Nyílt levél
A VÍZHASZNÁLAT MEGSZORÍTÁSÁRÓL

Amikor jön a kánikula, az aszály, a vízhiány, politikusaink újra és újra a lakossághoz fordulnak.

Ne locsoljanak.
Ne mossanak autót.
Ne töltsenek medencét.
Csak a legfontosabb vízhasználatra korlátozzák az ivóvizet.

Értem, hogy krízishelyzetben minden liter számít.

De akkor beszéljünk végre arról is, hogy hol folynak el valójàban a millió köbméterek.

Mert nem lehet mindig a lakosságon kezdeni a megszorítást, miközben Magyarországon vízigényes ipari beruházások, akkumulátorgyárak, rossz vízmegtartás, elavult vízhálózatok, hűtővízigény és mezőgazdasági víznyomás terheli a rendszert.

Beszéljünk végre az arányokról.

Magyarországon tágabb értelemben 39 akkuipari üzemet azonosítottak. Ezek közül 21 esetében nem volt elérhető nyilvános vízfogyasztási adat. Vagyis a vizsgált üzemek több mint felénél nem lehet pontosan tudni, mennyi vizet használnak.

A maradék 18 üzemnél volt valamilyen adat.

És már ez a 18 üzem is körülbelül:

100 000 köbméter vizet használhat el naponta.

Ez nem egy elvont szám.

Ez:

100 millió liter víz naponta. ☝️

Évente pedig:

36 500 000 köbméter víz. ☝️☝️☝️Tiszta víz❗❗❗

Harminchat és fél millió köbméter. Érted? Felfogod?

Mit jelent emberi nyelven?

Magyarországon az átlagos háztartási vízfogyasztás kb. 39 köbméter/fő/év, vagyis nagyjából 107 liter/fő/nap.

Tehát az ismert vízigényű akkugyárak napi vízfogyasztása nagyjából:

930–940 ezer ember napi háztartási vízhasználatának felel meg.

Majdnem egymillió emberének.

És ez még mindig csak azokról az akkugyárakról szól, ahol egyáltalán volt adat.

Kánikulában egy ember vízhasználata akár kb. 150 literre is nőhet naponta. De még így is: a napi 100 millió liter akkugyári vízigény körülbelül 660–670 ezer ember kánikulai napi vízhasználatával egyenlő.

Akkor kérdezem tisztelettel:

Miért a lakosságot szólítják fel először és miért nem az akugyárakat állítják le legalább a kánikula idejére?

Miért a család nézze bűntudattal a vízórát az akugyár meg teljes gőzzel megy TISZTA VIZET FELHASZNÁLVA?

Miért az anya ne locsolja meg a kertet?

Miért az idős ember spóroljon a tisztálkodáson?

Miért a háztartás legyen az első számú célpont, miközben ipari léptékben megy el a víz?

A víz nem csupán fogyasztási cikk.

A víz életfeltétel és alapvető emberi jog. ☝️

És ha a víz életfeltétel, akkor egy felelős kormány első dolga nem az, hogy a lakosságot szorítja tovább, hanem az, hogy megvizsgálja:

hol van a legnagyobb vízterhelés,
hol van a legnagyobb pazarlás,
hol van a legnagyobb ipari kockázat,
és honnan kell először visszavenni.

Mert az akkumulátor nem alapvető emberi szükséglet de a víz és az élelmiszer igen.

Az ivóvíz igen.

A mezőgazdaság vízbiztonsága igen.

A magyar családok vízellátása igen.

Ezért ha választani kell, hogy a vizet akkumulátoripari termelésre adjuk, vagy arra, hogy legyen élelmiszer, termőföld, öntözhető mezőgazdaság, élhető település és biztonságos ivóvízellátás, akkor a válasz nem lehet kérdéses.

Előbb az ember.
Előbb az élelmiszer.
Előbb a föld.
Előbb az ivóvíz.
És csak utána az ipar.

Nem arról van szó, hogy a lakosságnak soha nem kell tudatosan bánnia a vízzel.

De arról igenis szó van, hogy a lakosság nem lehet a vízválság bűnbakja.

Mert Magyarország vízproblémája nem oldható meg azzal, hogy emberek százezrei rövidebben zuhanyoznak, miközben:

akkumulátorgyárak kapnak vizet,
ipari parkok bővülnek,
óriási beruházások nőnek ki a földből,
az esővizet elvezetjük,
a talaj nem tartja meg a vizet,
a városok túl vannak betonozva,
a vizes élőhelyek eltűnnek,
a vízhálózat pedig sok helyen elavult és szivárog.

