1. A „héber” nyelv elnevezése késői, 19. századi keresztény találmány. → Ez történetileg téves: a „héber” (ivrit / עברית) elnevezés már az ókorban létezett, és a rabbinikus irodalomban is rendszeresen szerepel."

------------------------------------------

 

Melyik rabbinikus irodalomban? 

 

Az ókor melyik szakaszában? Az ókor meghatározás semmit nem bizonyít.

 

Az ókor az emberiség történelmének az írásbeliség megjelenésétől (i. e. 3500 körül) a Nyugatrómai Birodalom bukásáig (476) tartó korszaka.

 

Tessék az AI-t utasítani, hogy pontos munkát végezzen.

 

A maszoréták,akik a Héber bibliának utólag átkeresztelt írást az Aleppoi-, majd a Leningrádi Kodex formájában megalkották, még azt állították, hogy káldeus nyelvet használtak annak megírásánál.

 

A modern héber (Ivrit): A beszélt nyelvként hosszú időre holt nyelvről Eliezer Ben-Jehuda vezetésével a XIX. század végén és a XX. század elején keltették életre. Az első modern szótár 1922-ben jelent meg. 

 

Az Ó szövetség írásaiban olyan kifejezés, hogy héber nyelv sehol nem szerepel. Utalás történik arra, hogy Izrael fiai Júdeai és arám nyelvet beszéltek, de arra sehol nem találni utalást a próféták írásaiban,  hogy nyelvüket héber nyelvnek nevezték volna.

 

Íme a bizonyíték:

 

2.Kir. 18: 26 Ekkor Eljákim, Hilkijjáhú fia, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára!(MBT)

 

Hogy milyen nyelven beszéltek Júdea lakosai évszázadokkal később Nehémiás idejében?

 

A választ maga Nehémiás próféta adja meg a Nehémiás Könyve 13:24-ben.

 

Nehémiás 13: 24 és gyermekeik fele asdódi nyelven beszélt. Júdai nyelven már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén beszéltek.

 

 

 

Amikor a 16. századtól kezdve a magyar bibliafordítók lefordították a Maszoréták által összeállított Ószövetség írásait,azt állítoták, hogy káldeus nyelvből fordítottak és nem azt, hogy héber nyelvből.

 

A maszoréták a saját írásukat életük végéig Káldeus nyelvűnek tartották, összhangban 

Philon Júdeus-sal akiaz Ó-szövetség írásait,amelyből a Sepetuaginta készült szintén káldeus nyelvnek

nevezte. A magyar bibliafordítók is azt állították, hogy a maszoréták káldeus nyelven készítették el a zsidó Bibliát.Csak a 19.századtól kezdték jehovás szekták megjelenése után erőltezni a Káldeus nyelven írt Bibliára a Héber Biblia kifejezést. 

 

Philon Judeus ezt írta:

 

"Hisz ki ne tudná, hogy minden nyelvnek, különösen pedig a görögnek gazdag eszköztára van, ugyanazt a gondolatot, amikor mintegy lefordítja vagy körülírja, sokféleképpen fejezi ki, hol ezt, hol azt a kifejezést alkalmazva. E törvénykönyv esetében – mondják – nem így történt: a tulajdonképpeni értelemben használt szavak (kyria onomata) pontosan megfelelnek (synenechténai eis tauton) a másik nyelv tulajdonképpeni értelemben használt szavainak, a görög a káldeusnak,5 s tökéletesen ráillenek arra, amit jelölnek (tois délumenois pragmasin). Nézetem szerint ugyanis, mint ahogy a geometria és a dialektika fogalmai sem tűrik meg a fordításbeli következetlenséget, hanem az eredetileg megválasztott elnevezésük változtatás nélkül végig ugyanaz marad, nyilván ők is ugyanilyen módon ötlötték ki a tárgyukhoz illő szavakat, melyek egyetlen lehetőségként és a legérzékletesebben fejezték ki a jelölendő dolgokat. Erre a legnyilvánvalóbb bizonyosság a következő. Akár görögül tudó káldeusok, akár káldeusul tudó görögök veszik kézbe egyidejűleg a két írást: a káldeus nyelvűt és a fordítását, úgy csodálják és tisztelik őket, mint két testvérművet, vagy inkább mint olyanokat, amelyek a tárgy és a szóhasználat szempontjából azonosak egymással, és tolmácsolóikat nem fordítóknak nevezik, hanem szent tanítóknak és prófétáknak, akiknek gondolkodásbeli világosságban sikerült fölvenniök a versenyt Mózes legtisztább szellemével. Mózes élete II. 38–41 (Bollók János fordítása)