2026 07 19./ A Prédikátor könyve : fej : 3 : 1-22 v

( 1-9, 13, 14-16, 18-19, 22. v) + >>> (10-12, 17, 20, 21, v)

A halál.

✴1Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: 2 Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. 3 Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a bontásnak és ideje az építésnek. 4 Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. 5 Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6 Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. 7 Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. 8 Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének. 9 Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik?.... ✴…..13 Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. ✴14 Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle. 15 Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet. 16 Láttam továbbá a földön az ítélet helyét – itt bűn volt; és az igazságosság helyét – itt gonoszság…..  18 Azt mondtam magamban az emberek fiairól: hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok. 19 Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság!.. ✴….22 Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?

 

2026 07 19./ A Prédikátor könyve : fej : 3 : 1-22 v

 + >>> (10-12,17, 20, 21, v)

A halál.  ✴10 Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. 11 Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz. 12 Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön, és élvezze az életét. ✴17 Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy….. 20 Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett, és minden visszatér a porba. ✴21 És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e?

 

Lábjegyzetek

Préd:3:1-22(A halál): A halál rányomja bélyegét az ember életére, mely összefüggéstelen ténykedések értelmetlen egymásutánja (1 – 8), cél nélkül (9 – 13), ha ugyan már nem maga a halál, melynek különben szintén semmi értelme (14 – 22).

Préd:3:11 „Adott ugyan nekik némi fogalmat az idő egész folyásáról”: csak annyit akar mondani, hogy az ember gondolkodókészsége folytán vizsgálhatja az idő folyását, de csak a múló pillanat az övé; és ténylegesen nem képes felfogni, valójában mi is történik.

Préd:3:14 „Amit Isten tesz, az minden időre szól”: A bölcseknek az igazságosan jutalmazó és büntető Istenről szóló tanítása szerint a halál a bűn büntetése. A prédikátor szemében a halál egyszerűen hozzátartozik az emberi élethez: erénynek és bűnnek semmi köze hozzá.

Préd:3:21 Az itt kifejezésre jutó kétely kérdés, melyre a felelet a könyv utolsó fejezetében található: „az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta” (12,7).