bankettről, nem arról, hogy a Felséges fiait bevezetik az isteni faj anyakönyvébe. A zsoltár vádirat: igazságtalanul ítéltek, részrehajlók voltatok, nem szolgáltattatok igazságot a gyengének és árvának, nem mentettétek meg a szegényt és szűkölködőt.

Ezért hangzik el: „Én mondottam: istenek vagytok, és a Felséges fiai mindnyájan; mindamellett meghaltok, mint az emberek, és elhullotok, mint akármely fejedelem.” Ez nem természet szerinti istenség ünneplése. Ez cím és méltóság visszavonása ítéleti formában. Olyanokhoz szól, akik magas, Istentől kapott hatalmi vagy képviseleti státuszt viseltek, de elbuktak benne.

Ha természet szerinti, teremtetlen, isteni lények volnának, akkor a „meghaltok, mint az emberek” nem lenne fenyegetés, hanem teológiai képtelenség. A zsoltár éppen azzal üti le őket, hogy bármilyen magas címük volt is, nem az élő Isten természetében részesedő istenek: ítélet alá kerülnek, és úgy hullanak el, mint a földi hatalmasok.

 

3. Az, hogy „a Felséges fiai”, nem teszi őket egy másik Isten természet szerinti gyermekeivé

Azt állítod, hogy ezek „egy másik Isten fiai”, és az Istenek Istene ezeknek az Istene lett, miután felkenetett társai fölé. Hol áll ez a 82. zsoltárban? Sehol. A zsoltár nem mondja, hogy van egy magasabb Isten, akinek fiai ezek az istenek, és egy másik Isten, aki később föléjük kenetett. Nem mondja, hogy az Úr maga is közülük való. Nem mondja, hogy az Istenek Istene korábban csak egy istenfi volt, majd előléptették.

Ezt te hozod be kívülről. Ez a te henoteista rendszered. A zsoltár szövege sokkal egyszerűbb: Isten ítél azok között, akiket „isteneknek” nevez, mert nagy hatalmat kaptak, de igazságtalanul éltek vele. A végén Istenhez kiált: kelj fel, ítéld meg a földet, mert tied minden nép. Ez nem azt jelenti, hogy sok isten között van egy vezető. Azt jelenti, hogy az Úr egyetemes bíró.

A zsoltár végső hangja nem panteon, hanem monoteista ítélet: Istené minden nép. Nem az isteneké. Nem a Felséges fiainak szétosztott, végleges, önálló birtoka. Istené.

 

4. „Hogyan lehetne Istenek Istene, ha csak egy Isten létezik?” — ez nem probléma, csak félreértett felségcím

Azt kérdezed: hogyan lehetne Izrael Istenének neve Istenek Istene, ha csak egy Isten létezik? Érted-e a problémát? Értem. Csak ez nem probléma, hanem a te nyelvi csapdád. Az „Istenek Istene” ugyanúgy felségcím, mint az „urak Ura” vagy „királyok Királya”. Nem azt jelenti, hogy Isten ugyanabba a fajba tartozik, mint a többiek, csak rangidős. Azt jelenti, hogy minden istennek nevezett hatalom fölött ő az abszolút Úr.

A Biblia nevezhet „isteneknek” bálványokat, hamis kultusztárgyakat, démoni hatalmakat, angyalokat, mennyei hatalmasságokat, bírákat, uralkodókat, képviseleti hatalommal bírókat. De ezek nem Istenek ugyanabban az értelemben, ahogyan az Úr Isten. Az „Istenek Istene” cím nem istenfajtát igazol, hanem az összes istennek nevezett valóság fölötti páratlan felsőbbséget.

Te úgy olvasod, mintha a „királyok Királya” azt jelentené: Isten egy politikai uralkodó a földi uralkodók családjából. Nyilván nem. Akkor az „Istenek Istene” sem jelenti azt, hogy az Úr egy isten a sok valódi isten közül.

