Egy késői másolat nem bizonyítja a szöveg keletkezési idejét, de nem is cáfolja azt."

 

---------------------------------------

 

 

Ez abban az esetben lehetne igaz, ha a későbbi másolat az eredeti ,azaz a Mózes idejében kelettkezett írás pontos másolata lenne.

 

Mielőtt reagáltál volna a hozzászólásomra ,okoasabb lett volna legalább olyan kutatást végezned 

a Hébernek nevezett Biblia eredetével kapcsolatban, amilyet Jerikó városával kapcsolatban tettél.

 

Az alapismerethez tartozik,hogy a amszoréták szájhagyományozott anyagból állították össze a

 

Jeruzsálemi és a Babiloni Talmud írásos formáit.

 

A mai héber szöveget maszoréta szövegnek (textus masoreticus, rövidítése: TM) nevezzük. Ez a Kr. u. 1. század végére, 2. század elejére vezethető vissza, amikor a rabbinikus körök felülvizsgálták és egységesítették az addigi szövegváltozatokat. A maszoréták (= hagyományozók) azután a 6. és a 10. század között magánhangzó- és hangsúlyjelekkel látták el a szöveget (a héber ábécé ugyanis csak mássalhangzókat tartalmaz), és a lehető legaprólékosabban kidolgozták a másolás szabályait. Munkájuk végeztével megsemmisítették azokat a kéziratokat, amelyekből dolgoztak, hogy ne terjedhessenek el újból eltérő szövegek. Ezért a maszoréta szövegről csak a 9-10. századból maradtak fenn a legkorábbi kéziratok. Közülük a legnevezetesebbek a Kairói kódex (895, csak a Nebiimet tartalmazza), az Aleppoi Kódex (930 körül, ez az alapja a mai héber bibliakiadásoknak) és a Szentpétervári (Leningrá- di) kódex 1009-ből (ez a mai keresztény bibliakiadások alapszövege). Ugyanakkor a legtöbb kézirat és fordítás, amely a Kr. u. 2. századtól kezdve készült, lényegében a TM-t követi. Arról, hogy milyen formában létezett a héber szöveg az 1. század végi recenzió előtt, ma három forrásból kaphatunk képet. 1. Csak közvetett, de annál jelentősebb tanúnk a Hetvenes fordítás. A Kr. e. 3-2. századi fordítók több helyen nem a ma ismert héber szövegből készítették el a görög változatot. Ennek legfeltűnőbb példája Jeremiás könyve: a LXX mintegy 2800 szóval rövidebb szöveget tartalmaz, mint a TM, és a könyv beosztása is különbözik a TM-tól. 2. A szamaritánusok által használt Pentateuchus csak középkori kéziratokban maradt fenn, de szövegük visszavezethető a Kr. e. 4-2. századra. Ahol a TM-tól eltér, ott vagy a LXX szövegváltozatát tartalmazza, vagy abból adódik, hogy igyekeznek igazolni a Garizim hegyi kultusz létjogosultságát. 3. A qumráni és a maszadai kéziratokban csaknem minden ószövetségi könyvből találunk kisebbnagyobb részleteket. E részletek együtt az Ószövetségnek csak kb. tíz százalékát teszik ki. A töredé- kek vegyes képet mutatnak: egyes szövegek árnyalatnyi eltéréssel megegyeznek a TM-szal (pld. Izajás), mások viszont a LXX szövegformáját képviselik.

 

Sokan hivatkoznak Origenész Hexaplájára, mint a héber kéziratok eredeti formájának megorzojére.

Azt viszont csak kevesen tudják, hogy:

 

Origenes nagy kritikai művét teljes egészében sohasem másolták le, a vállalkozás eredeti kéziratai a nagy palesztinai caesareai könyvtárba kerültek, ahol Szent Jeromos a Hexaplát még felhasználta, de a Tetraplát valószínűleg nem ismerte. Az Origenes-féle LXX szöveget egymagában, a kritikai jelekkel együtt, Pamphilos vértanú († 309), a nagy caesareai könyvtár alapítója és tanítványa, Eusebios, caesareai püspök († 340 k.) adta ki. Ezt az origenesi szöveget hexaplarisnak (bár néha tetraplaris szöveggel van dolgunk), az ókorban Eusebios-félének mondották, szemben a régi LXX szöveggel, a koinéval. Origenes eredeti műve a nagy könyvtárral együtt a VII. században a lángok martaléka lett.

