Gyulafehérvár, első nap.

Laza 11 óra munka, utána honfoglalás a szállóban. Szerencse, hogy kétágyas szobát foglaltak nekünk, bár arról nem volt szó, hogy nászutaslakosztályt kapunk. De legalább nem szív alakú volt az ágy. Fürdés után kitaláltuk, hogy jól esne egy sör. Elmentünk körbenézni a faluban, mindenhol csak kávézó, resztórant, meg ilyesmik. Helyi kontaktot felhív, javasolta a fellegvár megtekintését, mert ott mindig van valami taverna, ahol jó áron mérik az ambróziát. Valószínűleg rossz irányból közelítettünk, mert akárhány sátor, szék meg ilyesmi feltűnt, az mind zárva volt. A főbejárat is, mert pont felújították. A sokadik üres placc után már kezdtük lejjebb adni az igényeket a forróságban, már nem volt feltétel a hideg sör, elég lett volna egypár korty meleg víz is. De megmenekültünk, került sör. :) Ahhoz képest, hogy elég normális volt a kiszolgálás, nem volt pénz az a 11 lej, egy korsóért.

 

Második nap.

11 óra meló, vissza a szállásra. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nincs egy talponálló a környéken, így egy gyors doboz cigi elszívása közben körbemászkáltam mindent a környéken. Találtam lottózót, gépkocsikölcsönzőt, kettő templomot, egy zsinagógát, egy jiddish könyvtárat. Ja, meg ami nagyon beleégett a retinámba: urológiai szakrendelést... A nap hátralévő részében megtekintettük a vízszintesen szemerkélő zivatart. Szépen szedte fel a tákolt tetőket.

 

Harmadik nap.

10 óra meló, szállásra vissza, dácsiába el, sört megvesz. Kocsma nincs. De találtam még egy templomot és egy konditermet! A nap következő részében a zivatar megtekintése volt a program.

 

Negyedik nap.

8 óra meló, végeztünk. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nincs kocsma. Elmentem bóklászni a környékre. Találtam lángost, kebabost, egy piacot, egy antikváriumot, egy hangszerüzletet (csak a kirakatban lévő dobokból és gitárokból sejtettem, hogy az). Kocsma ohne. Erre úgy elkeseredtem, hogy felmentem a várba körbe nézni, gondoltam, hogy körbemászkálok A mindent is. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan tudok várat nézni, mert amikor megdördült az ég, akkor rohamtempóban vánszorogtam vissza a szállásra, hogy öröm volt nézni. Kár volt, mert eső az egy csepp sem esett.

 

Innen mintha hiányozna valami

 

Itt megvolt, de nem fért el a zsebemben.

 

Vajon mennyi téglát használtak fel?

 

Friss, üdítő forrásvíz, székrekedés ellen.

 

Ötletek a vacsorára. Bár a kép nem adja át teljesen a méreteket, de olyan 40-50 centis lehetett a nagyja.

 

Ami feltűnt, az az, hogy a galambokat szinte arrébb kell rugdosni, hogy lépni lehessen. A fagyálló és a nyári fecskék is remekül elvoltak egymás mellett. De annyiban maradnék, hogy a kocsmakultúra sehol sincs jelen a környezetben, mint ahogyan a kishazánkban megfigyelhető tömegközlekedés sem létezik.