1. A fő tévedésed: az „egylényegűséget” úgy kezeled, mintha a Fiú emberségére vonatkozna

Kezdjük a legnagyobb fogalmi baklövéssel. Azt állítod, hogy ha a Fiú emberi természetet vesz fel, akkor többé nem lehet egylényegű az Atyával, mert az Atyának nincs húsa és csontja. Ez az egész hozzászólásod tengelye, és pontosan itt omlik össze.

A niceai hitvallásban az „egylényegű az Atyával” nem Krisztus emberi testére vonatkozik, hanem a Fiú istenségére. Nem azt jelenti, hogy az Atyának is húsa és csontja van. Nem azt jelenti, hogy az Atya is Máriától született. Nem azt jelenti, hogy az Atya is emberi természetet vett fel. Azt jelenti, hogy a Fiú isteni természete ugyanaz az egy isteni természet, mint az Atyáé. A Fiú istensége szerint egylényegű az Atyával; embersége szerint egylényegű velünk.

Ez a teljes krisztológiai különbségtétel lényege. Krisztus egy személy két természetben: isteni természetében egylényegű az Atyával, emberi természetében egylényegű velünk. Te viszont úgy teszel, mintha a katolikus hit azt tanítaná: „a Fiú hússá lett, tehát az Atyának is hússá kell lennie, különben megszűnik az egylényegűség.” Ez nem érv, hanem kategóriatévesztés. Olyan, mintha azt mondanád: ha a király katonai egyenruhát vesz fel, akkor az apjának is katonai egyenruhát kell viselnie, különben már nem ugyanabból a családból való. Ez gyenge hasonlat, de még így is pontosabb, mint a te dogmatikai keverésed.

A megtestesülés nem az isteni természet átváltozása emberi természetté. Az Ige nem megszűnt Isten lenni, hogy ember legyen. Az örök Fiú nem elhagyta isteni természetét, hanem felvette az emberi természetet. A felvétel nem átalakulás. Az isteni természet változatlan marad, az emberi természet valóságosan hozzáadatik a Fiú személyéhez. Ezért Krisztus nem félig Isten és félig ember, nem Istenből emberré degradált lény, hanem igaz Isten és igaz ember.

 

2. A megtestesülést megint pogány „meghúsosodásnak” karikírozod

Azt írod, hogy az Egyház azt kezdte tanítani, hogy a Logosz Isten „meghúsosodott”. Ezt úgy adod elő, mintha a keresztény tanítás valami primitív mitológiai átváltozás volna: az istenből húsdarab lett, az istenségből csont és vér. Ez nyilván szándékos karikatúra.

A keresztény hit nem azt tanítja, hogy az istenség anyaggá változott. Nem azt tanítja, hogy az isteni természet hússá alakult. Nem azt tanítja, hogy a Logosz megszűnt isteni Logosz lenni. Azt tanítja, hogy az örök Fiú személye emberi természetet vett fel. A személy ugyanaz marad; a felvett természet valóságos. Az isteni természet nem változik emberivé, az emberi természet nem oldódik fel az istenségben. A két természet összekeverés és szétválasztás nélkül egyesül az egy személyben.

Te azért beszélsz „meghúsosodásról”, mert így könnyebb nevetségessé tenni. Csakhogy ez nem a dogma. A dogma sokkal pontosabb: az Ige testté lett, vagyis az örök Ige emberi természetet vett fel. Nem lett belőle mitológiai hibrid. Nem lett belőle félisten. Nem lett belőle húsba zárt pogány isten. Ő az örök Fiú, aki valóságos emberré lett anélkül, hogy megszűnt volna Istennek lenni.

 

3. János 1,14 nem azt mondja, hogy az Ige csak „testben megjelent”

A saját megjegyzésed szerint János 1,14-ben a Logosz nem testté lett, hanem testben jelent meg. Ez egyszerűen nem áll meg. A görög szöveg: „az Ige testté lett”. Nem azt mondja, hogy „testben megjelent”, nem azt mondja, hogy „testben lakott egy ideig”, nem azt mondja, hogy „egy emberben mutatkozott meg”, hanem azt, hogy az Ige testté lett.

