1. Nem, nem jutottunk egyetértésre; csak megint úgy teszel, mintha a mondat fele elég lenne az egész értelemhez

Nem, nem „végre jöttem rᔠarra, amit te szeretnél. Nem arról van szó, hogy a szöveg szerint „bálvány előtt sem, egyéb képmás előtt sem” szabad meghajolni, mintha a bálvány, a faragott kép, az oszlop és a kőszobor négy teljesen külön vallási kategória volna, amelyek közül az első bálvány, a többi pedig ártatlan képmás, de mégis tilos. Ez a te nyelvtani zsonglőrködésed, nem a szöveg értelme.

A 3Mózes 26,1 felsorolása nem úgy működik, hogy előbb említ egy bálványt, aztán ettől függetlenül minden egyéb képet, oszlopot és követ általánosan betilt. A felsorolás ugyanannak a bálványos kultuszkörnek a tárgyait sorolja: bálvány, faragott kép, kultikus oszlop, kőképmás, amelyeket azért állítanának fel, hogy előttük leboruljanak. Vagyis nem „bármilyen kép” tilalmáról van szó, hanem bálványrendeltetésű képmásokról és kultusztárgyakról.

Te úgy olvasod a szöveget, mint aki a mondat közepén kikapcsolja az értelmét, és csak azokat a főneveket hagyja meg, amelyekkel ütni akar: bálvány, kép, oszlop, kőszobor, meghajlás. Aztán ebből gyártasz egy általános képtilalmat. Ez nem exegézis, hanem szövegdarálás.

 

2. A felsorolás nem „bálvány plusz ártatlan képek”, hanem bálványos célra készült tárgyak sorozata

A szöveg kulcsa az, hogy ezek a tárgyak milyen céllal készülnek: „hogy meghajoljatok előtte”. Ez nem akármilyen emberi tiszteleti mozdulat, nem akármilyen jelképhasználat, nem akármilyen szent emlékeztető előtti gesztus, hanem bálványos hódolat. A versben a „bálvány”, a „faragott kép”, az „oszlop” és a „kőszobor” nem semleges művészeti tárgyak, hanem a pogány kultusz eszközei.

Ha te ezt úgy érted, hogy Isten ezzel minden olyan tárgyat tilt, amely előtt valaki tisztelettel meghajolhat, akkor saját magad alatt vágod el az ószövetségi kultusz alapjait. Mert akkor mi lesz a frigyládával? Mi lesz a kerubokkal? Mi lesz a templom képi díszítésével? Mi lesz az oltárral? Mi lesz az Úr szent helyével? Ezek mind szent tárgyi rendbe tartoztak. Mégsem voltak bálványok.

A különbség tehát nem az, hogy „bálvány előtt nem, egyéb képmás előtt sem”, hanem az, hogy bálványként használt képmás előtt nem. A te olvasatod a bálványos cél fogalmát kiterjeszti minden szent jelre. Ez a hiba. Nem én engedem be a bálványt a templomba; te hajítod ki a templomból a szent jelet is, mert nem tudod megkülönböztetni a kettőt.

 

3. Ha a te olvasatod igaz volna, Isten önmagával kerülne ellentmondásba

Gondold végig végre, nem csak dobolva ismételgetve a kedvenc versedet. Ha 3Mózes 26,1 minden képmás, oszlop, kőalak vagy vallási tárgy előtti minden tiszteleti gesztust tiltana, akkor Isten későbbi vagy korábbi parancsai a szent tárgyakról érthetetlenek lennének. Isten nem parancsolhatná a kerubokat. Nem rendelhetne szent ládát. Nem adhatna templomi képi díszítést. Nem lehetne szent hely, szent edény, oltár, áldozati rend, templom felé forduló imádság.

Te erre rendszerint azt mondod: „de azok előtt nem kellett leborulni.” Csakhogy ez félrevisz. A kérdés nem az, hogy minden tárgy előtt ugyanaz a gesztus történt-e, hanem az, hogy a te szabályod szerint a szent tárgy és a vallási tiszteleti rend már önmagában veszélyes volna. A Biblia viszont nem így kezeli. A tárgy nem attól bálvány, hogy szent helyen van, képmás, vagy tiszteleti rend kapcsolódik hozzá, hanem attól, hogy Isten helyére állítják.

A katolikus képtisztelet elve pontosan ez: nem Isten helyére állított tárgy, hanem Istenre és az ő művére mutató jel. A te olvasatod viszont olyan, mintha a térképet hazaárulónak neveznéd, mert nem maga az ország. A jel nem bálvány pusztán azért, mert látható.

