1. Most végre kimondtad, amit eddig kerülgettél: két Krisztust hirdetsz

Kezdjük a legfontosabbal: most már nem csak „félreérted” a krisztológiát, hanem nyíltan két Krisztust hirdetsz. Van nálad egy „Felkent Isten”, és van egy másik „felkent Jézus”. Van egy „Fiú Isten”, és van egy ettől különálló „ember Jézus”. Van egy, aki szerinted valóságos Isten, és van egy másik, aki szerinted csak ember, akire a másik ráruházta a nevét. Ezt nevezed te „Szentírásnak”. Nem, ez nem a Szentírás. Ez a nesztorianizmus és a henoteista fantázia sajátos házi keveréke, fórumra porciózva.

Az apostoli hit nem két Krisztust ismer. Nem egy mennyei Felkent Istent és egy földi felkent embert. Nem egy Logoszt és egy tőle különálló Jézust. Nem két külön alanyt, akik között névátadás, felkenés, testben hordozás és hatalmi delegálás történik. Az apostoli hit egyetlen Úr Jézus Krisztust vall: az örök Igét, aki testté lett, igaz Istent és igaz embert, egy személyben.

Te azt mondod: „szó sincs Krisztus két alanyra szakításáról”, majd a következő mondatokban pontosan két alanyt írsz le. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná: „nem vágtam ketté az asztalt”, miközben a két fél már külön szobában áll. Ha van egy Jézustól különálló „Fiú Isten”, és van egy másik „ember Jézus”, akkor kettéhasítottad Krisztust. Ne kend el. Ne nevezd „mélyebb bibliai felismerésnek”. Ez a keresztény hit közepének szétfűrészelése.

 

2. A „Khrisztosz” nem osztható szét két személy között úgy, ahogy te teszed

Azt írod, hogy a „Khrisztosz” kifejezés nemcsak a Fiú Istenre, hanem a Fiú Isten felkentjére, az ember Jézusra is vonatkoztatható. Vagyis két Krisztust állítasz: egy isteni Krisztust és egy emberi Krisztust. Csakhogy az Újszövetség nem ezt teszi. Az Újszövetség nem azt mondja, hogy van egy Krisztus nevű isteni lény, aki felken egy másik Krisztus nevű embert. Az Újszövetség Jézust nevezi Krisztusnak. „Jézus Krisztus” nem két alany összeragasztott címe, hanem egy személy neve és címe: Jézus a Krisztus.

Amikor Péter pünkösdkor azt mondja, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette azt a Jézust, akit keresztre feszítettek, nem azt tanítja, hogy egy korábbi isteni Krisztus ráruházta saját nevét egy tőle különálló emberre. Azt mondja, hogy a megfeszített és feltámadt Jézus messiási méltósága nyilvánosan kinyilváníttatott. Ugyanaz a Jézus, aki szenvedett, feltámadt és felmagasztaltatott, az Úr és Krisztus.

A te rendszeredben viszont Jézus mintha csak egy teológiai bérlő volna: a mennyei Logosz egy ideig lakik benne, neveket ad neki, hatalmat ruház rá, aztán te ügyesen különválasztod őket, hogy az egyikre rá lehessen mondani: „Isten”, a másikra meg: „csak ember”. Ez nem apostoli hit. Ez a megtestesülés felbontása egy mennyei-földi szereposztássá.

 

3. A Zsidókhoz írt levél nem két Felkentről beszél, hanem ugyanarról a Fiúról, aki szenvedett és megdicsőült

A Zsidókhoz írt levél első fejezetére hivatkozol, mintha az egy Jézustól különálló „Fiú Istent” mutatna be. De a levél egész gondolatmenete ellened szól. A Fiú, akiről az első fejezet beszél, nem valami Jézuson kívüli mennyei lény. Ő az, aki által Isten a végső napokban szólt, aki a bűnöktől való megtisztítást elvégezte, majd leült a Felség jobbján. A levél később ugyanerről a Fiúról mondja, hogy vérben és testben részesült, szenvedett, főpap lett, áldozatot mutatott be, és saját vérével lépett be a szentélybe.

Tehát nem két történet fut: az egyikben egy égi Fiú Isten teremt és felkenetik, a másikban egy ember Jézus meghal. Egyetlen történet van: az örök Fiú, aki által a világ lett, emberré lett, szenvedett, meghalt, feltámadt, és főpapként közbenjár. A Zsidókhoz írt levél nem a te két-Krisztus-elméleted tankönyve, hanem annak temetése.