 

Az a tévhit, amit jehova tanúival is elhitettek tévtanítóik, miszerint a a Héber Biblia úgy keletkezett,

hogy a maszoréták egyszerűen készítettek két másolatot a Szentírás egy eredeti kéziratáról, szép mese, és sokan elhitték, de nem felel meg a valóságnak. Nem volt birtokukban a maszorétáknak semmi eredeti kézirat. Ezért a Babiloni és a Jeruzsálemi Talmudok alapján dolgoztak ,és egy korábban nem létező teljesen új késziratot szerkesztettek meg.

 

 A Talmud mellett a Krisztus utáni júdaizmus meghatározó könyvei még a midrások és a targumok. Az előbbiek bibliamagyarázatok, az utóbbiak parafrázisok. A Toszefta a Misnából (és így a Talmudból is) kimaradt rabbinikus szövegeket közöl. A júdaizmus irodalmának fő szerzői a tannaim (Kr. u. 200 előtti rabbik) és az amoraim (Kr. u. 3-5. századi rabbik). A törvény magyarázatai két műfajt képviselnek: halakha és haggada. A Misna és a Talmud szövegei szinte kizárólag halakha jellegűek, vagyis a törvény megtartásának konkrét hogyanjáról szólnak.

 

A Jeruzsálemi targum i. sz. a VII. században szerkesztetett.

 

Nos ennek az i.sz a VII: században szerkesztnett targumnak alapján a Mózes első konyve 1:2 így hangzik.

 

„És a föld puszta és kietlen volt, elhagyatott az emberek fiai nélkül, minden élőlény nélkül, és sötétség volt a mélység színe felett. És az Isteni irgalom lebegett a vizek színe felett.”

 

http://enok.uw.hu/hertz/Gen.pdf

 

Még csodálkozunk, hogy jehova tanúi bibliafordítói  az igehamisítás bűnébe estek, ami a Szent Szellemnek a fokozatos eltűntetését illeti?

 

Hogyan alakult át Isten Szava a Jeruzsálemi Targumnak köszönhetően?

 

Először is tisztázni szeretném , hogy mit értünk az alatt, hogy Targum.

 

"A targum szó korai sémi szó, jelentése fordítás vagy tolmácsolás. Az arab nyelvben a tardzsama ige jelentése: fordítani, tolmácsolni (a fordító arabul mutardzsim, illetve a tolmács régies neve a tardzsumán). A héber meturgemán szó a héberról arámira fordító személyt jelölte. A szógyök trgm ige nem csak fordítást, de magyarázást is jelent. (A fordításhoz a targum néha megjegyzéseket is fűz.) Bacher Vilmos szerint amikor a szó jelentése magyarázás, akkor a magyarázat és a szöveg eredeti nyelve azonos."

 

Magának a maszoréta szövegnek az elkészítése évszázadokon keresztül tartott, de az eredeti szöveg hiányában a targumok és a Talmudok alapján lehetetlen volt az eredeti Szentírásnak mását elkészíteni.

 

Így nem is volt a zsidóknak évzsázadokon keresztülSzentírása. Ekkor következett be a váratlan fordulat.

 

I. Timotheosz (726–819) szeleukeiai (Iráq) nesztoriánus patriarcha / katholikosz Szergiosz “élámi” (Khúzisztán, Irán) metropolitának írt levelében (800 k.) említi, hogy zsidó katekhumenoszok (áttérési oktatásban résztvevık) híradása szerint tíz évvel korábban Jerikho közelében egy barlangban megtalálták az “Ószövetség” könyveit (értsd: kéziratos tekercseket), értesítették a jeruzsálemi zsidókat, azok tömegesen felkeresték a helyet, és a (bibliai) könyvek, többek között több mint 200 zsoltár mellett számos más könyvet is találtak. 

