“1. Eltüntettétek a Messiás felkenetését!

Abdiás a számításában a 69 évhetet (i.e. 444-től indulva) pontosan Jézus kereszthaláláig (i.sz. 33) vezeti le. Te pedig ezt logikusnak nevezed. Csakhogy olvasd el az Igét, amit Abdiás is idézett: "A jeruzsálem újraépíttetése felöl való szózat keletkezésétől a messiás fejedelemig 7 hét és 62 hét van" (Dániel 9:25).

A 69 hét a Messiás (Masiach = Felkent) megjelenéséig, felkenetéséig tart!“

 

————————————————————————-

 

A 26.vers teszi helyre a 25.verset azzal kapcsolatban, hogy melyik időpont számít a Messiás esetében, és az pedig a halála időpontja, hiszen akkor mondatott ki, hogy a megváltói és ezzel a messiási munkája “elvégeztetett”.

 

Hiszen az eredeti héber meshijahu/messiás vagy épp a LXX-beli görög christos/krisztus (most direkt kisbetűvel írom) szavak sima felkentet jelentenek, amely szavakat az Ige nem csak egy személyre használja, hanem akár akár többes számban is az általa elküldött összes prófétájára (Zsolt. 105.15.), vagy épp Dávidra (Sámuel 16.6.), vagy épp Círus királyra (Ésaiás 45.1.).

 

Jézus a földi élete előtt is már “Felkent“ volt (Zsid. 1.9.), és Ő a Szent Szellemtől fogantként (Máté 1.18.) egész életében elhívott személy volt, ahogyan Keresztelő János is az anyja méhétől fogva szintén Szent Szellemmel betöltött ember volt.

 

Lukács Evangéliuma 1:15
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának méhétől fogva.

 

Mindvégig mindketten Szent Szellemmel betöltött személyek voltak, és Jézus 12 éves korában is már hiteles képviselője volt az Ő valódi Atyja beszédének, üzeneteinek, de a rábízott szolgálatát csak a kereszten nevezte elvégeztetettnek, mert Neki a szolgálata idáig tartott!

 

17.És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva:

18.Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,

19.Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

20.És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.

21.Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.

22.És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?

 

Az Ő felkentként való szolgálatáról a Lukács 4. 17-21-ben szóló bejelentés sorozata csak a szolgálatának a kezdetének beteljesedését jelentette még ekkor, és nem többet, hiszen addig nem tett valójában semmit sem meg a 18-19. versben leírtakból, emiatt nem csoda, ha nem hittek Neki szimpla bemondásra, hiszen addig valóban csupán “József fia volt” számukra!

 

Messiás és Megváltó csak a szolgálata elvégezte után lett, akkor, amikor a 18-19. versekben leírtakat valóban meg is cselekedte, és nem bukott el a feladata közben, mint korábbi felkentjei Istennek, mint pl. Saul, vagy épp az a próféta, aki letért az Istennek tett ígérete ellenére Isten útjáról.

 

Tehát egyáltalán nem volt az garantált Jézus szolgálata kezdetén, hogy Jézus mindazt meg fogja tudni tenni, amit kihirdetett magával kapcsolatosan, és amit az Atya rábízott, hiszen a Getsemané kertben is látható volt, hogy mennyire nehéz volt az Atya akaratát a saját akarata elé helyeznie még Neki is.

 

Jézus mindezek elvégzése után kapott új nevet (Jel 3.12.), olyat, amelyik megkülönbözteti Őt az összes olyan személytől, akiket az Ige szintén meshijahunak/christos - nak nevezett bármikor is előtte.

 

Az elvégzett szolgálat volt a lényeg, ezt tartsd szemed előtt!