1. A „Káldi ismerte Károlit, tehát rosszhiszemű volt” érv továbbra is túl nagyot ugrik

Azt mondod, Káldi Györgynek tudnia kellett, hogy Jeromos rosszul fordított, mert Károli Gáspár már 1590-ben másként fordította a 2Mózes 34,29–35-öt. Ebből arra következtetsz, hogy Káldi jóhiszemű tévedése kizárt, és csakis szándékos Mózes-gyalázásról lehet szó. Ez megint az a fajta érvelés, ahol egy létező adatot egyből vádirati ágyúgolyóvá fújsz.

Igen, Káldi ismerhette Károli fordítását. Igen, tudhatta, hogy Károli máshogyan adta vissza a helyet. Igen, Káldi katolikus fordítása a Károli-Biblia után készült, és konfesszionális vitakörnyezetben született. De ebből nem következik, hogy Káldi köteles lett volna Károli minden megoldását átvenni. Egy fordító ismerhet egy másik fordítást, bírálhatja azt, és mégsem fogadja el annak fordítói döntéseit. Ez nem bizonyít rosszhiszeműséget. Ez legfeljebb azt bizonyítja, hogy két fordító két eltérő egyházi, szövegi és fordítói hagyományban dolgozott.

A te gondolatmeneted így működik: Károli másként fordított; Káldi ezt tudta; tehát Káldi csak gonosz szándékból fordíthatta a Vulgata szerint. Ez nem logika, hanem vádirati rövidzárlat. A két fordítás különbsége nem bizonyítja a szándékos csúfolást. Ahhoz szándékot kellene bizonyítani, nem pusztán eltérő fordítási megoldást.

 

2. A Septuaginta emlegetése sem bizonyítja Jeromos rosszhiszeműségét

Azt mondod, Jeromos nem a Septuaginta alapján állította, hogy Mózes arca „szarvas” lett, hanem a héber alapján; és mivel a Septuagintában sincs Mózes szarvára utaló kifejezés, ez szerinted bizonyítja Jeromos szándékos gúnyát. Nem, ez nem bizonyítja. Legfeljebb azt mutatja, hogy a görög fordítás más értelmező irányt választott, mint Jeromos latin megoldása.

Jeromos éppen arról híres, hogy nem egyszerűen a Septuaginta latinosítója akart lenni, hanem a héber szöveghez fordult. A kérdéses héber gyök képi világa miatt fordította úgy, ahogy. Ma a legtöbb fordítás a fénylés, ragyogás, sugárzás irányában adja vissza, mert ez felel meg legvilágosabban a szöveg értelmének. De a régi „szarv” megoldás nem a semmiből jött, nem Mózes gyűlöletéből nőtt ki, és nem ördögi karikatúra volt. Egy nehéz héber kép nyers, szóképet megőrző latin fordítása volt.

A Septuaginta más fordítása tehát nem bizonyítja, hogy Jeromos gúnyolódott. Azt bizonyítja, hogy már az ókori fordítási hagyományban is volt értelmezési különbség. Te ebből nem tudományos következtetést vonsz le, hanem erkölcsi ítéletet: aki nem úgy fordít, ahogy szerinted kell, az gonosz szellem eszköze. Ez nem filológia, hanem inkvizícióellenes pózban előadott saját inkvizíciód.

 

3. A „nyilvánvaló hiba” nem zárja ki automatikusan a jóhiszeműséget

Azt mondod, mivel Káldi ismerte Károli fordítását és a görög szöveg sem támogatja a szarvakat, ezért Káldi jóhiszemű tévedése kizárt. Ez hamis. A fordítói jóhiszeműség nem azt jelenti, hogy valaki mindig a ma legjobbnak tartott megoldást választja. Azt jelenti, hogy saját tudása, hite, egyházi normái, szövegforrásai és fordítói elvei szerint igyekszik hűen fordítani.

