Én nem tudom eldönteni, amikor valaki azt mondja, hogy a Szentlélek mondatja vele, amit mond, hogy ez mennyire pszichológiai eredetű, és mennyire Istentől való. Ez egy személyes, belső meggyőződés. Nyilván az illető érez valamit, amit ő a Szentlélek vezetésének tulajdonít, de én ezt kívülről nem tudom megállapítani.

És szerintem azt sem az dönti el, hogy valaki közben bibliai igéket idéz. Nem vádnak mondom, csak emlékeztetőül: maga a Biblia is bemutat olyan esetet, amikor a Sátán idéz a Szentírásból.

Tehát attól, hogy valaki bibliai szöveget idéz, még nem következik, hogy amit mond, az Istentől való.

Ezért számomra önmagában sem a kijelentés, sem a bibliai idézet nem bizonyítja annak isteni eredetét. Legfeljebb azt mutatja meg, hogy az illető mit állít és milyen szövegre hivatkozik.

Én nem kételkedem abban, hogy valaki valóban átélheti azt az érzést, hogy a Szentlélek vezeti vagy szól általa. Abban viszont már lehetnek kétségeim, hogy ez az élmény valóban Istentől származik-e.

Ezért inkább magát a kijelentést és annak a bibliai szöveghez való viszonyát kell megvizsgálni. Például: összhangban van-e azzal, amit a szöveg ténylegesen mond? Megállja-e a helyét a szövegkörnyezetben?

 

Nem csupán egy előre kialakított gondolatot olvasunk-e bele?

 

Jézus  azt mondja, hogy „a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak” (Mt 11:13), de ebből önmagában nem következik, hogy János után minden prófétai működés megszűnt.

Az Apostolok cselekedeteiben például János után is találkozunk prófétákkal.
A Jelenések könyvét sem nevezném egyszerűen nem próféciának. Maga a könyv több helyen is „e prófétálás beszédeiről” beszél. Ugyanakkor nagyon erősen épít a korábbi prófétai könyvek képeire és hagyományaira, ezért valóban fontos vizsgálni, hogyan használja és értelmezi újra ezeket.

Én tehát nem igazán tudom, és talán nem is szükséges eldöntenem, hogy egy adott ember mikor beszél saját meggyőződéséből, és mikor a Szentlélek vezetése alatt. A belső állapotát úgysem tudom közvetlenül ellenőrizni.

 

Amit viszont vizsgálni tudok, az az, amit mond: hogyan érvel, mire hivatkozik, hogyan viszonyul a szöveghez, milyen forrásokat használ, és hogy az állítása valóban következik-e abból, amire hivatkozik.
Vagyis számomra nem az a döntő kérdés, hogy valaki kijelenti-e magáról, hogy a Szentlélek szól általa, hanem az, hogy mit mond, és az állítása hogyan állja ki a vizsgálatot.

 

És megszületik a gondolat, amikor a dolgok nem passzolnak; egy önjelölt próféta.

Bár megjegyzem, még a prédikátor is túlzás lenne. :)