Hogy mindenki csak azt tudja továbbadni, amivel bír, és hogy senki sem nagyobb a mesterénél

Miközben mindenki azon van, hogy a bőségéből adjon a szegénységében, és jól megtéveszti a szegényt

Ez az az ostor, amivel véresre vered a saját hátadat

Aki hatalmat kapott, az próbálja erőszakkal és arroganciával, nem csoda, hogy majd aszerint szüretel, amint adott

És hogy ezért a te hátad is véres, miközben fel lett számodra kínálva, hogy imádkozz, és kérj

Miközben a Mester képes, hogy bőséggel töltse el a szegényt

Addig meg nem söprök a másik portáján, amíg a saját portámmal nem végeztem

És akkor is úgy megyek oda, hogy megkérdezem, megengeded?

Hogy megtévesztesz, hiszen azzal kezded, hogy megtéveszted magadat

És más utat meg ne keres, hiszen keskeny az út

Ahol az Isten templomává válhatsz

És már nem a magadéból veszed, hanem a végtelenben részesedsz

Így amit adhatsz akkor, az maga is végtelen

A töredékességedben