Ha a Fiú, aki alapította a földet, nem azonos Jézus Krisztussal, akkor a levél egész főpapi krisztológiája szétomlik. Mert akkor ki tisztította meg a bűnöket? Ki szenvedett? Ki lett főpap? Ki ül Isten jobbján? Ki az, akinek az angyalok hódolnak? A te válaszod kusza: hol a „Fiú Isten”, hol az „ember Jézus”, hol az egyik neve a másikon. Az apostoli válasz egyszerű: Jézus Krisztus, az Isten Fia.

 

4. A „háromarcú isten” vádad szalmabáb, nem a Szentháromság cáfolata

Azt írod, hogy a katolikusok „háromarcú istent” imádnak, és ezt Hekatéval, a hindu hármassággal, Mithrásszal és mindenféle pogány párhuzammal próbálod megtámogatni. Csakhogy a Szentháromság nem háromarcú isten. Nem egy személy három álarccal. Nem egy isten három feje. Nem Hekaté. Nem hindu hármasság. Nem Mithrász. Nem mitológiai háromfejű szörny. A keresztény tanítás szerint egy Isten van, három valóságosan különböző személyben: Atya, Fiú és Szentlélek. A személyek nem keverednek össze, az isteni természet nem válik szét.

Éppen a hivatkozott Atanáz-hitvallás cáfolja a karikatúrádat. Ott világosan szerepel: nem elegyítjük össze a személyeket, nem választjuk szét a természetet; nem három isten van, hanem egy Isten; nem három úr, hanem egy Úr; a Fiú nem alkottatott és nem teremtetett, hanem született; Krisztus pedig nem kettő, hanem egy. Vagyis az a szöveg, amelyre te a „háromarcú isten” vádjával mutogatsz, pontosan az ellenkezőjét mondja annak, amit rá akarsz fogni.

Te háromarcú bálványt keresel, mert könnyebb egy rémképet támadni, mint a valódi dogmát. A Szentháromság dogmája nem azt mondja, hogy Istennek három arca van. Nem azt mondja, hogy három isten összeragasztva egy. Nem azt mondja, hogy egy személy három szerepben. Hanem azt, hogy az egy isteni természetben három személy áll fenn. Ha ezt akarod cáfolni, ezt cáfold. Ne Hekatéval hadonássz, mert attól még nem lesz dogmatikai érved, legfeljebb mitológiai illusztrációs gyűjteményed.

 

5. Hekaté, Trimúrti és Mithrász nem a Szentháromság forrásai, hanem rossz párhuzamok

A pogány párhuzamokkal az a baj, hogy éppen a különbséget nem látod. Hekaté egy istennő több arccal vagy több alakban. Ez modalista vagy szimbolikus többalakúság, nem három személy egy isteni természetben. A hindu hármasság három isteni alak vagy istenség bonyolult, nem keresztény metafizikai rendszerben; nem az Atya, Fiú és Szentlélek személyes, egylényegű, egyistenhívő dogmája. Mithrászra való hivatkozásod pedig különösen ködös: bedobsz egy állítólagos „háromarcú női aspektust”, mintha ettől a niceai hitvallás pogány másolattá válna. Nem válik.

A pogány triádok vagy három külön istenségből állnak, vagy egy istenség három módját/aspektusát jelentik, de nem azt, amit a keresztény Szentháromság tanít. A keresztény hit nem három isten, nem három aspektus, nem három maszk. A pogány hármasságok tehát nem előzményei, hanem legfeljebb felszínes számbeli hasonlóságok. Három szereplő önmagában még nem Szentháromság. Három kerék sem autó, három lábú szék sem kutya, háromfejű mitológiai lény sem niceai dogma.

Az anti-trinitárius propaganda kedvenc trükkje, hogy bárhol talál három alakot, máris kiáltja: „Lám, Szentháromság!” Ez olyan, mintha valaki a háromszög miatt pogány eredetűnek mondaná a három napig tartó sírban nyugvást. A szám nem bizonyít eredetet. A tartalom dönt. A tartalom pedig gyökeresen más.