A „testben megjelent” olvasat pontosan abba az irányba visz, amelyet az Egyház mindig elutasított: mintha a Logosz csak külsőleg, ideiglenesen, látszatszerűen vagy lakásszerűen jelent volna meg egy emberben. Ez már a doketizmus és a nesztoriánus szétszedés szaga. János viszont nem ilyen gyenge nyelvet használ. Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Nem egy emberben lakott úgy, mint egy prófétában a Lélek, hanem maga az Ige jött el emberi természetben.

Te azért akarod a „testté lett” kifejezést „testben megjelentre” enyhíteni, mert a saját rendszered nem bírja elviselni a megtestesülést. Nálad az Ige nem lehet személy szerint azonos Jézussal, ezért a szöveget kell puhítani. De a szöveg keményebb, mint a te elméleted: az Ige testté lett.

 

4. A niceai egylényegűség nem kerül ellentmondásba a megtestesüléssel

Azt állítod, hogy a niceai hitvallás ellentmondásba kerül a megtestesüléssel, mert ha a Fiú hússá lett, akkor már nem lehet egylényegű az Atyával. Ez csak akkor volna igaz, ha az egylényegűség a felvett emberi természetre vonatkozna. De nem arra vonatkozik.

Krisztus istensége szerint egylényegű az Atyával. Krisztus embersége szerint egylényegű velünk. Ez a két állítás nem üti egymást. Sőt csak együtt adják a keresztény hitet. Ha Krisztus nem egylényegű az Atyával, akkor nem igaz Isten. Ha nem egylényegű velünk, akkor nem igaz ember. Ha nem egy személyben áll fenn a két természet, akkor szétszakítod Krisztust. Te pontosan ezt teszed: az isteni Krisztust és az ember Jézust külön szereplőkké bontod.

A megtestesülés tehát nem teszi a Fiút „eltérő lényegűvé” az Atyától istensége szerint. Az isteni természet változatlan. A Fiú felvesz egy másik természetet, az emberit, de nem veszti el az istenit. A hozzáadás nem csere. A felvétel nem átváltozás. Ha ezt az alapfogalmat nem érted, akkor minden következtetésed homokra épül.

 

5. „Ha Jézus Isten lenne, nem lehetett volna emberi teste” — ez nem érv, hanem a kereszténység tagadása

Azt írod: ha az Úr Jézus Isten lenne, akkor nem lehetett volna emberi teste. Ez a mondat gyakorlatilag kijelenti, hogy a megtestesülés lehetetlen. De ezt nem bizonyítod, csak kinyilatkoztatod magadnak. A keresztény hit éppen azt állítja, hogy Isten Fia képes emberi természetet felvenni. Nem azért, mert az isteni természet testté változik, hanem mert az isteni személy emberi természetet vehet fel.

Miért lenne ez lehetetlen? Az isteni mindenhatóságot te saját filozófiai korlátod alá zárod. Szerinted Isten Fia nem lehet valóságos ember, mert akkor megszűnne Istennek lenni. Ez csak akkor igaz, ha az emberség felvétele az istenség elvesztését jelentené. De nem jelenti. A teremtetlen személy felveheti a teremtett természetet anélkül, hogy saját isteni természetét elveszítené.

A kereszténység egyik legmélyebb állítása éppen ez: aki gazdag volt, értünk szegénnyé lett; aki Isten formájában volt, szolgai formát vett fel; aki az Atyánál volt, testté lett; aki örök, időben megszületett embersége szerint. Te ezt lehetetlennek nevezed, mert a te istenképed túl kicsi a megtestesüléshez.

 

6. Ésaiás harmadik személyű próféciája nem zárja ki, hogy az örök Fiú emberré legyen

Azt mondod: ha a Fiú Isten maga született volna meg, akkor Ésaiásnál nem egyes szám harmadik személyben beszélt volna a gyermekről, hanem azt mondta volna: „én fogok megszületni”. Ez egészen kezdetleges érv. A prófétai kinyilatkoztatás nem ilyen lapos beszédmódhoz van kötve.

Isten sokszor beszél saját üdvözítő cselekvéséről küldött, szolga, király, pásztor, gyermek, sarj, fiú alakjában. A harmadik személyű prófécia nem bizonyítja, hogy az, aki majd eljön, nem lehet isteni személy. Ha Isten azt mondja: „gyermek születik nekünk”, az a jövőbeli esemény emberi történeti oldalát jelenti ki. A gyermek valóban születik. A Fiú valóban adatik. Az uralom valóban vállán lesz. De az Újszövetség fényében ez a gyermek az örök Ige megtestesült jelenléte.

