A helyzet fordított.

 

A káldeusok arámi nyelvét vették át a Babilonba hurcolásuk során a a Júdeaiak, akik származásilag héberek voltak. A káldeus arámi nyel ilyen formán a héberek nyelve is lett, de ettől még arámi maradt.

 

Eredetileg azonban a káldeusok nyelve volt, így semmikép nem nevezhették azt maguk a Júdea beliek sem héber nyelvnek.

 

Ezért nem nevezik az Evangéliumok az Úr Jézus nyelvét hébernek, hanem aráminak.

 

A legismertebb utalások és arámi kifejezések az evangéliumokban a következők:

Abba (Atya): A bensőséges arámi szó, amellyel Jézus Istenhez imádkozott. (Márk 14:36) Eloi, Eloi, lemma sabaktáni? (Istenem, istenem, miért hagytál el engem?): Jézus szavai a kereszten. (Márk 15:34) Talita kumi: Jézus szavai Jairus leányának feltámasztásakor, ami arámiul annyit tesz: „Leányka, mondom neked, kelj fel!” (Márk 5:41) Effata: Jelentése „Nyílj meg!”, amelyet Jézus a süketnéma meggyógyításakor mondott. (Márk 7:34) Rabbuni / Rabbi: Arámi tiszteleti címek, amelyek jelentése „Mesterem” vagy „Mester”. (János 20:16, Máté 23:7) Golgota / Akeldáma: Helynevek, a „Koponya helye” és a „Vér mező”. (Máté 27:33, Cselekedetek 1:19)

Emellett magában a bibliai szövegben is történik közvetlen utalás az akkori nyelvkörnyezetre:

Bethesda és Gabbata: János evangéliuma konkrétan megemlíti, hogy a jeruzsálemi Fürdőt arámi  nyelven Bethesdának, a térköves udvart pedig Gabbatának hívják (János 5:2, 19:13)

Olyan képtelenséget, hogy héber nyelv, sem az Úr Jézus, sem tanítványai nem állítottak