Káldi katolikus fordító volt egy olyan korban, amikor a latin Vulgata a katolikus egyházi használatban különleges tekintéllyel bírt. Ha ő a Vulgata nyomán fordított, az teljesen érthető, még akkor is, ha ma a héber alapján más megoldást tartunk pontosabbnak. A jóhiszeműség nem attól függ, hogy te utólag, négyszáz évvel később, antikatolikus dühvel rámutatsz: „Károli jobban fordította!”

A „Káldi tudott más megoldásról, tehát rosszhiszemű volt” olyan, mintha azt mondanád: minden fordító, aki egy vitatott helyen nem az általad helyesnek tartott fordítást választja, gonosz szellem által vezetett. Ez nem mérce, hanem dorong.

 

4. A „Szent Biblia” cím nem teszi tévedhetetlenné a fordító minden szavát

Azt mondod, Káldi felelősséggel tartozott a fordítás igazságtartalmáért, mert ráírta, hogy Szent Biblia. Ez igaz annyiban, hogy a Biblia fordítója nagy felelősséget hordoz. De ebből nem következik, hogy minden fordítási pontatlanság erkölcsi romlottság vagy szándékos hamisítás. A Szentírás szent; a fordítás emberi munka. Még a tisztességes fordítás is lehet tökéletlen.

A „Szent Biblia” nem azt jelenti, hogy a fordító minden lexikai döntése tévedhetetlen. Nem azt jelenti, hogy egy régi fordítás minden szava végleges. Nem azt jelenti, hogy a fordítás történeti kötöttségei megszűnnek. A régi fordítások tisztelete és kritikája egyszerre lehetséges.

A katolikus Egyház sem tanítja, hogy Káldi minden magyar szava dogma. Ha ezt tanítaná, akkor a későbbi katolikus fordítások nem térhetnének el tőle. De eltérnek. Ez önmagában cáfolja a te vádiratod azon részét, hogy itt valami kötelező, változhatatlan, Mózes-gyalázó dogmáról volna szó.

 

5. „Mózes zsigeri gyűlölete” — ez már nem érv, hanem lélektani rágalom

Azt állítod, hogy a római egyház tévtanítói „zsigerből utálták” Mózest, mert Mózes írása kizárja a háromarcú isten adaptálását. Ez egyszerűen légből kapott rágalom. A katolikus hagyomány Mózest Isten szolgájaként, prófétaként, törvényhozóként, az Ószövetség egyik legnagyobb alakjaként tisztelte. Mózes könyvei a katolikus Biblia részei. A liturgia olvassa őket. A teológia Krisztus előképei között tárgyalja Mózest. A művészet méltósággal ábrázolja őt. Mózes nem katolikus gúnytárgy, hanem a kinyilatkoztatás nagy tanúja.

Ha a katolikusok „zsigerből utálták” volna Mózest, akkor miért őrizték volna írásait? Miért másolták volna évszázadokon át? Miért olvasták volna a liturgiában? Miért idézték volna teológiai érvekben? Miért látták volna benne Krisztus előképét? A vádiratod itt nem a katolikus hagyományból indul ki, hanem abból a rögeszmédből, hogy ami katolikus, annak szükségképpen Mózes-ellenesnek kell lennie.

Ez nem bizonyítás. Ez indulatból gyártott lélektan.

 

6. A „Mózes írása kizárja a Szentháromságot” állításod megint a háromarcú szalmabábon élősködik

Azt mondod, Mózes írása eleve kizárja Róma háromarcú istenét, mert Mózes az Istenek Istenéről tanúskodik. Csakhogy a katolikus Szentháromság-hit nem háromarcú istenhit. Ezt már sokszor elmondtuk, de te mintha szándékosan viaszból volna a füled. A katolikus hit nem azt vallja, hogy Isten egy lény három arccal. Nem azt, hogy három maszk van egy fejen. Nem azt, hogy Janus keresztényített bővítménye az Isten.