 

Hogy ezt a Jerikó környékén egy barlangban megtalált Ószövetségi könyveket a maszoréták az Aleppói Kódex (850) elkészítését követő időben a maszoréták által a Talmudok alapján korábben elkészített  szöveg elkészítésénél felhasználták ,történelmi tények igazolják.

 

Karaiták (המקרא בעלי :(a babylóniai Anan (ענן (ben David (a VIII. század harmadik negyede) postumus követıi; elutasították a szóbeli tant (Misna, Talmud stb.), és kizárólag a Biblia szoros értelmezésére támaszkodtak. Az értelmezési különbségek a IX. században váltak feszült ellentétté. A karaiták nagy ellenfele Sza’adja ben Joszéf al-Fajjumi (882–942) gáon volt, Anan elleni vitairatát 905-ben írta. A karaita vagy tanaikkal rokonszenvezı tudósok rögzíteni akarták a bibliai szöveg pontos alakját: kijavítani a mássalhangzó-szöveg esetleges hibáit (amelyekre a kéziratok variánsai, esetleg éppen a Jerikho környéki új leletek hívták fel a figyelmüket) és rögzíteni a felolvasás szabályait (magánhangzók, cantillatio). Jehuda ben Élija Hadasszi, Eskol ha-kofer (1149): “A Tóra-tekercseket ki kell pontozni magánhangzó- és hangsúly-jelekkel, (…) mert Isten nem magánhangzók és hangsúlyok nélkül adta… Istenünk írása ‘(rá van) vésve a táblákra’ (Ex. 32,16), ezért az írás tele volt magánhangzó- és hangsúly-jelekkel, és nem hiányoztak belıle a magánhangzók és hangsúlyok.”

 

Habár ezeket  a Jerikó környékén talált tekercseket a maszoréták eltüntették, annyi megállapítható, hogy nem a Septuaginta fordítást megelőző korból származó eredeti kéziratokra találtal rá a Jerikóhoz közeli barlangban, hanem a kumráni szekta által készített YHWH-s szövegekre. Ezzel magyarázható,hogy hogy került bele YHWH borjúisten neve a maszoréták kézirataiba. 

 

A Septuaginta fordítást megelőző időben ugyanis a próféták írásai könyvtáblákra íródtak és nem tekercsekre.

 

Nehémiaás 8:1Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az ő városaikban lakozának; felgyűle az egész nép egyenlőképpen a piacra, mely a vizek kapuja előtt vala, és mondák az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő a Mózes törvényének könyvét, melyet parancsolt vala az Úr Izráelnek./Károlyi/

 

Nehémiás 8:5És felnyitá Ezsdrás a könyvet az egész nép szemei előtt, mert fölötte vala az egész népnek; és mikor fölnyitá, felálla az egész nép. /Károlyi/

 

 

 Héber-Magyar (IMIT/EMIH) | Nehémiás | 8. fejezet

1. akkor egybegyűlt az egész nép, mint egy ember, a víz ka­puja előtt levő térre és mondták Ezrának, az írás­tudónak, hogy hozza el Mózes tanának könyvét, a me­lyet az Örökkévaló megparancsolt Izraélnek. 

 

5. És fölnyitotta Ezra a könyvet az egész nép szeme láttára, mert az egész népen fölül volt; s a mint fölnyitotta, fölállott az egész nép. 6. És áldotta Ezra az Örökkévalót, a nagy Istent; és felelt az egész nép: Ámen, Ámen, kezeik fölemelésével, és meghajoltak és leborultak az Örökkévaló előtt arccal a földre.

 

Egyértelműen megálapítható, hogy a maszoréták nem rendelkeztek a Szentírás eredeti könyveivel,hanem kétes eredetű későbbi időből származó forrásanyag alapján dolgoztak!