Te úgy olvasod Ésaiást, mintha a prófécia nyelvtani személye eleve eldöntené az ontológiát. Ez nevetségesen gyenge. A prófécia nem dogmatikai tankönyvi definíció, hanem isteni ígéret. A beteljesedés fényében értjük meg teljesen.

 

7. Az Ésaiáshoz beszélő Isten örökkévalósága nem akadálya, hanem alapja a megtestesülésnek

Azt mondod, az Ésaiáshoz beszélő Isten már akkor is Istenek Istene és Uraknak Ura volt, ezért kizárt, hogy később testté lett volna. De miért lenne kizárt? Az, hogy az örök Fiú a megtestesülés előtt isteni dicsőségben létezett, nem cáfolja, hanem megalapozza a megtestesülést. Csak az tud emberré lenni, aki előtte is létezik. Ha a Fiú öröktől van, akkor képes időben emberi természetet felvenni. Ha csak időben létrejött ember lenne, akkor nem „testté lett Ige”, hanem egyszerűen csak megszületett ember volna.

A te gondolkodásod itt megint csapdába esik: szerinted ha valaki Istenként már létezik, akkor nem jöhet el emberként. De a keresztény hit éppen azt mondja: az örök Fiú jött el. Nem úgy, hogy megszűnt az lenni, aki volt, hanem úgy, hogy felvette azt, ami addig nem volt: az emberi természetet.

 

8. Filippi 2 nem a te „testben lakozó Khrisztosz Istenedről” szól

Korábban Filippi 2-t úgy használtad, mintha az azt tanítaná, hogy az Úr Jézus egy ideig Isten formájában volt, majd ez a helyzet elmúlt. Most ugyanez a háttér kísért: szerinted a Logosz Isten nem testté lett, hanem valamiképpen az ember Jézus testében lakozott. Csakhogy Filippi 2 alanya nem két személy, hanem egy: Krisztus Jézus. Ugyanaz, aki Isten formájában volt, szolgai formát vett fel. Ugyanaz, aki megalázta magát, felmagasztaltatott. Ugyanaz, akinek nevére minden térd meghajol.

Pál nem azt mondja: „az egyik isteni személy lakott a másik emberben”. Nem azt mondja: „a Khrisztosz Isten formája az ember Jézus testében jelent meg”. Azt mondja: Krisztus Jézus, aki Isten formájában volt, szolgai formát vett fel. Ez megtestesülés, nem isteni albérlet.

 

9. A Szentlélekről szóló fejtegetésed összekeveri a születést és az eredést

Most rátérsz a Szentlélekre és a Filioquéra, de itt már a fogalmi káosz szinte tapintható. Azt írod, hogy Toledóban beszúrták, hogy a Szent Szellem „nemcsak az Atyától, hanem a Fiútól is született”. Nem. A nyugati tanítás nem azt mondja, hogy a Szentlélek „született” az Atyától és a Fiútól. A Fiú születik az Atyától. A Szentlélek pedig ered vagy származik. Ez nem ugyanaz.

A születés a Fiú személyes eredésének módja. A Szentlélek eredése más. Aki a Szentlélek „születéséről” beszél, már az alapfogalmat is eltéveszti. Te erre az eltévesztett fogalomra építesz egy egész vádiratot. Csakhogy ha az alap rossz, az egész torony ferde.

A nyugati Filioque-tan nem azt jelenti, hogy a Szentlélek két forrásból, két isteni elvből születik. Azt jelenti, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól mint egyetlen isteni princípiumtól ered; az Atyától mint forrástól, a Fiúval való örök kapcsolatban. Lehet erről Kelet és Nyugat között finom teológiai vitát folytatni. De amit te előadsz, az nem vita, hanem fogalmi cserebere.

 

10. A Szentlélek istensége nem 589-ben jutott eszébe az Egyháznak

Azt állítod, hogy csak későn jutott eszébe a római egyháznak a Szentlélek egylényegűsége. Ez történetileg és teológiailag hamis. A Szentlélek istenségének megvallása már a niceai-konstantinápolyi hitben ott van: a Lélek Úr és éltető, az Atyától származik, az Atyával és a Fiúval együtt imádandó és dicsőítendő. Ez nem mellékes költői díszítés. Ha a Szentlélek az Atyával és a Fiúval együtt imádandó és dicsőítendő, akkor nem teremtmény.