 

5. Az „istenek ekklésziája” nem az Egyház mintájára működő mennyei panteon

Azt mondod, Isten nem akárhol tette a kijelentést, hanem „az istenek ekklésziája között”. Ezzel megint ünnepélyes görögös díszletet húzol egy ítéleti szöveg elé. A zsoltárban Isten gyülekezetéről, tanácsáról, ítéleti fórumáról van szó. Ez nem azt jelenti, hogy ezek természet szerinti istenekből álló egyházat alkotnak. A mennyei tanács nyelve nem többistenhit. A királyi udvartartás nem teszi az udvaroncokat királyokká. A bírósági jelenet nem teszi a vádlottakat főbíróvá.

Isten megáll és ítél. Ez a döntő. Nem egyenrangú isteni testületben tanácskozik, hanem bíróként lép fel. A többiek ítélet alatt állnak. Márpedig aki Isten ítélete alatt áll, az nem Isten természet szerint. A teremtmény ítéltetik meg, nem a teremtetlen Isten.

Te az „istenek gyülekezetéből” istenfajtát csinálsz, miközben a zsoltár egész mozgása ellenkező irányú: Isten leleplezi, megítéli, megalázza és halálra adja azokat, akik visszaéltek címükkel vagy hatalmukkal.

 

6. „Nem minden isten hal meg” — ezt nem a zsoltár mondja, hanem te toldod hozzá

Amikor szembesítenek azzal, hogy a 82. zsoltár szerint ezek meghalnak, mint az emberek, azt válaszolod: nem minden isten hal meg, csak azok, akiket halálra ítéltek. Ez ügyes menekülésnek látszik, de valójában újabb betoldás. A zsoltár nem tanít olyan rendszert, hogy vannak halandó istenek, vannak halhatatlanságot elnyert istenek, van jutalmazási fokozat, van isteni rend, van korszakos próbaidő, és aki feddhetetlen marad, az halhatatlanná válik.

Ezt te építed rá. A zsoltár csak annyit mond: „istenek vagytok” — majd azonnal: „de meghaltok, mint az emberek.” Ez a fordulat nem a halandó istenek teológiájának megalapítása, hanem az isteni cím ironikus vagy ítéleti visszavétele. A cím magas, a vég emberi. Ez a lényeg.

Te ebből azt csinálod: természet szerint istenek, csak még halandók, amíg el nem nyerik a jutalmat. Ez már olyan, mintha a zsoltárból mennyei nyugdíjrendszert olvasnál ki. Semmi ilyen nincs a szövegben.

 

7. „Az Istenek Nagy Tanácsa úgy határozott” — hol van ez a Bibliában?

Azt írod, az Istenek Nagy Tanácsa úgy határozott, hogy az engedetlen istenek az ítélet napján elvesznek, mint a közemberek. Ez megint a saját mitológiád. Hol szerepel a 82. zsoltárban „Istenek Nagy Tanácsa” ilyen jogi döntéssel? Hol áll, hogy több természet szerinti isten tanácsa ítéletet hozott más istenek fölött? Hol áll, hogy ezek istenek voltak, de halhatatlanságukat még nem nyerték el? Sehol.

A szövegben Isten ítél. Nem istenek nagy tanácsa. Nem kollektív isteni parlament. Nem felsőházi szavazás. Isten áll a gyülekezetben, és Isten mondja ki az ítéletet. A végén is Istenhez szól a kiáltás: kelj fel, ítéld meg a földet.

A te „Istenek Nagy Tanácsa” szólamod pátoszos, de nem bibliai. Olyan, mint egy rossz fantasy-regényből áthozott mennyei alkotmánybíróság.

 

8. A katolikus tan szerint Krisztus meghalt — de nem úgy, ahogy te képzeled

Azt kérdezed gúnyosan: nem a Róma főpapja által vezetett egyház állítja „istenjézusáról”, hogy meghalt? De igen: a katolikus hit vallja, hogy Jézus Krisztus valóságosan meghalt a kereszten. Csakhogy nem úgy, ahogy te ezt karikatúrává gyúrod. Nem az isteni természet halt meg. Nem Isten istensége szűnt meg. Nem a Szentháromság omlott össze nagypénteken. A Fiú isteni személye emberi természetében szenvedett és halt meg.

