“Tibérius nem "társkirály" volt, hanem a legfőbb végrehajtói és katonai hatalom (imperium) birtokosa. A symbasileuō szót Pál használja a szellemi, mennyei királyságra (pl. 2Tim 2:12),
de egy 1. századi római főkormányzói/császári hatalom megjelölésére történelmi abszurditás lett volna. Lukács pontosan azt a szót (hēgemonia) használta, ami Tibérius provinciális hatalmát jogilag leírta.”
——————————————————
Ez az írásom az előző, a 37884-s számú írásom gondolatmenetét viszi tovább az Apcsel 17.7-ben leírtak alapján.
7.Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust.
Az Apcsel 17.7-ben annak szerzője - minő véletlen, éppen -, Lukács leírja azt szépen, hogy a Római birodalomban igenis a császár és a király azonos tartalommal bírt, mindkettő egyeduralkodói uralkodást jelentett emiatt.
Emiatt a “társcsászár” az bizony azonos tartalmú volt a “társuralkodó” jelentéstartalmú συμβασιλεύω/symvasilévo görög szóval, ami szimplán együtt uralkodást jelent, és nincs megnevezve az a tartalmában konkrétan, hogy “társcsászár/király/miniszterelnök/elnök/pártfőtitkár”, stb, hanem csak szimpla együtt uralkodást jelent, emiatt bizony alkalmas a társcsászárok együtt uralkodásának a jelölésére is!
Ennek ellenére a precíz Lukács nem írja ezt Tiberius kapcsán a Lukács 3.1-ben, tehát épp abban volt precíz Lukács, hogy nem számította be Tiberius uralkodásába a társuralkodási időszakát!
Mert ha beszámította volna, akkor a precíz Lukács leírta volna ezt, ahogyan a szintén precíz Pál apostolt is rávette a Szent Szellem, hogy írja le szépen a “társuralkodást” jelentő görög szót ott, ahol azt leírni köll, és szépen le is írta azt a 2. Tim. 2.12-ben, és az 1. Kor. 4.8-ban is.
“Érdekes” módon a szintén precíz Lukácsot nem kérte a Szent Szellem e szó leírására a Lukács 3.1-ben Tiberius kapcsán, holott Tiberius valóban volt társuralkodó 1 éven át (szerinted 2 vagy 3, de valojában csak i.sz. 13-14 között, de jelen esetben nem ez a téma).