A katolikus hit azt vallja: egyetlen Isten van, három személyben. A személyes különbség nem arc. Az isteni természet nem test. Az örök Atya, Fiú és Szentlélek nem három képi felület, hanem valóságos személyes relációk az egyetlen isteni lényegben.

Tehát amikor Mózest a „háromarcú isten” ellen idézed, valójában nem a katolikus dogmát cáfolod, hanem egy művészettörténeti torzképet. Rossz célpontra lősz, aztán ünnepled a találatot.

 

7. Az „Istenek Istene” nem több természet szerinti isten bizonyítéka

5Mózes 10,17-et megint úgy hozod, mintha eldöntené a vitát: „az Úr, a ti Istenetek, Isteneknek Istene és uraknak Ura.” Csakhogy ez a cím nem henoteista panteont bizonyít. A bibliai nyelvben az „istenek” jelenthet hamis isteneket, bálványokat, angyali hatalmasságokat, uralkodókat, bírákat vagy a népek által istenként tisztelt teremtményi hatalmakat. Az Úr ezek fölött áll abszolút módon.

Az „urak Ura” nem azt jelenti, hogy sok végső Úr van. A „királyok Királya” nem azt jelenti, hogy minden király azonos rendű a végső Királlyal. Az „Istenek Istene” sem azt jelenti, hogy sok természet szerinti isteni lény van, akik közül az Úr a rangidős. A kifejezés felsőfokú és polemikus: az Úr minden istennek nevezett, minden tisztelt, minden félt és minden hatalomnak tartott lény fölött áll.

Mózes nem panteont tanít, hanem az Úr abszolút felségét. Te viszont a felsőfokú bibliai nyelvet istennemzési ranglistává alakítod. Ez nem exegézis, hanem panteonkészítés Mózes szavaiból.

 

8. A Raymond Martí–Jehova témát is ugyanazzal a túlfeszített vádirati módszerrel kezeled

Most előhozod Raymond Martí, vagyis Ramon Martí nevét, és azt állítod, hogy a római Egyház nemcsak háromarcú istenével fertőzte meg a keresztényeket, hanem a „jehovizmussal” is. Először is: az, hogy középkori keresztény szerzők a tetragrammaton mássalhangzóit a zsidó olvasási hagyomány magánhangzóival kombinálva olyan alakokat használtak, amelyekből a „Jehova” forma lett, valóban ismert jelenség. De ebből nem következik az, amit te állítasz: hogy a katolikus Egyház „Jehovának nevezte el háromságistenét”.

A „Jehova” név a nyugati keresztény filológiai és bibliafordítási hagyományban terjedt, később különösen protestáns területen is széles körben. Nem katolikus dogma. Nem a Szentháromság hivatalos neve. Nem római pápai istennévadási aktus. Nem a háromarcú isten pecsétje. A latin liturgia hagyományosan nem „Jehovát” énekel, hanem az Urat, a Dominust. A katolikus Biblia- és liturgiahagyomány központi gyakorlata nem az volt, hogy a Szentháromságot „Jehovának” nevezze.

Te egy filológiai névalak történetéből újabb összeesküvési teológiát csinálsz. Ez már nem nyelvtörténet, hanem névmágiára épített vádirat.

 

9. A zsidók valóban nem okolhatók a „Jehova” alakért, de ebből nem következik, hogy a katolikus dogma hamis

Azt mondod, a zsidók nem okolhatók a római egyház „jehovizmusáért”. Rendben: a „Jehova” forma nem a zsidó olvasási hagyomány természetes kiejtése. A zsidó hagyomány a tetragrammatont tiszteletből nem ejtette ki, és helyette az Adonáj olvasatot használta. A „Jehova” forma a mássalhangzók és az olvasási jelzés félreértéséből vagy keresztény kombinációjából alakult ki. Ezt lehet mondani.