A hivatalos adatok szerint Magyarországon a közüzemi hálózatban a vízveszteség átlagosan 22,9% volt 2022-ben. Egyes régiókban ez akár 30% is lehet.

Ez azt jelenti, hogy miközben a lakosságot spórolásra szólítják fel, a rendszerben minden negyedik-ötödik liter víz egyszerűen elveszhet, mielőtt eljutna az emberekhez.

Akkor nem a lakosságon kell kezdeni.

Hanem itt:

1. Az akkumulátorgyárak vízfelhasználásán.
2. A vízigényes ipari beruházások engedélyezésén.
3. A vízhálózat korszerűsítésén.
4. Az esővíz megtartásán.
5. A mezőgazdaság vízbiztonságán.
6. A talaj vízmegtartó képességének helyreállításán.
7. A nyilvános, kötelező ipari vízmérlegeken.

Ha az akkumulátorgyárak vízfelhasználását leállítanák vagy radikálisan korlátoznák, már önmagában évi több tízmillió köbméter víznyomás kerülne le a rendszerről.

Ha a vízhálózatot korszerűsítenék, újabb óriási mennyiségű víz maradna meg.

Ha az esővizet nem elvezetnénk, hanem gyűjtenénk, tárolnánk, szikkasztanánk, helyben tartanánk, akkor nem minden kánikulában tűzoltás-szerű válságkezelésre lenne szükség.

Ha a mezőgazdaságot tennénk első helyre az ipari érdekek helyett, akkor nem az akkumulátor lenne fontosabb, hanem az élelmiszer.

És ez a lényeg.

Mert egy ország vízgazdálkodása nem arról szól, hogy a lakosságot fegyelmezzük.

Hanem arról, hogy az állam biztosítja az élet alapfeltételeit.

Az ENSZ 2010-ben kimondta: a biztonságos és tiszta ivóvízhez, valamint a szanitációhoz való jog alapvető emberi jog. ❗☝️ Mindenki, aki ebben a lakosságot korlátozza súlyosan sérti az alapvető emberi jogokat!

Ha a víz alapvető emberi jog, akkor egy kormány nem kezelheti úgy, mintha a lakosság kegyet kapna, amikor folyik a csapból a víz.

A vízellátás nem ajándék.

Nem szívesség.

Nem kommunikációs kampány kérdése.

A vízhez való hozzáférés állami felelősség.

Ezért egy felelős kormány nem állhat meg ott, hogy felszólítja a lakosságot: használjon kevesebb vizet.

Egy felelős kormány megkeresi, hol pazarlódik el a legtöbb víz.

Egy felelős kormány nyilvánosságra hozza az ipari vízadatokat.

Egy felelős kormány nem enged új vízigényes beruházást vízmérleg nélkül.

Egy felelős kormány nem áldozza fel a mezőgazdaságot és a lakosság vízbiztonságát az akkumulátoriparért.

Egy felelős kormány nem bűntudatot tesz az emberekre, hanem rendbe teszi a rendszert.

Ezért most nem lakossági bűnbakkeresésre van szükség.

Hanem valódi vízpolitikai fordulatra.

Nincs új akkumulátorgyár nyilvános vízmérleg nélkül.
Nincs bővítés független monitoring nélkül.
Nincs titkolt ipari vízfogyasztás.
Nincs vízbiztonságot veszélyeztető beruházás.
Nincs olyan gazdaságpolitika, amelyben az akkumulátor fontosabb, mint az élelmiszer és az ivóvíz.

A következő nyári kánikulára nem újabb lakossági felszólításokkal kell készülni.

Hanem hálózatfelújítással.

Esővíz-megtartással.

Ipari vízkorlátozással.

Mezőgazdasági vízbiztonsággal.

Átlátható adatokkal.

És azzal az alapelvvel, hogy Magyarország vize elsősorban az itt élő embereket, a termőföldet, az élelmiszer-termelést és az életet szolgálja.

Nem a vízfaló ipari beruházásokat.

A magyar családoknak nem bűntudatra van szükségük a csap mellett.

Hanem olyan döntéshozókra, akik értik:

a víz nem luxus.
a víz nem ipari alapanyag.
a víz nem politikai eszköz.

A víz életfeltétel.
És ami életfeltétel, azt nem lehet feláldozni ipari érdekekért.