 

4. A „végre egyetértésre jutottunk” nem vitazárás, hanem ügyetlen diadaljelentés

Azt írod: „Örülök, hogy végre egyetértésre jutottunk.” Nem jutottunk. Te csak megpróbáltad az én mondatomat a saját véleményedhez igazítani. Én azt mondtam: a versben szerepel a bálvány, a faragott kép, az oszlop, a kőszobor és a bálványos célú meghajlás. Te ebből azt hallottad ki: „minden képmás előtt minden meghajlás tilos.” Ez nem egyetértés, hanem félrehallás.

A szövegben a felsorolás a bálványos kultusz tárgyait jelöli. Nem mondja ki, hogy minden szent kép, minden Krisztusra mutató jel, minden keresztény ikon, minden feszület, minden ereklyetartó, minden liturgikus tárgy bálvány. Ezt te teszed hozzá. És mivel ezt te teszed hozzá, ezért neked kell bizonyítanod, nem elég újra és újra úgy tenni, mintha a szöveg maga mondaná.

A te „egyetértésed” olyan, mint amikor valaki a bíróságon meghallja, hogy „a vádiratban szerepel a kés”, és máris kiáltja: „tehát elismerted, hogy gyilkos!” Nem. A kés lehet gyilkos eszköz, de lehet sebészkés is, kenyérvágó kés is, oltárnál használt eszköz is. A tárgy minőségét a rendeltetése és használata dönti el. Ugyanez igaz a képmásra is.

 

5. A katolikus kép nem „egyéb képmásként” csúszik be a tilalomba, mert nem bálványos rendeltetésű

A katolikus feszület, ikon vagy szentkép nem pogány kultusztárgy. Nem hamis isten képmása. Nem a Teremtő lecserélése. Nem önálló isteni jelenlét. Nem bálványos végpont. Hanem szent jel, amely az ábrázoltra irányítja a figyelmet. Ha Krisztust ábrázolja, akkor a megtestesült Fiú emberi természetére és megváltó művére mutat. Ha szentet ábrázol, akkor Isten kegyelmének győzelmét mutatja az adott ember életében.

A katolikus hívő nem a képet imádja. Nem a szobrot imádja. Nem a követ, fát, vásznat vagy fémet imádja. Ha tiszteleti gesztust végez előtte, az nem a tárgyban áll meg. Ez a viszonylagos tisztelet lényege. Te ezt azért tagadod, mert a rendszeredben nincs helye a jelnek. Nálad minden kép vagy bálvány, vagy semmi. Ez nem bibliai szigor, hanem fogalmi szegénység.

Ha a bálványtilalmat úgy értelmezed, hogy minden képi jel tilos, amelyhez tiszteleti gesztus kapcsolódik, akkor nem Mózes mellett állsz, hanem a megtestesülés és a bibliai szent tárgyi rend ellen. Ezért nem jutottunk egyetértésre. Te a szent jelet bálványnak nevezed; én azt mondom, hogy a bálvány és a szent jel nem ugyanaz.

 

6. Zárás: nem én vettem észre későn a szöveget; te nem vetted észre a szöveg összefüggését

Tehát nem, nem arról van szó, hogy most végre „rájöttem”, hogy a szöveg más képmásokat is említ. Ezt eddig is tudtam. A kérdés az, hogyan kell érteni ezt a felsorolást. Te úgy érted, mintha minden képmás előtti minden tiszteleti gesztus automatikusan bálványimádás volna. Én pedig azt mondom: a szöveg a bálványos célra készült kultuszképmásokat tiltja, nem a Krisztusra és Isten művére mutató szent jeleket.

A 3Mózes 26,1 nem a katolikus feszület ellen szól, hanem a bálványok ellen. Nem az ikon ellen, hanem a hamis kultusz ellen. Nem a szent jel ellen, hanem az Isten helyére tett tárgy ellen. Te ezt a különbséget úgy próbálod eltüntetni, mintha soha nem is létezett volna. De létezik, és nélküle maga a Biblia szent tárgyi világa is értelmezhetetlenné válna.

Úgyhogy ne ünnepelj túl korán. Nem egyetértésre jutottunk, hanem ismét láthatóvá vált a te alapvető hibád: a felsorolásból általános képtilalmat csinálsz, a bálványos rendeltetést minden szent jelre rákened, majd a saját túlterjesztésedet Isten szavának nevezed. Ez nem a parancsolat védelme. Ez a parancsolat összelapítása egy képromboló jelszóvá.