A halál az emberi test és lélek szétválása. Krisztus valóságos emberi testet és valóságos emberi lelket vett fel. Ezért valóságosan meghalhatott emberi természetében. De személy szerint az örök Fiú az alany. Ezért mondhatjuk: Isten Fia meghalt értünk, nem azért, mert az istenség halandó, hanem mert az isteni személy valódi emberségben vállalta a halált.

Te ezt úgy fordítod le, mintha a katolikusok azt mondanák: az örök isteni természet meghalt. Nem ezt mondjuk. Megint a saját bábodat püfölöd, és közben diadalmasan kiáltasz, hogy ledőlt a dogma. Nem dőlt le. A báb dőlt le, amelyet te faragtál.

 

9. Krisztus halála nem bizonyítja, hogy „istenek is meghalhatnak”

Krisztus halálából nem következik, hogy vannak halandó természet szerinti istenek. Krisztus halála a megtestesülés titkához tartozik. Az örök Fiú emberi természetet vett fel; ebben az emberi természetben szenvedett, meghalt és feltámadt. Ez egyedülálló esemény. Nem általános szabály az „istenek halandóságáról”.

Te Krisztus kereszthalálát úgy akarod felhasználni, mint bizonyítékot a halandó istenek fajára. Ez teológiai zsebtolvajlás. A katolikus állítás: az Isten Fia emberré lett, és emberként meghalt. A te állításod: vannak halandó istenek, akik jutalomként halhatatlanságot kaphatnak. A kettőnek semmi köze egymáshoz.

A kereszt nem a panteonod egyik példája. A kereszt a megtestesült Fiú üdvözítő áldozata.

 

10. „Csak egy halhatatlan” — igen, Isten egyedül halhatatlan természet szerint

Azt kérdezed: soha nem hallottam, hogy az istenek közül csak egy halhatatlan? De hallottam, csak te megint rossz rendszerbe rakod. Pál szerint Isten az, akié egyedül a halhatatlanság. Ez nem azt jelenti, hogy sok isten van, és közülük csak egy még halhatatlan, a többiek majd jutalomként megszerzik. Azt jelenti, hogy Isten egyedül birtokolja a halhatatlanságot önmagától, lényegénél fogva.

A teremtmény részesedhet az életben, kaphat halhatatlanságot kegyelemből, feltámadhat romolhatatlanságra, élhet örökké Isten ajándékából. De ez nem természet szerinti istenség. A teremtmény nem azért él örökké, mert isteni fajba tartozik, hanem mert Isten részesíti életében.

A különbség egyszerű: Isten halhatatlan önmagától; a teremtmény halhatatlanságot kap. Te ebből is mennyei istenosztályt csinálsz: némely isten halandó, némelyik jutalmazott, némelyik örök. Ez nem apostoli tanítás, hanem halhatatlansági ranglétra.

 

11. „Minden isten halandó, amíg el nem nyeri jutalmul a halhatatlanságot” — ez bibliai fedezet nélküli fantázia

Ez a mondatod mindent elárul: „Minden isten halandó mindaddig, amíg el nem nyeri jutalmul a halhatatlanságot.” Hol tanítja ezt a Szentírás? Hol van az, hogy istenek próbaidőn vannak? Hol van az, hogy istenek jutalmul nyerik el a halhatatlanságot? Hol van az, hogy a 82. zsoltár istenei természet szerint istenek, csak még nem kapták meg végleges halhatatlansági fokozatukat?

Sehol. Ez a te rendszered. Még csak nem is következik a szövegből. A zsoltárban a halálfenyegetés pontosan azt jelenti: bármilyen magas címük van, nem azok, aminek képzelik magukat. Emberi módon elbuknak. A halál itt nem az istenfaj egyik kockázata, hanem az istenségi cím relativizálása.