De ebből nem következik, hogy a Szentháromság hamis. Nem következik, hogy Jézus nem Isten. Nem következik, hogy a katolikus Egyház háromarcú bálványt imád. Nem következik, hogy a képtisztelet bálványimádás. Nem következik, hogy Mózes istene egy született isten a sok közül.

A „Jehova” névalak története nyelvtörténeti kérdés. Te viszont dogmatikai rombológépet akarsz belőle építeni. A gép zörög, de nem halad.

 

10. Az evangéliumokban nincs „Jehova” — igaz, de ebből nem az következik, amit állítasz

Azt mondod, az evangéliumok még ott sem tartalmazzák a Jehova nevet, ahol Jézus Mózes írásából idéz. Ez igaz abban az értelemben, hogy a görög Újszövetség a tetragrammaton helyén rendszerint az Úr megfelelőjét használja, nem a „Jehova” alakot. De ez nem katolikus probléma. Éppen ellenkezőleg: a katolikus hagyomány sem építi hitvallását a „Jehova” névalakra.

A keresztények az Úr Jézusban ismerték fel azt az isteni méltóságot, amely az Ószövetség Úr-nyelvéhez kapcsolódik. Az Újszövetség Jézust Úrnak nevezi, és olyan szövegeket alkalmaz rá, amelyek az Úr isteni felségét hordozzák. A vita tehát nem azon áll vagy bukik, hogy „Jehova” szerepel-e a görög evangéliumokban. Nem szerepel. De az Úr isteni címe és Jézus Úrként való megvallása nagyon is központi.

Te a „Jehova” név hiányát úgy próbálod használni, mintha ezzel a katolikus Szentháromság-hit omlana össze. Nem omlik össze, mert nem azon áll.

 

11. Mózes Istene nem „Jehova” néven ismertette meg magát, de nem is a te henoteista rendszered szerint

Idézed 2Mózes 3-at: Isten azt mondja Mózesnek: „Én vagyok, aki vagyok”, és az Úr, atyáitok Istene küldött engem. Igaz: Mózesnél a név teológiai mélysége az isteni lét, jelenlét, hűség és önazonosság felé nyílik. A magyar „Úr” a tetragrammaton tiszteleti fordítási hagyományát követi. A „Jehova” mint későbbi kiejtési forma nem Mózes eredeti kiejtése.

De te ebből megint túl sokat akarsz levezetni. Attól, hogy Mózes nem „Jehova” alakban ejtette a nevet, még nem következik, hogy az Úr egy a Felséges született istenfiai közül. Nem következik, hogy külön „Istenek Atyja” áll fölötte. Nem következik, hogy Jézus puszta ember. Nem következik, hogy a Szentháromság hamis.

A helyes következtetés ennyi: a „Jehova” nem az eredeti héber kiejtés. Ez igaz. A te következtetésed viszont: tehát a katolikus háromságisten kamuisten. Ez már nem következtetés, hanem katapulttal kilőtt előítélet.

 

12. 2Mózes 6-ot pontatlanul idézed, de a lényegben sem segít a tézisednek

A szövegben 2Mózes 3-hoz kapcsolva olyan mondatot idézel, amely valójában a Mindenható Istenként való megjelenés és az Úr nevének közlése köré tartozik. Akárhogy is, a lényeged az, hogy Mózes Istene az Úr nevét ismertette meg. Rendben. A keresztény hagyomány az Úr nevét tiszteli, és nem állítja, hogy Mózesnek a középkori „Jehova” kiejtést kellett volna használnia.

De a név kérdése nem oldja meg az istenfogalom kérdését. A Szentírás Úrnak nevezi Izrael Istenét, de ugyanakkor világosan vallja egyetlenségét: nincs más Isten rajta kívül. A te rendszered az Úr nevét úgy használja, hogy közben az Urat egy istenek közötti felkent főistenné fokozza le. Ez nem Mózes hite, hanem a te panteonod.

