Hadd üdvözöljem a javuló Hangulatot és a tanulságos Gondolatokat, amik épp visszatérnek a nyaralásból!

Hozzátennék valamit a "legyőzni önmagunk" és az érzelmek elfolytása közötti (számomra létező) különbségen.
Már régebben is írtam hogy nekem meggyőződésem, hogy létezik harmadik út is. Persze azóta ez az elméletem is tisztult.

Én sem hiszem, hogy a passzivitás, az elfolytás a megoldás, de az agressziónak és az indulatoknak sem adnám át magamat "szívesen".
Sajnos nem tudom leírni, hogy mire gondolok, de talán értitek, hogy kell lennie még valaminek.
Valaminek, ami annyira egyszerű és annyira a szemünk előtt van, hogy észre se vesszük.
Olyasmi, vagy olyasmik, amiket már leírtunk itt is, de amint leírtuk, rögtön banálisnak és nevetségesnek tűnt(ek).
Nem utasítom el a harcot, mint lehetséges megoldást, de az indulatokat, az agressziót igen. A passzivitás, elfolytás pedig számomra a félelemmel egyenértékű, bár nem azonos vele.

Mindezek csak ideák, az én ideáim. Semmi saját gyakorlati tapasztalat nem áll mögötte. Még soha sem sikerült egy konfliktus helyszínét úgy otthagynom, hogy azt gondoltam, helyesen cselekedtem, ez volt a legjobb megoldás. Pedig már sokféle megoldással próbálkoztam. Persze nem sok lehetőségem volt még ezt gyakorolni, főleg amióta edzésre járok. Lehet, hogy ez a kabalám. Kopp-kopp-kopp. :-)

Gondoltam megosztom veletek, legyen egy véleménnyel több.

bout