Te úgy beszélsz, mintha a Biblia valami mennyei versenyvizsgát tanítana: istenek indulnak, engedetlenek kiesnek, feddhetetlenek halhatatlanságot kapnak. Ez nem kinyilatkoztatás, hanem kozmikus tanfolyami rendszer.

 

12. Az ember halhatatlansága nem istenné válás természet szerint

Azt mondod, ez az emberekre is érvényes: aki feddhetetlen marad, elnyeri a halhatatlanságot. A katolikus hit is vallja, hogy az igazak örök életet kapnak, testben feltámadnak, romolhatatlanságban élnek Isten előtt. De ettől nem lesznek Istenek természet szerint. Nem lesz belőlük új isteni faj. Nem válnak a Teremtővel azonos szintű istenekké.

A kegyelem felemel, részesít, megdicsőít, de nem szünteti meg a teremtményi státuszt. A szent örökké élhet Istenben, de nem lesz teremtetlen. A megdicsőült ember részesedik az isteni életben, de nem lesz Isten lényeg szerint.

Te megint összekevered a részesedést a természet szerinti birtoklással. Aki életet kap Istentől, nem válik Istenné. Aki örök életet kap, nem lesz az élet forrása önmagától. Isten ad, a teremtmény kap. Ez a különbség. Te pedig ebből is panteont akarsz építeni.

 

13. Az „örök élet” elleni támadásod nyelvi és teológiai tévedés

Azt állítod, hogy az „örök élet” kifejezés belehamisítása Isten Szavába az istentelen egyház fordítói által. Ez megint nagy szó, kevés bizonyítás. A bibliai nyelvekben az életre vonatkozó „örök”, „korszakos”, „a korszakhoz tartozó” kifejezések valóban hordozhatnak árnyalatokat. De az Újszövetségben az örök élet nem pusztán hosszú életet jelent a földön, nem csak ezeréves, fás hosszúságú életet, hanem Isten saját életében való részesedést, amely nem múlik el.

Jézus az örök életet úgy kapcsolja Isten ismeretéhez, a Fiúhoz, feltámadáshoz, ítélethez és elveszhetetlenséghez, hogy abból nem lehet puszta hosszú földi életet csinálni. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Aki az ő testét eszi és vérét issza, annak örök élete van, és Jézus feltámasztja az utolsó napon. Ez több, mint hosszú élet a fák mintájára.

Ha az „örök élet” szerinted csak korszakos hosszú élet, akkor a vele párhuzamos örök büntetés, örök dicsőség, örök szövetség, örök Isten kifejezéseivel is bajba kerülsz. A szót nem lehet mindig úgy fordítani, ahogy éppen a rendszerednek kényelmes.

 

14. A „fák élete” hasonlat nem az örök élet tagadása

A fákkal érvelsz: mutassak egy fát, amely a teremtés kezdete óta él. Ezzel azt akarod bizonyítani, hogy a hosszú élet nem örök élet. Csakhogy a fák életére vonatkozó bibliai hasonlat nem az örök élet teljes dogmatikai meghatározása. A hasonlat a hosszúságot, békét, áldást, stabilitást érzékelteti. Nem azt mondja, hogy az üdvösség végső állapota botanikai élettartamra korlátozódik.

A Biblia többféle képet használ: fa, folyó, város, menyegző, lakoma, örökség, ország, feltámadás, új ég és új föld. Egyik képet sem szabad úgy kiragadni, hogy a többit agyonverje. Ha a faélet-hasonlatból azt hozod ki, hogy nincs valódi örök élet, akkor ugyanazzal a módszerrel a menyegzői képből azt kellene kihoznod, hogy az üdvösség csak lakodalmi vacsora, a város-képből meg azt, hogy az üdvösség csak építészet.

A hasonlat hasonlat. Nem szótári kaloda. A fák hosszú élete nem cáfolja az örök életet; csak egyik képe az áldott, tartós, békés életnek.