 

13. 5Mózes 32 nem sorshúzással kapott nemzeti alistent tanít

A 5Mózes 32-t ismét úgy értelmezed, hogy a Felséges Isten sors által elosztotta a népeket az istenfiak között, és az Úrnak Jákob jutott. Itt megint a saját henoteista keretedet húzod rá a szövegre. A szakasz valóban beszél a népek elrendezéséről és Izrael kiválasztásáról, de Mózes könyveinek egész tanítása nem engedi, hogy az Urat egy nemzeti alistenné tegyük.

Az Úr nem úgy kapja Jákobot, mint egy mennyei földosztás nyertese. Izrael az Úr választott öröksége, nem az Úr korlátozott hatáskörű birtoka. Mózes Istene az ég és föld Ura. Nem csak Izrael területi patronusa. Nem a Felséges egyik fia a sok közül. Nem egy istenkollégium tagja. Az Úr teremtő, törvényadó, szabadító, bíró, szövetségkötő Isten.

Ha a te olvasatod oda vezet, hogy az Úr csak egy sorshúzással területhez jutott isten, akkor az olvasatod szembemegy Mózes könyveinek egészével.

 

14. „Három személy = három Isten” — ez a kulcsfontosságú logikai tévedésed

Azt mondod: ha három személyről beszélünk, és mindegyik Isten, akkor három Istenről beszélünk, nem egyről. Ez a legfontosabb tévedésed. Azért tévedsz, mert az isteni természetet úgy kezeled, mint egy fajnevet, amelynek több egyedi példánya lehet. Emberi természetből sok ember van; tehát ha három emberi személy van, három ember van. Ezt a mintát vetíted Istenre. Csakhogy Isten nem faj, nem nem, nem példányosítható természet.

Az isteni természet végtelen, osztatlan, egyszerű és egyetlen. A három isteni személy nem három külön isteni lény, nem három példány, nem három istenegyed. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek ugyanazt az egy isteni lényeget bírja, nem három külön isteni természetet. A személyes különbség nem lényegi különisteniség.

A te érved tehát az emberi személyek mintáját anyagiasan átmásolja Istenre. Ezért kell neked három arc vagy három isten között választanod. A katolikus dogma egyik sem: nem három arc, és nem három Isten. Egy isteni természet, három valóságos személy. Ezt nem azért nem érted, mert bonyolult volna a szó rossz értelmében, hanem mert eleve csak két kategóriát engedsz meg: egy arc vagy három isten. A Szentháromság éppen ezt a hamis választást rombolja le.

 

15. István látomása nem cáfolja a Szentháromságot

Azt kérdezed: ha a Szentháromság igaz, István miért látta külön Istent és külön az Úr Jézust az égben, és miért nem látta a Szent Szellemet is velük együtt? Ez megint képszerűen, térben és anyagiasan gondolkodik a mennyei látomásról. István látomása nem fényképes népszámlálás a Szentháromságról. Nem azt mutatja, hogy „két alak látható, tehát csak kettő van, a harmadik máshol tartózkodik”.

A látomás teológiai üzenete az, hogy Jézus, akit megöltek, az Isten jobbján áll dicsőségben. Ez Krisztus felmagasztalásának tanúsága. A Szentlélek pedig éppen a jelenetben működik: István a Szentlélekkel eltelve látja a mennyei dicsőséget. A Lélek nem azért „nem látható”, mert nincs ott, vagy mert a Földön tartózkodik, hanem mert a Lélek küldetése és megjelenési módja nem mindig alaklátomásként történik.

Te a Szentlelket úgy kezeled, mintha térbeli test volna: ha elküldték a Földre, akkor már nem lehet „ott” az égben. Ez durván anyagias gondolkodás. Isten Lelke nem helyfoglaló test. Nem kell választania ég és föld között, mint egy utazó, aki lekéste a mennyei vonatot.