A Filioque későbbi nyugati betoldása nem azt jelenti, hogy addig senki nem tudta, a Lélek Isten. A vita nem azon állt, hogy a Lélek Isten-e, hanem azon, hogyan kell pontosan kifejezni a Lélek örök eredésének kapcsolatát az Atyával és a Fiúval, illetve szabad-e a hitvallás szövegéhez egyoldalúan hozzáadni a Filioque kifejezést. Te ezt úgy adod elő, mintha 589-ben hirtelen kitalálták volna a Szentlélek istenségét. Nem. Ez durva leegyszerűsítés.

 

11. A „Fiútól is” nem időbeli kérdés, tehát nincs értelme azt kérdezni, a megtestesülés előtt vagy után

Azt kérdezed: ha a Szentlélek a Fiútól is származik, akkor a Fiú hússá testesülése előtt vagy után kellett „születnie” a Szentléleknek? Ez a kérdés önmagában mutatja, hogy nem érted, miről van szó. Az isteni eredések nem időbeli események. A Fiú öröktől születik az Atyától. A Szentlélek öröktől ered. Nem volt olyan pillanat, amikor az Atya már volt, a Fiú még nem; és nem volt olyan pillanat, amikor az Atya és a Fiú már voltak, a Szentlélek pedig még nem.

A Filioque nem azt állítja, hogy a megtestesülés után Jézus emberi testéből valamikor „megszületett” a Szentlélek. Ez teljes félreértés. A Lélek örök eredéséről van szó az isteni életben, nem időbeli keletkezésről a történelemben. Ezért a „megtestesülés előtt vagy után?” kérdés olyan, mintha azt kérdeznéd: az örökkévalóság melyik percében történt? Semmelyikben. Az örök eredés nem időbeli perc.

 

12. A Szentírás igenis beszél a Lélek kapcsolatáról a Fiúval

Azt mondod, a Szentírás sehol nem állítja, hogy a Szentlélek az Atyától és Jézus Krisztustól származna. A pontos dogmatikai formula valóban későbbi. De a bibliai adatok világosak: a Lélek az Atya Lelke, de Krisztus Lelke is; a Fiú elküldi a Lelket; a Lélek Krisztustól vesz és azt hirdeti; a feltámadt Krisztus leheli tanítványaira a Lelket; az üdvösség rendjében a Lélek a Fiú művét teszi jelenvalóvá. A nyugati teológia ebből és az Atya-Fiú örök kapcsolatából fogalmazza meg a Filioque tanát.

Lehet vitatni a megfogalmazás pontosságát, különösen keleti szempontból. De azt állítani, hogy ennek semmiféle bibliai alapja nincs, túlzás. A Szentírásban a Lélek nem a Fiútól elszigetelt isteni szereplő. A Fiú és a Lélek küldése, működése és örök kapcsolata mélyen összetartozik.

 

13. Toledó és Trulló emlegetése nem cáfolja sem a megtestesülést, sem a Szentháromságot

A Toledói zsinat és a Trullói zsinat emlegetése történeti részletkérdés, de te úgy használod, mintha ezzel az egész Szentháromság-tan összedőlne. Nem dől össze. A Filioque körüli vita valós egyháztörténeti és teológiai vita. De nem arról szól, hogy a Szentháromság pogány-e, vagy hogy Krisztus igaz Isten-e, vagy hogy az Ige testté lett-e. Kelet és Nyugat is vallotta az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Kelet és Nyugat is vallotta Krisztus istenségét és emberségét. Kelet és Nyugat is elutasította a két-Krisztus-tant.

Te a Filioque vitáját úgy állítod be, mintha az bizonyítaná, hogy a Szentháromság csak római hamisítás. Csakhogy a keleti egyházak sem lettek tőle henoteisták. Nem vallottak „Khrisztosz Istent” és külön „ember Jézust”. Nem mondták, hogy a Logosz csak testben jelent meg. Nem tagadták a megtestesülést. Nem utasították el a Szentháromságot. Te tehát még Keletet is olyan fegyverként használod, amelyet Kelet maga sem fogna a kezedben.