 

6. A háromarcú ábrázolások léte nem azonos az Egyház dogmájával

Azt írod, hogy háromarcú vagy háromfejű ábrázolások voltak és vannak katolikus helyeken. Tegyük fel: igen, léteztek ilyen képtípusok. Ezeket lehet történetileg tárgyalni. Lehet mondani, hogy némelyik szerencsétlen, félreérthető, teológiailag veszélyes vagy esztétikailag bizarr. Az Egyházban is voltak olyan ábrázolási formák, amelyeket később joggal korlátoztak vagy elutasítottak. De ebből nem következik, hogy a Szentháromság dogmája háromarcú bálványisten volna.

Egy művészeti típus nem dogmatikai definíció. Egy hibás vagy félreérthető ábrázolás nem azonos az Egyház hitével. A dogmát nem Reddit-bejegyzésekből, nem helyi templomi képekből, nem különös középkori festményekből kell levezetni, hanem az Egyház hitvallásaiból és tanítóhivatali meghatározásaiból. Ott pedig nem háromarcú Isten áll, hanem egy Isten három személyben, személyek összekeverése és természet szétválasztása nélkül.

Ha valaki egy rossz Szentháromság-ábrázolást mutat, abból legfeljebb az következik, hogy az adott kép rossz vagy félrevezető. Nem az, hogy a Szentháromság pogány. Ahogy egy ügyetlen Krisztus-festményből sem következik, hogy Krisztus nem létezett; egy ízléstelen Mária-szoborból sem következik, hogy Mária tisztelete pogány; egy rossz teológiai hasonlatból sem következik, hogy maga a dogma hamis.

 

7. A Reddit nem zsinat, nem dogmatikai forrás, nem egyházi tanítóhivatal

A közösségi fórumra mutató hivatkozásoddal mit akarsz bizonyítani? Hogy valaki az interneten beszél „háromfejű Jézusról”? Ez nem teológiai forrás. Nem zsinati definíció. Nem dogmatikai kézikönyv. Nem katekizmus. Nem liturgikus norma. Egy fórumvita vagy képmegosztás legfeljebb azt mutatja, hogy furcsa képek léteznek, és emberek beszélnek róluk. Ebből dogmatikai vádat gyártani olyan, mintha valaki egy rossz templomi freskó alapján akarná megcáfolni a kalkedóni zsinatot.

A katolikus dogmát nem az internet legfurcsább képei határozzák meg. Ha így vitatkozol, akkor nem a hitet cáfolod, hanem kuriózumokat gyűjtesz. Ez lehet múzeumi hobbi, de nem teológiai érv.

 

8. Az Atanáz-hitvallás épp a te két-Krisztus-tanodat cáfolja

Különösen figyelemre méltó, hogy a Quicumque vult hitvallásra hivatkozol, miközben annak Krisztusról szóló része pontosan a te álláspontodat rombolja le. A hitvallás szerint Jézus Krisztus Isten és ember: Isten az Atya lényegéből időnek előtte született, ember az anyja lényegéből időben született. Tökéletes Isten, tökéletes ember. Egyenlő az Atyával istensége szerint, kisebb az Atyánál embersége szerint. És a döntő mondat: noha Isten és ember, mégsem kettő, hanem egy Krisztus.

Ez az a mondat, amelybe a te rendszered beleütközik. Te kettőt csinálsz: egy „Felkent Istent” és egy „felkent Jézust”. A hitvallás azt mondja: nem kettő, hanem egy Krisztus. Te azt mondod: az Ige Istennek nincs emberi természete, csak az ember Jézusnak. A hitvallás azt mondja: az egy Krisztus Isten és ember. Te azt mondod: a Logosz és Jézus két önmagában létező valaki. A hitvallás azt mondja: egy személyben van egység.

Tehát a hivatkozásod önmagad ellen fordul. A Quicumque nem a háromarcú bálvány tanúja, hanem annak a hitnek a tömör összefoglalása, amely egyszerre tagadja a három istent és tagadja a két Krisztust.

 

9. A „római császári mitológiai istenmodell” vádja történetileg üres, mert a krisztológia apostoli forrásokban áll

Megint előkerül a „római császárok által létrehozott mitológiai istenprofil”. Ez a lemez már recseg, de te még mindig forgatod. A baj csak az, hogy János evangéliuma nem római császári rendelet. Pál levelei nem császári teológiai brosúrák. A Zsidókhoz írt levél nem Damasus udvari irata. Tamás apostol nem Theodosius alkalmazottja volt, amikor a feltámadt Krisztusnak azt mondta: „Én Uram és én Istenem.”