 

16. A Szentlélek elküldése nem azt jelenti, hogy a Szentlélek térben elhagyta az eget

Azt mondod, a Szent Szellem pünkösd óta a Földön tartózkodik, ezért Avilai Teréz vagy Keresztes János nem láthatta a Szentháromságot. Ez gyermeki módon térbeli elképzelés. A Szentlélek elküldése nem azt jelenti, hogy a Lélek egy mennyei helyről leköltözött a Földre, és most az égben nincs jelen. Isten mindenütt jelen van. A Szentlélek mint Isten nem lokalizálható úgy, mint egy test.

Az „elküldés” üdvtörténeti megnyilvánulás: a Lélek új módon adatik az Egyháznak, betölti a hívőket, megszentel, vezet, tanít, megerősít. De nem veszíti el isteni mindenütt-jelenlétét. Ha szerinted a Lélek azért nem lehet „látható” mennyei látomásban, mert „a Földön tartózkodik”, akkor te nem a Szentlélekről beszélsz, hanem valami mennyei postásról, akinek egyszerre csak egy címe lehet.

Ez nem bibliai pneumatológia, hanem térbeli gyerekrajz.

 

17. Avilai Terézt és Keresztes Jánost hazugnak vagy démonoktól megtévesztettnek nevezni merő rágalom

Azt állítod, hogy amikor Avilai Teréz és Keresztes János a Szentháromság látásáról beszélt, akkor vagy hazudtak, vagy hitető szellemek vezették őket, és semmiképpen sem voltak szentek. Ez nem érv, hanem durva rágalom. A misztikus látomások nyelve nem fényképes leírás, nem biológiai szemmel rögzített mennyei anatómia. A keresztény misztikusok gyakran képekben, belső látásokban, értelmi megvilágosodásokban, szimbolikus tapasztalatokban írják le Isten titkát.

Ha valaki a Szentháromság misztériumáról beszél, az nem azt jelenti, hogy háromarcú bálványt látott. Nem azt jelenti, hogy a Szentlélek térben „visszament” az égbe. Nem azt jelenti, hogy hazudik. A misztika nyelvét nem lehet úgy olvasni, mint rendőrségi jegyzőkönyvet.

Te minden katolikus szentből vagy csalót, vagy démonoktól becsapott figurát csinálsz, mert a rendszered nem tűrheti el, hogy az életszentség a katolikus hagyományban is megjelenjen. Ez nem megkülönböztetés, hanem rágalmazási reflex.

 

18. A „Jehova” név és a Szentháromság összekötése történetileg és dogmatikailag is pontatlan

Azt állítod, hogy a római Egyház Ramon Martí ötlete alapján nevezte el háromságistenét Jehovának. Ez egyszerűen nem áll meg. A „Jehova” alak kialakulása nyelvtörténeti kérdés, amely a tetragrammaton mássalhangzóinak és a zsidó olvasási hagyomány magánhangzó-jelzéseinek kombinációjához kapcsolódik. Középkori keresztény szerzők használtak ilyen alakokat, és ezek később szélesebb keresztény használatba kerültek. De a katolikus Egyház nem tette a „Jehovát” a Szentháromság hivatalos nevévé.

A katolikus dogma az Atyáról, Fiúról és Szentlélekről beszél, az egyetlen Istenről. A liturgikus latin hagyomány az Úr, Dominus nyelvét használja. A „Jehova” név különösen később sok protestáns fordításban is elterjedt. Ha tehát ezt „Róma jehovizmusának” nevezed, akkor megint történelmi ködöt fújsz a vitába.

A „Jehova” nem katolikus dogma, nem a háromarcú isten neve, és nem bizonyítja a Szentháromság hamisságát.

