A HÉBER NYELV TÖRTÉNETE
Amikor a héber nyelvről beszélünk, akarva-akaratlanul, a kiindulópont a Héber Biblia (az Ószövetség, azaz a Tanakh) nyelve, utóbbit viszont nem ismerjük olyan régről, mint azt szeretnénk. Az első, hosszabb részleteket tartalmazó kéziratok az időszámításunk kezdetét megelőző egy-két évszázadból származnak (holt-tengeri tekercsek), a magánhangzókat is jelző maszoretikus szövegek viszont ezer évvel későbbiek. Figyelembe vehetjük a hellenisztikus korban készült görög Biblia-fordítás (a Septuaginta) átírásaiból kikövetkeztethető ejtési módokat, és más, ókori-középkori kiejtési hagyományokat is (szamaritánus héber, az askenázi és a jemeni kiejtési hagyományok…), mégsem tudjuk, hogyan beszélt Dávid király az i. e. 10. században.
https://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.nyelvek.es.irasok/index.asp_id=149.html
Hogy ne tudnánk, hogyan, milyen nyelven beszélhetett Dávid király, vagy Izrael fiai a 10. században
az hazugság. A Szetírás erről pontosan beszámol:
2.Kir. 18:26. Erre szólt Eljákim, Chilkíjáhú fia, meg Sebna és Jóách Rabsákéhoz : Beszélj, kérlek, szolgáidhoz arámul, mert mi értjük; s ne beszélj velünk zsidóul azon nép fülei hallatára, mely a falon van. /IMIT/EMIH/
A szeptuagintában a zsidóulra fordított magyar kifejezés helyén a görög Ιουδαιστί,(Júdeai)
kifejezés található:
2.Kir. 18:26.καὶ εἶπεν Ελιακιμ υἱὸς Χελκιου καὶ Σομνας καὶ Ιωας πρὸς Ραψακην Λάλησον δὴ πρὸς τοὺς παῖδάς σου Συριστί, ὅτι ἀκούομεν ἡμεῖς, καὶ οὐ λαλήσεις μεθ' ἡμῶν Ιουδαιστί, καὶ ἵνα τί λαλεῖς ἐν τοῖς ὠσὶν τοῦ λαοῦ τοῦ ἐπὶ τοῦ τείχους;
A szövegből két dolog tűnik ki:
1. az abban a korban élő zsidók Ιουδαιστί,(Júdeai) nyelven beszéltek. Ezen kívül szíriai nyelven,ami akkor arámi, az okosok szerint kelet-arámi volt. Azt, hogy héberül is beszélnének egy szóval sem említik, ezért a fenti tanulmány szerzője hiába szeretné megtudni, hogy a maszoréták által megalkotott káldeusként azonosított, majd később haláluk után évszázadokkal hébernek átkeresztel írásokat , hogyan ejtegethette Dávid, vagy a Dávid korában élt Izrael népe.
Az is bizonyos, hogy nem csak a maszoréták nevezték íráukat és annak nyelvét kákdeusnak, hanem
az i.e. az 1.század végén és az i.sz. 1 század elején élt zsidó írástudó, Philon Júdeus is káldeusnak nevezte azt a nyelvet,amelyből a Septuagintát lefordították.
Philon Judeus ezt írta:
"Hisz ki ne tudná, hogy minden nyelvnek, különösen pedig a görögnek gazdag eszköztára van, ugyanazt a gondolatot, amikor mintegy lefordítja vagy körülírja, sokféleképpen fejezi ki, hol ezt, hol azt a kifejezést alkalmazva. E törvénykönyv esetében – mondják – nem így történt: a tulajdonképpeni értelemben használt szavak (kyria onomata) pontosan megfelelnek (synenechténai eis tauton) a másik nyelv tulajdonképpeni értelemben használt szavainak, a görög a káldeusnak,5 s tökéletesen ráillenek arra, amit jelölnek (tois délumenois pragmasin). Nézetem szerint ugyanis, mint ahogy a geometria és a dialektika fogalmai sem tűrik meg a fordításbeli következetlenséget, hanem az eredetileg megválasztott elnevezésük változtatás nélkül végig ugyanaz marad, nyilván ők is ugyanilyen módon ötlötték ki a tárgyukhoz illő szavakat, melyek egyetlen lehetőségként és a legérzékletesebben fejezték ki a jelölendő dolgokat. Erre a legnyilvánvalóbb bizonyosság a következő. Akár görögül tudó káldeusok, akár káldeusul tudó görögök veszik kézbe egyidejűleg a két írást: a káldeus nyelvűt és a fordítását, úgy csodálják és tisztelik őket, mint két testvérművet, vagy inkább mint olyanokat, amelyek a tárgy és a szóhasználat szempontjából azonosak egymással, és tolmácsolóikat nem fordítóknak nevezik, hanem szent tanítóknak és prófétáknak, akiknek gondolkodásbeli világosságban sikerült fölvenniök a versenyt Mózes legtisztább szellemével. Mózes élete II. 38–41 (Bollók János fordítása)
Szeretném felhívni a tisztelt olvasó figyelmét, ha Philon Júdeus írását más, héber mániás fordító írásában keresi a káldeus nyelvre való utalást, nem fogja megtalálni, mert önkényesen a fordításban átírták a káldeus kifejezést héberre.