A keresztények jóval a negyedik századi császári valláspolitika előtt imádták Krisztust, vallották isteni méltóságát, kereszteltek az Atya, Fiú és Szentlélek nevében, és különbséget tettek Atya, Fiú és Lélek között úgy, hogy közben megőrizték az egyistenhitet. A zsinatok nem kitalálták ezt, hanem megvédték azoktól, akik Krisztust teremtménnyé, alistenné, puszta emberré vagy ideiglenes isteni hordozóvá akarták lefokozni.

A császári kényszer, ahol volt, történeti probléma lehet. De egy tanítás igazságát nem cáfolja az, hogy később államhatalom is védte vagy rosszul védte. Ha egy császár törvénybe iktatja, hogy kettő meg kettő négy, attól még nem lesz a négy császári mítosz. A kérdés az: igaz-e a tanítás az apostoli kinyilatkoztatás alapján? Krisztus istenségére és a Szentháromságra a válasz igen.

 

10. A pápai bocsánatkérések nem dogmavisszavonások

A Ferenc pápára vonatkozó idézeteidet is előveszed: bocsánatkérés szexuális visszaélésekért, hatalommal való visszaélésért, gyarmatosításért, bentlakásos iskolákért, erőszakért, üldözésekért. Ezek súlyos ügyek. Ezeket nem kell takargatni. Nem is takargatjuk. Aki valóban katolikus, annak nincs szüksége rózsaszín ködre: az Egyház tagjai és vezetői között voltak és vannak bűnös emberek, sőt égbekiáltó bűnök is történtek.

De ebből mit akarsz dogmatikailag bizonyítani? Hogy a Szentháromság hamis? Hogy Krisztus nem Isten? Hogy az Ige nem lett testté? Hogy a Quicumque pogány? Nem bizonyítod. A bűn bűn. A bocsánatkérés bocsánatkérés. De erkölcsi bűnök elismerése nem dogmatikai önmegsemmisítés. Ferenc pápa nem azt mondta: „bocsánatot kérünk, mert a Szentháromság nem igaz.” Nem azt mondta: „bocsánatot kérünk, mert Krisztus nem Isten.” Nem azt mondta: „bocsánatot kérünk, mert a katolikus hit pogány.” Te ezt szeretnéd belehallani, de nincs benne.

A pápai bűnbánat éppen azt mutatja, hogy az Egyház tud különbséget tenni saját tagjainak bűnei és a hitletétemény igazsága között. Péter megtagadta Krisztust, mégsem lett hamis Krisztus evangéliuma. Júdás áruló volt, mégsem lett hamis az apostoli küldetés. Papok és püspökök bűnei súlyosak, de nem cáfolják a Szentháromságot. Aki ebből dogmatikai cáfolatot akar gyártani, az nem erkölcsi érzékenységet mutat, hanem logikai zűrzavart.

 

11. Nem leplezem a bűnöket; te használod őket dogmatikai zsarolásra

Azt írod, hogy aki ezeket a bűnöket „meg nem történtekként leplezi”, az kárt tesz a lelkében. Ebben az a trükk, hogy olyan bűnleplezést vádolsz meg, amit nem követtem el. Nem mondtam, hogy nem történtek visszaélések. Nem mondtam, hogy nem voltak súlyos történelmi bűnök. Nem mondtam, hogy minden pap, püspök vagy pápa szentként viselkedett. A katolikus hit nem naiv intézményi önimádat.

Amit mondtam és mondok: ezek a bűnök nem bizonyítják, hogy a Szentháromság pogány, Krisztus két személy, a katolikus templom démoni hely, vagy a képtisztelet bálványimádás. Te a valós bűnöket retorikai feszítővasként használod: „voltak bűnök, tehát hamis a dogma.” Ez ugyanolyan gyenge, mintha valaki Dávid házasságtöréséből és gyilkosságából azt vezetné le, hogy a zsoltárok hamisak, vagy Péter tagadásából azt, hogy Krisztus feltámadása nem igaz.

A bűnt meg kell vallani, jóvá kell tenni, az áldozatok igazságát szolgálni kell. De a dogmát nem a bűnös emberi viselkedésből, hanem a kinyilatkoztatásból ítéljük meg. Te ezt kevered össze, mert a botrány érzelmileg erősebb fegyvernek tűnik, mint a szövegegzegézis. Csakhogy a botrány nem exegézis.

 

12. A pogány triádokkal való riogatásod ugyanaz a régi anti-trinitárius trükk

Az anti-trinitárius érvelés gyakran egymás mellé rak pogány hármasságokat, triádokat, háromalakú istenségeket, majd azt sugallja: mivel ott is három van, a keresztény Szentháromság biztosan onnan jön. Csakhogy ez érvelésnek silány.

