Hogy összeadtad magad a hűtlen cédával

Mért is ne értenéd meg annak a lényegét

Hiszen az örömöd tőle olyan, mint a reggeli pára

Ha meg feljön a napod, olyan örömet tapasztalhatsz a Hűségesben, amihez nincs fogható

Ha a szemedet a cédán legelteted, nem látod meg a Hűségest

Ha cédát hallgatod, hogy hallhatnád meg a Hűségest

Miközben a céda elvesz, azt gondolod kaptál

Miközben kaphatnál, azon túl is, hogy kapsz

Hogy meg eljövök a cédától, olyat tapasztalok meg, hogy nem akarok visszatérni hozzá

Mikor meg a Hűségeshez térek, még a csendben is nála akarok maradni

Hogy úgy nézzek, hogy lássak is, az értelem is

Hogy meg kinek a kezét fogom meg, és kinek a kezéhez ragaszkodok, az szív is

A hűtlenségem meg nyilván az akaratom is, azon túl, hogy a butaságom, hiszen azzal megbántok

A hűségem meg, ahogy az az akaratom is, a belátásom is

A belátásom meg sokkal több, mint értelem, és több, mint érzelem

Szív a Szívben, szeretet a Szeretetben, ami egyben kutatás, és mérlegelés is

Egyáltalán nem véletlenül maradok a talpamon