 

14. Krisztus feltámadás utáni húsa és csontja nem cáfolja istenségét

Azt írod, hogy az Úr Jézus halála után bizonyította, hogy van húsa és csontja, tehát nem lehet azonos a Fiú Istennel. Épp ellenkezőleg: ez a katolikus hit szerint Krisztus valóságos emberségét bizonyítja, nem istenségének hiányát. A feltámadt Krisztus nem szellem, nem látszat, nem puszta mennyei jelenés, hanem valóságos, megdicsőült testben támadt fel.

A katolikus hit nem szégyelli, hogy Krisztusnak húsa és csontja van feltámadása után. Ez nem probléma, hanem örömhír. A megtestesült Fiú nem levetette emberségét, mint egy használt ruhát. A feltámadásban is ember maradt, megdicsőült emberi testtel. Istensége szerint örök Ige, embersége szerint feltámadt Úr. A kettő nem üti egymást, mert két természet egy személyben.

Te viszont azt hiszed, ha Jézusnak húsa és csontja van, akkor nem lehet Isten. Ez megint ugyanaz a kategóriahiba. A test a felvett emberi természethez tartozik, nem az isteni természethez. Ettől az isteni személy nem szűnik meg isteni személynek lenni.

 

15. Az Eucharisztiát „szélhámosságnak” nevezed, de ez csak újabb karikatúra

A végén odaveted, hogy az ostya és a bor Krisztus testévé és vérévé való átváltoztatása szélhámosság. Ez külön téma, de röviden válaszolni kell, mert ugyanaz a félreértés működik benne, mint a megtestesülésnél: te csak durva anyagi átalakulást tudsz elképzelni.

A katolikus tanítás szerint az Eucharisztiában nem arról van szó, hogy a pap mágusként húsdarabbá és vérfolyadékká változtatja az anyagot. Nem színpadi trükkről van szó, nem kannibalisztikus húsdarabolásról, nem „szélhámosságról”. A tanítás az, hogy Krisztus szavai és a Szentlélek ereje által a kenyér és bor szubsztanciája Krisztus testévé és vérévé változik, miközben a külső érzékelhető jegyek megmaradnak. Ezt lehet tagadni, de előbb érteni kellene, mit tagadsz.

Az Eucharisztia alapja nem római papi varázslat, hanem Krisztus szava: „ez az én testem”, „ez az én vérem”. A katolikus Egyház nem kitalálta, hanem komolyan vette ezeket a szavakat. Te pedig ugyanazt csinálod itt is, mint a megtestesülésnél: előbb nevetségesen földies karikatúrát csinálsz a tanításból, majd kijelented, hogy nevetséges. Persze, hogy nevetséges, amit te rajzoltál. Csak nem az a katolikus tanítás.

 

16. Az, hogy az Atyának nincs húsa és csontja, nem cáfolja, hogy a Fiú emberi természetet vett fel

Újra a kiindulópontra kell visszatérni, mert az egész hozzászólásod itt siklik félre. Azt mondod: ha a Fiú hússá lett, akkor már nem lehet egylényegű az Atyával, mert az Atya nem lett hússá. Nem. Az egylényegűség az isteni természetre vonatkozik. A Fiú istensége nem változik meg. A Fiú emberi természetet vesz fel. Az Atya nem vesz fel emberi természetet. Ettől az Atya és a Fiú isteni természete továbbra is egy.

A Fiú személye két természetben áll fenn a megtestesülés után: isteni és emberi természetben. Az Atya személye csak isteni természetben áll fenn. A személyek különböznek. A természetek megkülönböztethetők. Az isteni természet egy. Az emberi természet Krisztusban valóságos. Itt nincs ellentmondás, csak neked kellene abbahagyni a természet és személy összekeverését.

 

17. A te rendszered nem menti meg a monoteizmust, hanem szétveri Krisztust

Azt hiszed, hogy a katolikus tanítástól meg kell mentened Istent, mert különben „húsvér isten” és „háromságmodell” lesz belőle. De közben te magad több isteni lényt állítasz: születetlen Istent, Logosz Istent, Felkent Istent, Szent Szellem Istent, továbbá egy külön ember Jézust, akiben szerinted valamelyik isteni lény lakott. Ez nem tisztább monoteizmus. Ez isteni szereplőkkel teli színpad.

