Amikor azt mondom, hacsak nem látom, és nem tapintom, addig nem hiszem

De ha látnám és tapintanám sem hinném

Amíg nem figyelem, és meg nem szólítom, én leszek az, aki nem értem

Miközben meg koldusruhát öltött, és jár utánam

Persze ha cselekednék a másikért, akkor cselekedne értem, és felismerném a tetteiből

Addig meg nem marad más lehetőségem, minthogy felismerjem a Szavában

De mivel nem azt akarom megtudni, hogy mit mond, hanem ragaszkodok az elmúlóhoz, ezért nem érthetem

Felkínálta nekem, hogy felismerjem a jó sorsomban

Ha elutasítom, azzal kinyilvánítom, mit akarok

Nem hagyok számára választási lehetőséget, miközben itt van karnyújtásnyira

Hiszen azt gondolom, elég vagyok magamnak

Majd ahogy adtam, úgy kapok

És mivel keservet adtam, azt kell elszenvednem

Mivel adtam, ha kapom, az jogos

Negyven évet kaptál a jó sorsodnak, hiszen kitelt ideje

Édeset kínáltam, akkor adom, ha leteszed a keserveset

Szeretném megosztani veled a békémet