Te magad hoztad fel Mózest és a csipkebokrot. Amikor Mózes megérezte Isten jelenlétét, szent félelemmel és mély tisztelettel arcra borult a földön Isten előtt. Nem ugrált nem visított, és nem kiabált és rohangált mint ti anno a csarnokban.

—————————————————————————

 

Ideje a helyére tenni a dolgokat azon jelenségek kapcsán kapcsolatosan, amikor Isten Szelleme munkálkodik, mert napok óta ámokfutást mutatsz be itt ezzel kapcsolatban a Benned e téma kapcsán lévő homály miatt.

 

Vegyünk sorra néhány igei példát az Igéből, amikor Isten jelenléte a Szent Szellem által látható módon munkálkodik az emberekben, és nézzük meg azt, hogy milyen hatás látszik az embereken ekkor?

 

1. Az egyik ilyen lehetőség az, amikor az emberekből a Szent Szellem ereje miatt démonok távoznak, és ez gyakran egyáltalán nem esztétikus látvány, hanem az ember testét “megszaggatva”, akár “a földhöz is ütve, megrángatva” “középre vetve” “hangosan/fennszóval kiáltva” távoznak ezek a démonok.

 

Teljesen átlagos, gyülekezetbe járó emberből így távozott a zsinagógában a démon:

 

Márk 1.23.Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,

26.És a tisztátalan lélek megszaggatá őt és fenszóval kiáltva kiméne belőle. 

 

Lukács 4.35.És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.

 

Másik példa:

Lukács 9.39.És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.

42.Amíg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.

Te ezekről az igei példákról sohasem beszélsz, holott előtted vannak, és mégis úgy teszel, mintha nem lennének leírva, pedig de! A démonok nagy része ugyanis igy távozik az emberekből, egyáltalán nem esztétikus módon, és ebből származik sok olyan jelenség a gyülekezetünkben, amelyek ehhez hasonlóan egyáltalán nem esztétikusak az ilyen jelenségre fel nem készült külső szem számára.

 

 

2. Amikor Isten jelenléte betölt egy helyet, akár ott az emberek olykor nem tudnak a lábukon állva megmaradni, vagy ha mégis lábon maradnak, akkor a járásuk akár bizonytalanná is válhat és részegekre emlékeztetheti a környezetükben lévőket.

 

Ezt sem szoktad említeni, holott vannak erre igei példák több helyen mind az ószövetségben, mind az újszövetségben általános jelleggel megfogalmazva.

 

Amikor az Úrnak keze van az emberen (Ezékiel 1.3.), és a Szelleme jár körülötte (12.20.21.versek), akkor az emberből kimegy az erő, és szinte újra kell élesztenie Istennek. Ez megtörtént Ezékiellel is:

 

1.És monda nékem: Embernek fia! állj a lábaidra, és szólok veled.

2.És szellem jove én belém, amint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, aki szól vala nékem.

 

A salamoni templom felszentelésekor az ott szolgáló papok nem tudtak a lábukon állva maradni Istennek a templomot betöltő jelenléte miatt, emiatt nem tudták egy ideig ellátni a szolgálatukat.

 

1. Kir.8.10.Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd tölté be az Úrnak házát,

11.Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.

12.Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.

 

Ugyanez történt az újszövetségi templom felszentelésekor ama pünkösdkor, részegeknek tűntek egyes emberek szemében az ott nyelveken szóló krisztusi hívők.

 

2.És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala.

3.És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.

4.És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.

5.Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.

6.Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.

7.Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak?

8.Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?

9.Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,

10.Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Ciréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,

11.Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. 

12.Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon  mi akar ez lenni? 

13.Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

 

Ha ezt 12 verset végig olvasod, akkor rájöhetsz arra, hogy a zavart nem az okozta itt az emberekben, hogy értelmes beszédet, sőt, Istennek nagyságos dolgait hirdették tömegesen hirtelen emberek, hiszen ünnep volt, és Isten házának területén voltak, ahol ez egyáltalán nem volt ritka jelenség sohasem.

 

A zavart az okozta, hogy egyrészt nem tartották a galielabelieket annyira műveltnek, hogy más nyelveket beszéljenek, másrészt részegnek tűntek külső szem számára ezek az emberek, és pont ez volt a gond, nem értették azt, hogy szemre részegnek tűnő emberek miért Isten nagyságos dolgait hirdetik?

Tehát ami szemre részegnek tűnik egyesek számára az bizony lehet, hogy épp Isten Szellemének a munkálkodása, és emiatt nem tud megállni a lábán az ember, mert Isten jelenléte betölti a testét, azaz templomát, ahogyan a salamoni templom felszentelésekor tette azt.

 

Pedig édes bor helyett csak Szent Szellemmel teljesedett be (Ef. 5.18.), mert ez utóbbi valóban Isten akarata, míg az előbbi az nem.

 

Te sohasem veszed ezeket számba, pedig itt vannak előtted.