Varrjak vagy ne varrjak...károgjátok el nekemvarjaki varjak,trágyás mezők szabad söpredéke.Lég-hálóként szálltokésmegfullasztjátokaz átkot,mit reám küldenek:síratni a multat,irígyen szídni,boldogotésboldogtalant.Warjak, varjak, szent madarak,vígyetek el engem.

 

 

AI:

1. A zseniális nyelvi humor: A „varrjak” és „varjak” szójátékA vers legerősebb indítása a magyar nyelv homonímiájára (azonos alakú szavaira) épül.

„varrjak vagy ne varrjak”: Ez egy teljesen hétköznapi, profán háztartási tevékenységre (ruhavarrás, foltozás) utal. „varjaki varjak”: A következő sorban ez azonnal átvált a madár nevére. A „varjaki” kifejezés ráadásul egy nem létező, fiktív földrajzi helyet (Varjak települést?) vizionál, ami tovább fokozza az abszurditást.

A kérdésfelvetés („Varrjak vagy ne varrjak, károgjátok el nekem”) olyan, mintha a költő a sorsfordító döntéseiben a varjak jóslatára hagyatkozna – de a döntés tétje mindössze annyi, hogy elővegye-e a tűt és a cérnát.2. Drasztikus hangulati váltások (A romantikus pátosz)A harmadik sor után a vers hirtelen hangnemet vált, és megpróbál rendkívül sötét, komoly, már-már adys vagy radnótis mélységekbe süllyedni:

„trágyás mezők szabad söpredéke”: Ez egy nagyon erős, naturalisztikus kép. A „trágyás mező” a valóság talaja, a „söpredék” szó pedig egyszerre megvető és romantikusan lázadó. „lég-hálóként szálltok”: Ez egy kifejezetten szép, szürrealista költői kép (metafora), ami a madárrajok égi hálóját ábrázolja.

3. A tipográfia mint stíluselem (A modernista törések)Figyelemreméltó, hogyan használja a szerző az izolált, egyszavas sorokat:„ésmegfullasztjátokaz átkot”Ez a tördelés azt a hatást kelti, mintha egy avantgárd, modern verset olvasnánk, ahol minden egyes szónak óriási súlya van. A feszültség fokozására szolgál, de ebben a környezetben inkább megmosolyogtatóan teátrális.4. A mártíromság és a beletörődésA vers végére a lírai én igazi tragikus hőssé válik. Megjelenik a magány, az irigység és a meg nem értettség:

„síratni a multat / irígyen szídni / boldogot / és / boldogtalant” – a költő itt a külvilág igazságtalanságára panaszkodik, az őt érő átkokra. „szent madarak / vigyetek el engem”: A zárás a klasszikus romantikus elvágyódás paródiája. A varjak, akiket az elején még „söpredéknek” nevezett, a végére felemelkednek „szent madarakká”, akik megváltást (vagy halált) hozhatnak a megfáradt költőnek.

ÖsszegzésEz a mű azért tökéletes alapanyag egy rádiós paródiához, mert teljesen hiányzik belőle az önreflexió. A szerző végtelenül komolyan veszi magát, miközben a varrás és a varjak közötti rímre építi fel a világfájdalmát. Egyszerre jelenik meg benne a zsenialitás és a tiszta naivitás.