 

15. Az ezeréves királyság nem meríti ki az örök életet

Azt mondod, az Istenek Istene az ezeréves királyság alatt hosszú életet ígért a szelídeknek és tiszta szívűeknek, de nem örök életet. Itt megint összekeversz üdvtörténeti szakaszokat. Az ezeréves uralom kérdéséről keresztények között különböző értelmezések voltak, de az örök élet nem merül ki semmilyen földi hosszú életben.

A keresztény remény végső tárgya nem az, hogy nagyon sokáig élünk egy még mindig múló világban. Hanem a feltámadás, romolhatatlanság, Isten színelátása, új ég és új föld, halál nélküli végső állapot. A halál utolsó ellenségként eltöröltetik. Nem arról van szó, hogy csak meghosszabbított halandóságot kapunk, aztán egyszer vége. Az üdvösség végső állapota nem hosszú próbaidős bérlet, hanem Isten életében való végleges részesedés.

Te az örök életből ezeréves, majd korszakos hosszabbítást csinálsz. Ez olyan, mintha az evangélium örömhírét lefordítanád mennyei nyugdíjelőtakarékosságra.

 

16. Az örök élet nem „egyházfordítói hamisítás”, hanem apostoli remény

Az „örök élet” nem katolikus fordítói trükk. Nem római betoldás. Nem a teológusok varázsszava. Az apostoli igehirdetés középpontja, hogy Krisztusban az ember nem pusztán hosszabb életet, hanem végső életet kap. Az élet, amelyet Krisztus ad, nem egyszerűen sok év, nem csupán jobb földi körülmények, nem ezeréves egészségprogram. Az élet Istennel való közösség.

János evangéliuma különösen világosan beszél erről: az örök élet Isten és az általa küldött Jézus Krisztus ismerete. Ez nem mérhető fák évgyűrűivel. Aki Krisztusban van, már részesedik abban az életben, amely a halált legyőzi. Ezért mondja Jézus, hogy aki hisz benne, ha meghal is, él.

Te a fogalmat földi élettartamra lapítod. Ez nem hűség a Bibliához, hanem az örökkévalóság lekicsinyítése.

 

17. A „meghaltok, mint emberek” nem az istenek halandósági osztályzata, hanem leleplezés

Térjünk vissza a zsoltár közepéhez, mert itt van a fő bajod. Szerinted a „meghaltok, mint emberek” azt jelenti: vannak istenek, akik halandók, mert fellázadtak. A szöveg sokkal inkább ezt mondja: bár „isteneknek” neveztettek hatalmi vagy képviseleti értelemben, nem vagytok Istenek természet szerint; ítélet alá estek, és emberi vég vár rátok.

A cím tehát nem ontológiai rang, hanem felelősséggel járó méltóság. A bukásuk pedig megmutatja, hogy nem isteni természetűek. Ha a halál úgy éri őket, mint az embereket, akkor a zsoltár éppen kihúzza alóluk azt, amit te alájuk akarsz tenni: a természet szerinti istenséget.

Te az ítélet mondatából rendszertani besorolást csinálsz. Ez olyan, mintha valakitől elvennék a díszegyenruhát, te pedig ebből azt bizonyítanád, hogy örökletes királyi vérből való.

 

18. A Jehova Tanúira való hivatkozásod különösen furcsa

A végén azt kérdezed, azt gondolom-e, hogy Jehova Tanúi nem veszik észre a katolikus teológusok értelmi hiányát. Ez már csak azért is különösen furcsa, mert a te rendszered még Jehova Tanúi tanításához képest is elvadult. Ők legalább formálisan tagadják a sok természet szerinti isten világát, és nem szoktak halandó istenek jutalmazási rendszeréből mennyei tanácsot építeni. Te viszont már nem egyszerűen antikatolikus vagy, hanem olyan henoteista konstrukciót raksz össze, amelyben istenek születnek, lázadnak, meghalnak, jutalmazódnak, halhatatlanságot nyernek.

Ez nem a katolikus „kovász” elleni védelem. Ez egy másik kovász: bibliai szavakból erjesztett panteon. Jehova Tanúit sem azzal véded meg, hogy egy még zavarosabb rendszerbe hívod őket át.