 

19. Az, hogy Mózes nem „Jehovának” nevezte Istent, igaz; de ettől még a te istenrendszered hamis marad

Mózes valóban nem a későbbi „Jehova” kiejtési formát használta. A tetragrammaton eredeti kiejtését a zsidó hagyomány nem őrizte közhasználatú kiejtésként, és a „Jehova” forma nem az eredeti mózesi ejtés. Ezt el lehet ismerni. De ez nem segít a te rendszereden.

Mózes Istene nem „háromarcú isten”, de nem is a te felkent istenfi-főistened, aki a Felségestől sorsolással kapta Jákobot. Mózes Istene az egyetlen Úr, az ég és föld Istene, Izrael szabadítója, aki mellett nincs más isten úgy, ahogy ő Isten. Az Úr neve nem arra szolgál, hogy panteont építs köré, hanem arra, hogy az egyetlen Istent ismerje meg Izrael.

Te a „Jehova” hamis kiejtésének kritikáját arra használod, hogy Mózest henoteistává tedd. Ez olyan, mintha egy rossz névátírásból egész istenrendszert faragnál. Faragsz is; csak ez már nem Mózes könyve, hanem a te műhelyed.

 

20. A „miért nem tanúskodik Róma az Istenek Istenéről?” kérdésed hamis, mert a katolikus Egyház igenis vallja Isten mindenek fölötti uralmát

Felsorolod azokat a helyeket, ahol az Úr „Istenek Istene” vagy hasonló címmel szerepel, majd megkérdezed: miért nem erről tanúskodnak Róma főpapjai? A válasz egyszerű: a katolikus Egyház tanúskodik arról, hogy Isten minden úgynevezett isten, minden hatalom, minden bálvány, minden teremtmény és minden uralom fölött áll. Csak nem úgy értelmezi ezt, ahogy te: nem természet szerinti istenek panteonjaként.

Az „Istenek Istene” bibliai cím az Úr abszolút felsőbbségét jelenti. A katolikus hit pontosan ezt vallja. Az Úr nem egy isteni társaság elnöke, hanem az egyetlen Teremtő. A bálványok semmik, a démoni hatalmasságok teremtmények, az angyalok teremtmények, az uralkodók teremtmények, a bírák teremtmények. Isten mindezek fölött áll.

Te azt várod, hogy a katolikus Egyház a te henoteista értelmezésedben tanúskodjon az „Istenek Istenéről”. Erre természetesen nem fog sor kerülni, mert ez nem apostoli hit.

 

21. Józsué 22,22 és a többi „Istenek Istene” hely nem a te többistenhitedet támasztja alá

Józsué 22,22-ben az ismételt „Istenek Istene az Úr” ünnepélyes esküformula. A Zsoltár 50 és 136 az Úr egyetemes felségét dicséri. Dániel 2,47-ben egy pogány király ismeri el Dániel Istenének fölényét. Dániel 11,36 a felfuvalkodott király istenkáromló gőgjét írja le. Ezek mind az Úr felsőbbségét hirdetik. Egyik sem tanítja, hogy az Úr természet szerint egy isten a többi isten között.

A bibliai nyelvben a „minden isten fölött” kifejezések éppen a monoteista győzelem nyelvei: az Úr az, aki előtt minden bálvány, minden hatalmasság, minden úgynevezett isten elenyészik. Te ebből azt csinálod, hogy a „minden isten fölött” sok valóságos isten létének igazolása. Ez olyan, mintha amikor a Biblia azt mondja, hogy Isten „urak Ura”, te abból több végső, isteni Úr rendszerét vezetnéd le. Rossz irány.

 

22. István látomása, Jób, 5Mózes, Józsué és Dániel nem egy panteon darabjai

A szöveged különböző bibliai helyeket rak egymás mellé: István látomása, Jób, 5Mózes 32, 5Mózes 10, Józsué 22, Zsoltárok, Dániel. Aztán ezekből egy istenhierarchiát építesz: Felséges Isten, istenfiak, felkent Istenek Istene, Szent Szellem, ember Jézus. Csakhogy ez nem a szövegek saját rendszere. Ez a te utólagos hálód.

