“A basileus (király) szó a rómaiak számára szitokszó volt. A császárok gondosan kerülték, hogy "királyként" (basileus) hivatkozzanak rájuk a hivatalos államigazgatásban.

Tibérius nem "társkirály" volt, hanem a legfőbb végrehajtói és katonai hatalom (imperium) birtokosa. A symbasileuō szót Pál használja a szellemi, mennyei királyságra (pl. 2Tim 2:12),

de egy 1. századi római főkormányzói/császári hatalom megjelölésére történelmi abszurditás lett volna.”

 

——————————————————————-

 

Hát ezt nagyon benézted!

 

A király és a császár egymással azonos egyeduralkodói szintet jelölt már az első század közepén a Római birodalomban az emberek számára, egyáltalán nem volt szitokszó a királykénti uralkodás a birodalomban, hanem a szintén egyeduralkodó császár szinonimája volt a közbeszédben, emiatt Lukácsnál is, lévén az Apcselt Ő írta!

 

Olvasd csak:

 

Apcsel. 17.7.Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy MÁST (!) tartanak királynak, Jézust.(Károli)

 

Azok a világfelforgatók itt is megjelentek, és Jázon szállást adott nekik. Szembeszállnak a császár parancsaival, hangoztatták, hogy MÁS (!) a király, Jézus.” (SZIT fordítás).

 

Tehát itt a görög eredetiben is ott lévő

 

- kaisar, azaz “császár”,  

- eteron, azaz “más”

- basileus, azaz “király”

 

szavak együttese és a mondat jelentése mutatja, hogy itt a császár és a király szavak igenis ugyanazt a tartalmat jelentik, senki sem azon háborodott fel, hogy e két szót azonos tartalmúnak tartotta bárki is, hanem a felháborodás oka az volt, hogy ki valójában az egyeduralkodó uralkodó, azaz ki valójában a császár/király?

 

Ezt mutatja a “más” szó használata is, nem az volt a téma ugyanis, hogy császárnak vagy királynak kell nevezni valakit, hanem az volt a téma, hogy az aktuális császár a valódi király, vagy vagy más a király? 

 

Ha a Te logikád szerint gondolkodtak volna a királyról, mint uralkodási formáról, akkor másképp beszéltek volna itt az emberek, akkor a szöveg így hangzott volna:

 

“…ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak császárnak...”

 

Na de király szerepel a mondat végén, és nem császár, s ez azt mutatja, hogy ez a két uralkodói megnevezés azonos tartalmat jelölt az emberek számára, és nem azt a fajta különbözőséget, amiről Te itt írtál!

 

Ismétlem, keresd, kutasd az Igét, s benne az összes igehelyet, és csak utána szólalj meg valamiről!