Én azért nem sok ilyennel találkoztam (már problémással), pedig tényleg elég sokat láttam.

Viszont - lehet hozzá kapni alkatrészt, ellentétben sok nagynevű kortárssal, amihez meg arany áron, vagy még annyiért sincs.

De amúgy ja, száz szónak is egy a vége: ezeket kihagyhatták volna nyugodtan, már anno is, a nagyon olcsó órákba még megbocsátható lett volna az ezzel próbálkozás, feljebb már nem igazán.

Ami viszont tényleg zavaró, az az, hogy ott és akkor (60-70-es évek) ez még tényleg az útkeresésről szólt, elhiszem, hogy "akkor jó ötletnek tűnt". De most, 50-60 év tapasztalattal gazdagabban tényleg illene tudni, hogy igényesnek-minőséginek szánt órába inkább ne tegyünk műanyagot. Semmifélét és sehová.

Épp most szervizelek kedves ismerősnek egy 15-20 éves (nehéz belőni, de elvileg 2000-2009 között gyártották ezt a modellt) Corum Admiral Cup-ot. Látványos acél hárommutatós, amúgy "mezei ETA 2892-A2" alapú óra, közismerten drágán, a Corum már csak ilyen. A werket ismerjük, a tok korrekt, de azért egy olyan rusnya nagydarab fekete műanyag tokgyűrű van benne, ami egy ott és akkor 3500-4500 dollár között kínált, ma használtan is azért még 1500 dollár körüli-feletti árú órába szerintem borzasztó méltatlan. Szétszedve-leszervizelve-átnézve mindkettőt - hát, én ebben nem látok több műszaki tartalmat (valójában annyit sem), mint a legutóbb ide citált formawerkes kínai Farasute órámban.

És ez gond, szerintem nem is kicsi. Vergődik is a svájci óragyártás, folyamatosan esik az értékesítés - és nem biztos, hogy jó út ezek után az, amit a swissmatic-féle ötletekkel próbálnak járni... Persze van más is, innovatív és jópofa dolgok is - csak ott meg azt ár...