A bibliai helyeket a teljes kinyilatkoztatás fényében kell olvasni. Az Úr egyetlen Isten. Vannak angyalok, mennyei seregek, bálványok, hamis istenek, uralkodók, hatalmasságok, démoni erők, bírák. De nincs sok természet szerinti Isten. A Szentírás nem panteont tanít, hanem Teremtőt és teremtményt különböztet meg. Ez az alap. Ha ezt elveszíted, minden „istenek” szóval új isteneket fogsz szülni. Pont ezt teszed.

 

23. A „háromarcú Isten” és a „három Isten” közötti hamis választásodból kellene végre kilépned

Azt mondod: egyetlen istent háromság istenként csak három arccal lehet elképzelni; ha pedig három személyről beszélünk, mindegyik Isten, akkor három Isten van. Vagyis nálad csak két lehetőség van: háromarcú bálvány vagy három isten. Csakhogy a keresztény dogma pontosan azt mondja, hogy mindkettő hamis.

Nem három arc. Nem három isten. Egy isteni lényeg, három személy. A személy nem arc, nem álarc, nem szerep. A lényeg nem egyedekre szétosztott faj. Az Atya, Fiú és Szentlélek személyesen különböznek, de nem külön isteni lények. Ha ezt lehetetlennek tartod, akkor legalább azt támadd, amit a dogma tényleg állít, ne a saját kétválasztásos karikatúrádat.

A Szentháromság titok, de nem önellentmondás. Az önellentmondás ott kezdődik, amikor te három természet szerinti Istent vallva mégis bibliai monoteizmust akarsz magadnak megtartani. Ez már nem titok, hanem zűrzavar.

 

24. Összegzés: a válaszod sok adatot említ, de mindet ugyanabba a henoteista darálóba dobja

Összefoglalva: Káldi ismerhette Károlit, de ebből nem következik rosszhiszeműség. A Septuaginta más fordítása nem bizonyítja Jeromos gúnyolódását. A Vulgata-hagyomány követése nem gonosz szellem bizonyítéka. Mózest a katolikus hagyomány nem utálta, hanem tisztelte. Az „Istenek Istene” cím nem több természet szerinti isten tana, hanem az Úr abszolút felsőbbségének bibliai nyelve.

A „Jehova” névalak középkori keresztény története nem bizonyítja, hogy a katolikus Egyház a Szentháromságot Jehovának nevezte el. Az evangéliumok „Jehova”-hiánya nem cáfolja Krisztus istenségét. Mózes Istene nem háromarcú bálvány, de nem is a te sorshúzással örökrészt kapott főistened. István látomása nem cáfolja a Szentháromságot, a Szentlélek pünkösdi küldése nem helyváltoztatás, Avilai Terézt és Keresztes Jánost pedig nem teszi hazuggá vagy démonizálttá az, hogy a Szentháromság misztériumáról misztikus módon beszéltek.

A fő hiba ugyanaz marad: minden különbségből több istent csinálsz, minden képből bálványt, minden régi fordításból gonosz szándékot, minden történeti vitából Róma-ellenes végidős vádiratot. Ez nem a Szentírás tisztelete, hanem saját rendszered állandó visszaolvasása a Szentírásba.

A katolikus hit ezzel szemben világosan vallja: egyetlen Isten van; az Atya, Fiú és Szentlélek nem három Isten, hanem egy Isten három személyben; Jézus Krisztus nem puszta ember, hanem az örök Fiú megtestesülten; Mózes Isten szolgája, akit az Egyház tisztel; az „Istenek Istene” cím nem panteont, hanem Isten mindenek fölötti uralmát hirdeti. A te rendszered hangosabb, de a hang nem igazság. A pergődob nem bizonyíték, a nagybetű nem exegézis, a gyanúsítás nem teológia.