A 364 napos naptár kérdése nem a könyv „hitelességéről”, hanem a keletkezés idejéről szól.
Bár a keletkezés ideje azt mondja, hogy a könyv hiteles az i.e. 3. századtól. Viszont! hiteltelen, ha ezt Énokhoz kapcsolva mutatják be. több ezer év az eltérés. A zsidók más naptárrendszerint számoltak.

Tehát;

Az Asztronómiai könyv (1 Énok 72–82) valóban részletesen leírja a nap pályáját, de a szöveg nem pusztán csillagászati megfigyelés: explicit módon meghatározza az év hosszát (364 nap), hónapokra és évszakokra osztva.

 

Ez a naptárforma a zsidó hagyományban csak a hellenisztikus korban jelenik meg, főként a qumráni–esszénus közösségben. A Tóra, a korai próféták és az őstörténeti hagyomány nem ismernek 364 napos naptárt.

A qumráni arámi Énok‑töredékek (4Q208–4Q209) azt is bizonyítják, hogy a közösség pontosan ezt a naptárt használta, és az Asztronómiai könyvet tekintette hozzá teológiai alapnak.

 

Ezért a kutatás nem azt mondja, hogy a könyv „hiteltelen”, hanem azt, hogy nem keletkezhetett Énok korában, hanem a második templom korában, i. e. 3–2. század között.

 

A naptár tehát nem a könyv értékét kérdőjelezi meg, hanem a keletkezési idejét jelöli ki.

A pseudepigráfia ebben a korszakban teljesen szokásos műfaj volt:
a szerzők egy ősi alak nevében fogalmazták meg a saját koruk teológiai üzenetét. (rányomták énok nevének pecsétjét, hogy attól majd hitelesnek tűnik.) 

Összefoglalva: a 364 napos naptár nem cáfolja Énok könyvét, csak azt mutatja, hogy nem az őskorban, hanem a hellenisztikus zsidó apokaliptika idején íródott.

A bibliai naptár luniszoláris rendszer volt (354 nap + időnként Ádár II.), amelyet a mezőgazdasági és vallási ciklusok határoztak meg.

Az alábbi infografika jól mutatja, hogyan számolták az időt a héberek.

Ez a rendszer teljesen eltér az Énoki 364 napos naptártól, amely csak a második templom korában, az esszénus hagyományban jelenik meg.



(pont ma készitettem, egy másik témához, de ide is illik.)