„Mondom nektek, az üdvösség eljön az elhagyottakhoz és azokhoz, akik sohasem kerestek engem. Vízre van szüksége a szegénynek és a nyomorúságosnak, az elhagyottnak és az éhezőnek, de nincs víz. Nyelvük kiszáradt a szomjúságtól. Ezért fogok vizet adni nekik saját kezemmel. Nem vettétek észre, miképpen gyűjtöm össze a nyomorúságosokat? A haldoklókat?

Hívni fogom a bűnösöket és mindazokat, akiket papjaitok kemény szavakkal ostoroznak nap mint nap. Örömre fogom váltani szomorúságukat, és amikor megkérdezik: "Velünk mi lesz? Mi is örökölhetjük országodat? Valóban megmenekülhetünk?" Így fogok válaszolni: "Meghallgattam könyörgéseteket, meg foglak menteni benneteket, nyomorúságosságotok által foglak megmenteni. Nem hallottad még, gyermekem, hogy én a betegek és a szegények miatt jöttem?"

Nem azokat fogom meghallgatni, akik azt kiáltják, hogy "Uram, Uram", és nem teszik meg akaratomat. Nem azokat fogom meghallgatni, akik nap mint nap alapjaitokról beszélnek, de maguknak nincs alapjuk. Jaj nektek, gazdagok! Most tiszteletben részesültök, de temetéstek napján bezárul előttetek országom, és nevetek ki lesz törölve az élet könyvéből...