Tetszik amit írtál. Nagy mértékben azonosulok vele, azaz egyezik a filozófiámmal. Egyéni sajátosság szerintem, hogy ki mekkorának tekinti azt a követ, ami előtte van. Az említett szilveszteri szituációban nagyon kicsi volt a kő, így átléptem felette. ( Ezzel el is árultam, mit tettem illetve mit nem tettem ).

Hasonló a Te megfogalmazásodhoz az enyém: A konfliktusok arra valók, hogy fel(meg)oldjuk őket.

Ami az idézetet illeti, nagyon szép, egyet is értek vele. De az ölés előtti három lépcsőfok ( elkerülni, verekedni, megnyomorítani ) egymáshoz való viszonya mindenkinél egyéni. Valószínűleg ugyanakkor ölnék, amikor Te. Nálam azonban a verekedni és a megnyomorítani sávja nagyon szűk és az elkerülni nagyon széles. Erre mondom azt, hogy ha nem kell, ne verekedj, ha kell, akkor ölj.
Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy egy jó időben adott pofon sok további kellemetlenségnek veheti elejét. Más módon is el lehet azonban téríteni esetleg az agresszort. Muszasi(?)-ról írták, hogy a kocsmában pálcikával fogdosta a legyeket, erre erősen csökkent a kötekedők harci kedve.

BLaca