Az AI működésével kapcsolatban sok félreértést látok. Gyakran előkerül az az érv, hogy „nem emlékszik”, ezért nem lehet megbízni benne. Szerintem ez félreviszi a lényeget, mert az AI elsődleges feladata nem az emlékezés, hanem a problémamegoldás.
Vegyünk egy egyszerű példát:
2 + 2 = 4
Itt nincs bizonytalanság. Egy művelet van, egy helyes eredménnyel.
Most nézzük ezt:
? + 2 = 4
Itt már hiányzik egy információ. A feladat nem az emlékezés, hanem a következtetés. Meg kell találni a hiányzó elemet.
Még bonyolultabb:
X + Y = 4
Most már több lehetséges megoldás létezik:
2 + 2 = 4
1 + 3 = 4
3 + 1 = 4
1,5 + 2,5 = 4
Itt már nem egyetlen válasz van, hanem lehetőségek halmaza. A feladat az, hogy a rendelkezésre álló feltételek alapján megtaláljuk a legvalószínűbb vagy legalkalmasabb megoldást.
Most tegyünk fel még egy kérdést:
X + Y = Z
Itt már nemcsak a kiinduló adatok bizonytalanok, hanem maga a végeredmény is. A lehetőségek száma ugrásszerűen megnő.
A valós élet problémái inkább ilyenek.
Például:
Mikor történt egy esemény?
Mi lehetett egy szöveg eredeti jelentése?
Miért hozott valaki egy adott döntést?
Mi a legjobb magyarázat a rendelkezésre álló adatok alapján?
Itt nincs egyetlen biztos válasz. Sok tényezőt kell egyszerre figyelembe venni.
Én ezt „dimenzióknak” nevezném.
Minden új bizonytalanság egy új dimenzió:
hiányzó adat,
több lehetséges értelmezés,
eltérő források,
különböző következmények.
Két-három dimenziót az ember könnyen kezel.
Tízet már nehezebben.
Százat vagy ezret pedig szinte lehetetlen fejben átlátni.
Az AI ereje nem az, hogy mindenre emlékszik. Hanem az, hogy nagyon sok lehetséges kapcsolatot képes egyszerre figyelembe venni.
Ezért félrevezető az az elvárás, hogy az AI-t elsősorban az emlékezete alapján ítéljük meg.
Egy matematikus sem azért old meg egy egyenletet, mert emlékszik rá, hanem mert alkalmazza a megfelelő műveleteket.
Egy sakkozó sem azért talál jó lépést, mert memorizálta az összes játszmát, hanem mert kiértékeli a lehetséges folytatásokat.
Hasonlóan az AI sem elsősorban „emlékezik”, hanem lehetőségeket vizsgál, összefüggéseket keres, majd kiválasztja azt a választ, amely a rendelkezésére álló információk alapján a legjobbnak tűnik.
Természetesen tévedhet. Ahogy az ember is tévedhet.
A kérdés tehát nem az, hogy emlékszik-e minden korábbi mondatra.
A kérdés az, hogy a rendelkezésére álló adatokból képes-e értelmes következtetést levonni.
Az AI nem digitális emlékezetként érdekes, hanem mint problémamegoldó eszköz. Az emlékezet csak egy segédeszköz lehet. A lényeg a művelet, az összefüggések felismerése és a következtetés

És!
Milyen paraméterekkel inditjuk útnak. Vagyis a nézetünkre hangolni.
Valamit, mit adunk eléje, hogy miből dolgozzon.

Az emlékezet nem fontos, a megoldás a lényeg. Ami változhat mindenegyes feladatnál. Ha holnap ugyanazt a feladatot adom neki, de egy vesszőt máshova teszek, megváltoztatom a mondatszerkezetet, már el fog térni az eredményben.

Akkor mégis mire jó?
Megnézi a lehetőségeket, és szűr egy olyan irány felé, amerre felhasználó halad.