Úgy látom, nálunk nem ugyanaz a vita tárgya. Te a korabeli elnevezésekről beszélsz, én pedig arról, hogy a nyelvészet ugyanazt a nyelvet ma bibliai hébernek nevezi."

 

Én is ezt állítottam. Tudniillik, hogy sem Isten Szent Prófétáinak Írásában , sem az Evangéliumokban 

,sem az apostolok leveleiben nem nevezték soha a nyelvet, amelyet Izrael fiai a történelmük során beszéltek héber nyelvnek. A 19. században, elsősorban álkeresztény hébermániások kezdték állítani,

hogy a Próféták Könyvei héber nyelven íródtak. Majd a zsidók is átvették ezt a gyakorlatot.

 

Ezzel ellentétben Philon Júdeus((Kr. e. 25/20 körül – Kr. u. 41/45 körül), a zsidók nyelvének ismerője és szakértője ,egyértelműen kijelentette,hogy a Septuaginta fordítók káldeus nyelvből fordították a Szentírást.

 

A káldeus nyelvet semmiképen nem lehet hébernek nevezni, hisz a káldeusok a babiloniak voltak,

akik megtanították a hébereket a káldeusok nyelvén írni és olvasni, amikor azok fogságban voltak.

 

Philon Judeus ezt írta:

 

"Hisz ki ne tudná, hogy minden nyelvnek, különösen pedig a görögnek gazdag eszköztára van, ugyanazt a gondolatot, amikor mintegy lefordítja vagy körülírja, sokféleképpen fejezi ki, hol ezt, hol azt a kifejezést alkalmazva. E törvénykönyv esetében – mondják – nem így történt: a tulajdonképpeni értelemben használt szavak (kyria onomata) pontosan megfelelnek (synenechténai eis tauton) a másik nyelv tulajdonképpeni értelemben használt szavainak, a görög a káldeusnak,5 s tökéletesen ráillenek arra, amit jelölnek (tois délumenois pragmasin). Nézetem szerint ugyanis, mint ahogy a geometria és a dialektika fogalmai sem tűrik meg a fordításbeli következetlenséget, hanem az eredetileg megválasztott elnevezésük változtatás nélkül végig ugyanaz marad, nyilván ők is ugyanilyen módon ötlötték ki a tárgyukhoz illő szavakat, melyek egyetlen lehetőségként és a legérzékletesebben fejezték ki a jelölendő dolgokat. Erre a legnyilvánvalóbb bizonyosság a következő. Akár görögül tudó káldeusok, akár káldeusul tudó görögök veszik kézbe egyidejűleg a két írást: a káldeus nyelvűt és a fordítását, úgy csodálják és tisztelik őket, mint két testvérművet, vagy inkább mint olyanokat, amelyek a tárgy és a szóhasználat szempontjából azonosak egymással, és tolmácsolóikat nem fordítóknak nevezik, hanem szent tanítóknak és prófétáknak, akiknek gondolkodásbeli világosságban sikerült fölvenniök a versenyt Mózes legtisztább szellemével. Mózes élete II. 38–41 (Bollók János fordítása)

 

 

Dániel 1:3 És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izrael fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat, 4 Akikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és akik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a káldeusok írására és nyelvére. 

 

 

Megtévesztik az embereket azok a magukat tudósnak kaidó hébermániások, akik azt állítják, hogy

hébernek nevezték Izrael fiai valaha a saját nyelvüket, illetve, hogy a Próféták Könyveinek a nyelve héber nyelv volt.

 

Lehetetlen ugyanis a káldeusok  arámi nyelvét hébernek nevezni ,még akkor is, ha azt a héberek használták, elsajátítva azt.