A pogány triádok három külön istenből állnak. A keresztény Szentháromság nem három isten. A pogány háromarcú istenségek gyakran egy személy három aspektusát jelentik. A keresztény Szentháromság nem egy személy három aspektusa. A pogány mitológiákban istenek szaporodnak, nemzenek, harcolnak, párzanak, rangsorolódnak. A keresztény hitben az egy Isten örök, egyszerű, változhatatlan, és benne az Atya, Fiú és Szentlélek nem három istenség, hanem három személy egy isteni természetben.

Paradox módon a te rendszered sokkal közelebb áll a pogány mitológiai gondolkodáshoz, mint a katolikus Szentháromság. Nálad vannak született istenek, isteni társak, föléjük kent isten, külön isteni személyek hierarchiája, majd egy emberi Jézus, akit egyik isteni lény felken és névvel ruház fel. Ez inkább emlékeztet mennyei politeista udvartartásra, mint a niceai hit szigorú egyistenhitére. Te vádolod Rómát pogánysággal, miközben a saját rendszered hemzseg a „társai az istenek” típusú mitológiai rangsortól.

 

13. A katolikus hit nem háromarcú istent, hanem egy Istent vall három személyben

Tisztázzuk újra, mert láthatóan szükséges: a katolikus hit nem azt mondja, hogy Isten egy háromarcú lény. Nem azt mondja, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek három maszk. Nem azt mondja, hogy az Isten arca háromfelé van osztva. Nem azt mondja, hogy három isten alkot egy csapatot. Nem azt mondja, hogy a Fiú egy született alisten, a Lélek pedig egy harmadik isteni lény a sorban.

A katolikus hit azt mondja: egyetlen Isten van. Az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten. Nem három Isten, hanem egy Isten. A személyek valóságosan különböznek, de az isteni természet egy. Ezért lehet az Atyát, a Fiút és a Szentlelket külön-külön Istennek vallani, és mégis tilos három istent mondani. Ez nem pogány triád, hanem a kinyilatkoztatásból fakadó, gondosan megkülönböztetett egyistenhit.

Ha te ezt nem érted, az egy dolog. Ha nem fogadod el, az másik dolog. De ne nevezzük annak, ami nem. A Szentháromság nem Hekaté, nem Trimúrti, nem Mithrász, nem háromfejű Jézus. Ezek vagy félreértések, vagy rossz művészeti megoldások, vagy rossz párhuzamok. A dogma maga nem ez.

 

14. A „háromarcú ábrázolás” nem cáfolja a személy és természet megkülönböztetését

A te érvelésed egyik legsúlyosabb gyengesége az, hogy képi példából akarsz dogmatikai tartalmat levezetni. Találsz egy háromarcú ábrázolást, és máris azt mondod: „lám, ez a katolikus Isten.” Nem. Ez legfeljebb egy képtípus, amely lehet hibás, tiltott, tűrt, vitatott, félrevezető vagy történetileg érdekes. De a dogmát nem ez határozza meg.

A keresztény művészet sokszor próbálta láthatóvá tenni a láthatatlant. Néha sikeresebben, néha szerencsétlenebbül. A Szentháromság ábrázolása különösen nehéz, mert Isten lényege láthatatlan, a személyek különbözősége pedig nem arcvonásokból áll. Ezért a háromarcú ábrázolások valóban problémásak lehetnek, mert modalista vagy szörnyalakú félreértést kelthetnek. De ha egy ábrázolás félrevezető, attól nem a dogma hamis, hanem az ábrázolás gyenge.

Ezt te nem akarod megérteni, mert neked nem művészettörténeti pontosság kell, hanem vádirat. De a vádiratod rossz címzetthez megy: nem a Szentháromság dogmája háromarcú, hanem némely ábrázolás próbált szerencsétlen képi jelet adni róla.

 

15. A te „két Felkented” sokkal súlyosabb probléma, mint bármely rossz ikonográfia

Még ha minden háromarcú ábrázolást félre is tennénk, a te tanításod problémája megmaradna: két Krisztust hirdetsz. Ez nem mellékes tévedés. Ez az evangélium szívét érinti. Ha a megfeszített Jézus nem azonos az örök Fiúval, akkor nem Isten Fia adta önmagát értünk emberi természetben. Ha a Logosz csak lakott Jézusban, de nem Jézus személye az örök Logosz, akkor a megtestesülés helyére inspiráció, megszállás vagy isteni jelenlét lép. Ha a Fiú Isten és az ember Jézus külön önmagában létezők, akkor a keresztény hit egy Krisztusa eltűnik, és két vallási szereplő marad.