A katolikus teológusokat lehet vitatni. De ha valaki a 82. zsoltárból halandó istenek tanát, az „örök élet” ellen pedig faélettani érvet gyárt, akkor talán nem ő áll a bölcsesség hegycsúcsán.

 

19. A „Róma főpapja által vezetett egyház” elleni kiáltvány nem pótolja a bizonyítást

Megint jön a refrén: meg kell óvni Jehova Tanúit a római egyház teológusainak kovászától. Ez jól hangzik plakáton, de nem bizonyít semmit. A vita nem azon dől el, ki tud hangosabb felhívást írni nagybetűkkel. A vita azon dől el, mit jelent a 82. zsoltár, mit jelent az Istenek Istene cím, mit jelent Krisztus halála, mit jelent az örök élet, és mit tanít a Szentírás Isten természetéről.

A te érvelésednél minden kulcsponton hiányzik a bizonyítás. A „Felséges fiai” szerinted természet szerinti istenek — bizonyítatlan. Az Úr szerinted csak egy felkent istenfi — bizonyítatlan. A halandó istenek jutalmazott halhatatlansága — bizonyítatlan. Az örök élet fordítói hamisítás — bizonyítatlan. Az ezeréves földi hosszú élet mint végső remény — beszűkített és bizonyítatlan.

Nagybetűs buzgóság sok van. Szöveghű bizonyítás kevés.

 

20. Összegzés: a 82. zsoltár a te rendszered sírköve, nem alapköve

Összefoglalva: a 82. zsoltárban az „istenek vagytok” nem természet szerinti isteneket alapít, hanem magas, Istentől kapott képviseleti vagy mennyei méltóságot jelöl, amely ítélet alá kerül. A „Felséges fiai” nem bizonyít isteni fajt. Az „Istenek Istene” nem panteonfőnök, hanem felségcím minden istennek nevezett hatalom fölött. Az „istenek gyülekezete” nem isteni parlament, hanem ítéleti jelenet. A „meghaltok, mint emberek” nem halandó istenek tanát vezeti be, hanem leleplezi, hogy ezek nem Istenek természet szerint.

Krisztus halálát sem használhatod menekülőútként. A katolikus hit nem azt tanítja, hogy az isteni természet meghalt, hanem hogy az örök Fiú emberi természetében valóságosan meghalt. Ez nem igazolja a halandó istenek elméletedet. Az, hogy Isten egyedül halhatatlan, azt jelenti, hogy Istené a halhatatlanság önmagától; a teremtmény csak ajándékként részesedhet életben. Ez sem sok isten, hanem egy Isten és sok teremtmény.

Az örök életet pedig nem lehet fák élettartamára zsugorítani. A fa-hasonlat nem dogmatikai korlát, hanem kép. Az örök élet nem fordítói hamisítás, hanem Krisztus ígérete: Isten életében való részesedés, amely legyőzi a halált. A keresztény remény nem hosszú, de végül lejáró korszakos élet, hanem feltámadás, romolhatatlanság és végleges közösség Istennel.

A te rendszeredben az istenek halandók, jutalomra várnak, tanácsot tartanak, meghalnak, feltámadhatnak, talán halhatatlanná válnak; az örök élet csak hosszabb korszak; az Istenek Istene egy felkent főisten; Krisztus pedig nem valóságos Isten, hanem emberi szereplő egy mennyei hierarchiában. Ez nem apostoli hit. Ez bibliai szavakból összerakott henoteista labirintus.

A katolikus hit ezzel szemben tiszta: egyetlen Isten van, aki természet szerint halhatatlan; a Fiú valóságos Isten és valóságos ember; Krisztus emberi természetében meghalt értünk, de isteni személye örök; az igazak pedig nem istenfajjá lépnek elő, hanem kegyelemből részesednek az örök életben. Ez nem a „római kovász”, hanem az apostoli hit józan, teljes és szöveghű megvallása.