A katolikus hit ezzel szemben nem szaporítja az isteneket. Egy Isten van. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három isten, hanem egy Isten három személyben. Krisztus pedig nem két alany, hanem egy személy két természetben. Ez a tanítás azért alakult ki ilyen pontosan, hogy éppen az olyan zavarokat kizárja, mint amilyet te előadsz: ne legyen három isten, ne legyen egy személy három maszkban, ne legyen két Krisztus, ne legyen puszta ember Jézus, és ne legyen teremtmény Fiú.

 

18. Az „álkrisztusi tanítás” vádad saját magadra hullik vissza

Te nevezed álkrisztusinak azt a hitet, amely szerint az Ige testté lett. Csakhogy az apostoli hit pontosan ezt vallja. Ami igazán álkrisztusi, az az, amikor Jézust elszakítod az Igétől; amikor a Logoszt nem azonosítod a megtestesült Krisztussal; amikor két alanyt csinálsz egy Krisztusból; amikor a „testté lett” szót „testben megjelentre” cseréled; amikor a megváltó Krisztusból egy felkent emberi hordozót csinálsz.

A keresztény hit nem attól keresztény, hogy kimondja a „Khrisztosz” szót görögösen. Attól keresztény, hogy helyesen vallja, kicsoda Krisztus. Te pedig ezen a ponton nem egyszerűen hibázol, hanem a középpontot téveszted el.

 

19. A Filioque-vita nem jogosít fel krisztológiai zűrzavarra

Még egyszer: a Filioque körüli kelet-nyugati vita létező, bonyolult, történetileg komoly kérdés. De ez nem menti meg a te rendszeredet. Még ha valaki a keleti álláspontot képviselné is, attól nem következne, hogy a Logosz nem lett testté. Nem következne, hogy Jézus csak ember. Nem következne, hogy van külön „Khrisztosz Isten” és külön „Messiás Jézus”. Nem következne, hogy a Szentháromság pogány.

Te a Filioque vitáját úgy használod, mint aki egy repedést lát az ablakkereten, majd kijelenti, hogy az egész ház sosem létezett. Ez túlzás. A Filioque teológiai vita a Szentháromságon belüli eredés megfogalmazásáról és a hitvallási szöveg módosításáról. Nem a megtestesülés tagadása, nem a niceai hit cáfolata, nem a katolikus krisztológia összeomlása.

 

20. Összegzés: az egész érvelésed egyetlen fogalmi tévedésből nőtt óriásira

Összefoglalva: az „egylényegű az Atyával” nem azt jelenti, hogy Krisztus emberi teste az Atya testével volna egylényegű. Azt jelenti, hogy a Fiú istensége az Atya istenségével azonos természetű. A megtestesülés nem azt jelenti, hogy az isteni természet hússá változott, hanem hogy az örök Fiú emberi természetet vett fel. János 1,14 nem puszta „testben megjelenést” mond, hanem testté levést. Filippi 2 nem ideiglenes isteni állapotról, hanem az isteni méltóságú Krisztus önkéntes megalázkodásáról beszél. A Szentlélek nem „születik” az Atyától és a Fiútól; a Fiú születik, a Lélek ered. A Filioque nem időbeli esemény, és nem a megtestesült Jézus húsához kötött folyamat. Krisztus feltámadás utáni húsa és csontja pedig nem cáfolja istenségét, hanem valóságos emberségét bizonyítja.

Te mindezt összekevered, majd a keveréket „római császári kotyvaléknak” nevezed. Pedig a kotyvalék nem a katolikus dogmában van, hanem abban az értelmezésben, amely személyt és természetet, születést és eredést, megtestesülést és átváltozást, testté levést és testben megjelenést, isteni egylényegűséget és emberi testiséget összekavar egyetlen nagy teológiai üstben.

A katolikus hit világos: az örök Ige testté lett; a Fiú istensége szerint egylényegű az Atyával, embersége szerint egylényegű velünk; Krisztus egy személy két természetben; a Szentlélek Úr és éltető; az Eucharisztia nem papi szélhámosság, hanem Krisztus szavának szentségi valósága. Ezt lehet elutasítani, de akkor legalább azt utasítsd el, amit valóban tanítunk, ne azt a szalmabábut, amelyet „meghúsosodott római mitológiai Fiúnak” kereszteltél el.