A katolikus hit pontosan ezt védi: nem két Krisztus, hanem egy. Nem az istenség változott hússá, és nem az emberség szűnt meg emberség lenni. Hanem az örök Fiú személye felvette a teljes emberi természetet. Ezért lehet mondani, hogy Krisztus Isten és ember; ezért lehet mondani, hogy Mária Istenszülő, mert akit szült, az személy szerint Isten Fia; ezért lehet mondani, hogy Isten Fia szenvedett értünk emberi természetében, nem istensége szerint halva meg, hanem emberi természetében valóságosan szenvedve.

Te ezt szétszeded, mert a te rendszeredben az ember Jézus csak felkent hordozó. Ez nem evangélium. Ez a megtestesülés kiürítése.

 

16. A „bűnök” emlegetése nem menti meg a rossz krisztológiádat

Visszatérsz a bocsánatkérésekre, mintha azok igazolnák a krisztológiai rendszeredet. Nem igazolják. Lehet, hogy katolikusok súlyos bűnöket követtek el. Lehet, hogy egyházi vezetők bűnös módon cselekedtek. Lehet, hogy történelmi visszaélések történtek. Ezekről lehet és kell beszélni. De ebből nem következik, hogy két Krisztus van. Nem következik, hogy a Szentháromság pogány. Nem következik, hogy Jézus csak fogadott fiú. Nem következik, hogy a Logosz nem lett testté.

A bűn erkölcsi kérdés. A dogma igazsága kinyilatkoztatási kérdés. A kettőt összekeverni olyan, mintha valaki egy orvos bűnei miatt tagadná az anatómia igazságát, vagy egy matematikus erkölcsi bukása miatt tagadná a számtant. A bűn súlyos, de nem logikai bizonyíték dogma ellen.

A katolikus Egyház bűnbánata nem azt jelenti, hogy hamis a hit, hanem azt, hogy a hívők és vezetők sokszor hűtlenek voltak a hithez. Ez nagy különbség. Te ezt a különbséget szándékosan eltünteted, mert a botrány retorikailag hatásosabb, mint az, hogy ténylegesen meg kellene cáfolnod János 1-et, Zsidók 1-et, Filippi 2-t és a teljes apostoli krisztológiát.

 

17. Összegzés: nem a Szentháromság pogány, hanem a te istenképed csúszik vissza isteni rangsorokba

A végső kép világos. Te a Szentháromságot pogány háromarcú istennek nevezed, miközben a keresztény hit éppen tagadja a három istent és tagadja az egy személy három álarcát. Te Hekatét, Trimúrtit és Mithrászt emlegeted, miközben a katolikus dogma világosan mást mond. Te háromarcú képekkel riogatsz, miközben a hitvallás nem háromarcú istent tanít, hanem egy Istent három személyben. Te bocsánatkérésekből dogmacáfolatot akarsz gyártani, miközben azok erkölcsi bűnökről szólnak, nem a Szentháromság visszavonásáról.

A legsúlyosabb azonban az, hogy te nyíltan két Krisztust állítasz: egy Felkent Istent és egy felkent embert. Ezzel pont azt teszed, amit a keresztény hit mindig elutasított: Krisztus személyét szétszakítod. A Quicumque vult szövege éppen erre mondja: nem kettő, hanem egy Krisztus. Nem az istenség testté változásával, hanem az emberség felvételével. Nem a természetek összekeverésével, hanem az egy személy egységével.

Te tehát nem a „római császárok mitológiai istenmodelljét” cáfolod, hanem az apostoli hit központját támadod. És közben olyan saját rendszert építesz, amelyben születetlen Isten, született Isten, isteni társak, felkent istenek és külön felkent emberek sorakoznak. Ez nem tisztább monoteizmus. Ez vallási ranglétra. A katolikus hit ezzel szemben egyszerűen és keményen vallja: egy Isten van; az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy isteni természetben három személy; és az egyetlen Úr Jézus Krisztus igaz Isten és igaz ember. Nem két Felkent. Nem két Krisztus. Nem beköltözött Logosz és külön ember. Egy Krisztus, az örök Fiú, aki értünk emberré lett.