4 Ezra 14.
[1] A harmadik napon, mikor egy tölgyfa alatt üldögéltem, íme egy hang hallatszott a velem szemközti bokorból, és így szólt: „Ezsdrás, Ezsdrás."
[2] És válaszoltam: „Itt vagyok, Uram", és lábaimra álltam.
[3] Akkor így szólt hozzám: „Megmutattam magamat egy bokorban és beszéltem Mózeshez, amikor az én népem Egyiptom rabságában volt;
[4] És elküldtem őt, és kivezettem népemet Egyiptomból; és felvittem őt a Sinai hegyére, ahol sok napon át velem volt;
[5] És sok csodás dolgot beszéltem neki, és megmutattam neki az idők titkait, és kinyilatkoztattam neki az idők végét. Ezután parancsoltam neki:
[6] ’Ezeket a szavakat nyíltan szólhatod, emezeket azonban tartsd titokban.’
[7] Neked pedig most ezt mondom;
[8] Tedd félre a szívedben a jeleket, melyeket mutattam neked, és az álmokat, amelyeket láttál, és a magyarázatokat, melyeket hallottál;
[9] Mert felvitetsz az emberek közül, és attól fogva az én Fiammal és a hozzád hasonlókkal fogsz élni, amíg eljön az időknek vége.
[10] Mert ez a korszak már túljutott ifjúságán, és az idők elkezdtek megöregedni.
[11] Mert a korszak tizenkét részre lett felosztva, és ebből kilenc már elmúlt,
[12] És a tizediknek is a fele; így tehát még két rész van hátra, a tizedik szakasz második felén kívül.
[13] Ezért most rendezd el házadat, és intsed népedet; vigasztald meg az elgyötörteket közöttük, és tanácsold a bölcseket. És most mondj le a romlandó életről,
[14] És vesd el a halandó szerint való gondolataidat; távolítsd el magadtól az emberi terheket, és szakítsd el magadat a te gyönge természetedtől,
[15] És vesd félre a számodra leginkább fájdalmas gondolatokat, és siess megmenekülni ezektől az időktől.
[16] Mivel az általad eddig látottaknál sokkal rosszabb gonoszságok fognak történni ezek után.
[17] Mert minél gyengébbé válik a világ az öregsége miatt, annál jobban megszaporodik a gonoszság a lakói között.
[18] Mert az igazság egyre inkább eltávolodik, és a hamisság egyre közelebb férkőzik. Mert az a sasmadár, amelyet látomásban láttál, immár készülődik, hogy eljöjjön."
[19] Akkor feleltem neki, mondván: „Hadd szóljak a te színed előtt, Uram.
[20] Mert íme, elmegyek, ahogy parancsoltad, és inteni fogom a most élő embereket; de ki fogja figyelmeztetni azokat, akik majd csak ezután születnek meg? Mivel a világ sötétségben van, és a lakosai világosság nélkül.
[21] Mert a te törvényedet elégették, és így senki sem ismeri már a dolgokat, melyeket Te cselekedtél, vagy amelyeket cselekedni fogsz.
[22] Ezért, ha kedvességet találtam előtted, küldd el a Szent Szellemet nekem, és én majd leírok mindent, ami a világban történt a kezdettől fogva, mindazokat a dolgokat, melyek írva voltak a te törvényedben, hogy az emberek megtalálhassák az ösvényt, és hogy azok, akik az utolsó időkben élni szeretnének, életet találhassanak."
[23] Felelt nekem, mondván: „Menj, gyűjtsd össze a népet, és mondd meg nekik, hogy ne keressenek téged negyven napig.
[24] És készíts elő magadnak sok író-táblát, és vidd magaddal Sareát, Dabriát, Selemiát, Etánuszt és Ázielt – őket ötüket, mert ezek megtanultak gyorsan írni;
[25] És gyere vissza ide, és én meggyújtom majd szívedben az értelem lámpását, amely nem fog kialudni, amíg be nem fejezed, amit le kell írnod.
[26] És amikor befejezted, néhány dolgot nyilvánosságra hozhatsz majd, de lesz néhány, melyet titokban kell a bölcseknek átadnod. Holnap ebben az órában elkezded az írást."
[27] Ezután elmentem, ahogy parancsolta nekem, és egybegyűjtöttem az embereket, és szóltam:
[28] „Halld ezeket a szavakat, Izrael,
[29] Atyáink Egyiptomban jövevényként éltek, majd kimenekíttettek onnan,
[30] És megkapták az élet törvényét, amelyet azonban nem tartottak meg, és amelyet őutánuk ti is áthágtatok.
[31] Azután földet kaptatok birtokul a Sion földjén; de ti és a ti atyáitok gonoszságot követtetek el, és nem tartottátok meg az utat, melyet a Magasságos parancsolt nektek.
[32] És mivel ő igazságos bíró, a maga idejében visszavette tőletek, amit adott.
[33] És most itt vagytok, és a ti testvéreitek még inkább benne vannak.
[34] Ha most ti képesek lesztek uralni elméteket és megrendszabályozni szíveteket, akkor életben tarttattok, és a halál után kegyelmet nyertek.
[35] Mert a halál után eljön az ítélet, amikor ismét életre kelünk majd; és akkor az igazak nevei ismertté válnak, és az istentelenek tettei lelepleződnek.
[36] Hanem most senki se jöjjön énhozzám, és ne keressetek engem negyven napig."
[37] Azután magam mellé vettem az öt embert, ahogyan parancsolta nekem, és kimentünk a mezőre, és ott maradtunk.
[38] A következő napon, íme, egy hang szólt hozzám, mondván: „Ezsdrás, nyisd ki szájadat és idd meg, amit én adok neked inni."
[39] Akkor kinyitottam a számat, és íme, egy teli poharat kínáltak nekem; olyasmivel volt tele, mint a víz, de a színe olyan volt, mint a tűznek.
[40] Elvettem és ittam; és amikor megittam, a szívem megtelt értelemmel, és mellkasomban megnövekedett a bölcsesség, mert szellemem visszanyerte emlékezetét;
[41] És megnyíltak ajkaim, és nem voltak többé bezárva.
[42] És a Magasságos értelmet adott az öt férfinak is, és váltásban írták, amiket diktáltam, olyan betűkkel, melyeket korábban nem ismertek. Negyven napig ültek, és nappal írtak, és éjjel ették kenyerüket.
[43] Ami engem illet, nappal beszéltem, és nem hallgattam éjjel sem.
[44] Így a negyven nap alatt kilencvennégy könyv íratott meg.
[45] És amikor a negyven nap véget ért, a Magasságos ismét szólt hozzám, mondván: „Hozd nyilvánosságra az első huszonnégy könyvet, amit írtatok, hadd olvassák az arra érdemesek és az érdemtelenek egyaránt;
[46] De őrizd meg a többi hetvenet, hogy a néped között levő bölcseknek adhasd azokat.
[47] Mert bennük van az értelem csírája, a bölcsesség forrása, és a tudás folyama."
[48] És így tettem.
