Hogy egy közösségbe valaki bepöccint egy kis gyűlöletet, és az tovaterjed, és mételyez

Vagy az önvizsgálatra indít, és az egész közösség még jobban megtisztul

Istenben megtisztul, és még jobban az ég felé emelkedik

Miközben a lázadás szelleme azt mondja, hogy én, és az én gondolataiból indul, ítélkezik, és megkülönböztet

És ugyan a pillanatot élem, de süllyedés és az emelkedés is inkább emberöltőnyi

És ami azt meghatározza az a pillanat

Így vagy legyőz engem az idő, vagy a szolgálatomba állítom minden viszonylatban az önvizsgálatommal

Tudva, hogy amit kimondtam, azt már vissza nem szívhatom

A beszéd rossz társa a sok beszéd, akinek nincs ideje átvizsgálni

A beszéd jó társa meg a hallgatás, aki meg vizsgál

Ha meg imádkozol értem, még a robogásomban is megállítasz, és ha megállok, akkor át is gondolok

A vita meg nyilván üdvös imával, és akkor közelebb visz

Az önösség meg arra sarkal, hogy megosszon

Hogy meg én emilyen vagyok, te meg amolyan, az nem egymásból kivonás, hanem összeadás