"Ugyanis ha az idő az Ősrobbanás nulla pillanatában kezdődött, akkor az univerzum nem "létrejött" valami Ősrobbanás előtt indult folyamatban, hanem akkor az Univerzum mindig is volt."

"Viszont ez azt jelenti, hogy ami a mai időmértékegységünkben 13,8 milliárd év, az az eseménysűrűségben mérve a "végtelen múltban" van, mert végtelen történés történt meg azóta."

"Ha és amennyiben az univerzum egy kvantumos folyamatban bukkant fel, akkor nem kell semmiféle közvetlen kiváltó okot feltételezni a felbukkanásához. Ha nemnulla a valószínűsége, akkor előbb-utóbb véletlenül fel fog bukkanni..."

A tisztánlátás kedvéért: ez itt fent HÁROM ELTÉRŐ magyarázó hipotézis arra az ösztönös "szavannamajom" gondolkodásra, hogy "ami elkezdődik, azt valami korábbi dolognak kellett okoznia, és emiatt egy időbeli folyamatban jött létre az a valami". (Mellékesen: ez az alapja a kalám kozmológiai istenérvnek is.) Hogy érthető legyen: a három hipotézis nem egyszerre magyarázat, hanem külön-külön egy lehetőség kimagyarázni a "szavannamajom" gondolkodási panelünkből eredő hibás okoskodást.

1. hiba: az idő végtelen és abszolút érvényű "folyó", ami változhatatlanul egyformán hömpölyög minden történés "mögött". (Így az Univerzum létrejötte egy múltból a jövő felé tartó folyamatban kell megtörténjen.) Ennek a cáfolata az általános relativitáselmélet, ami megmutatja, hogy a 4D téridőben az idő az egyes dolgok által befutott világvonalak hossza mentén van, maguk a világvonalak viszont geometriailag görbülnek a 4D térben, és például a múlt felé - az Ősrobbanás irányába - annyira egymás felé görbülhetnek, hogy akár a T=0 pillanatban egymással szembefutva találkoznak, mint a földgömb hosszúsági körei az Északi-sarkon. Ez esetben ha valaki felülne egy időgépre hogy visszamenjen a múltba az Ősrobbanás elé, akkor azt venné észre a T=0 pillanatot elérve, hogy egy frász ment korábbra, mint az Ősrobbanás, hanem innentől egy másik dolog világvonalán időben ELŐREFELÉ halad ismét. Nem lehet kijutni az Univerzum téridejéből időben korábbra! Nincsen időben korább, mint az Ősrobbanás T=0 pillanata! Ergo: az Ősrobbanás nem egy múltból a jövő felé tartó folyamatban keletkezett, hanem maga a 4D "test" Univerzum téridő csak úgy van, mint ahogy csak úgy van a földfelszín az Északi-sarknál, ahol a szélességi körök nem valahonnan "még-északabbról" indulnak.

2. hiba: minden okozatot meg kell előzzön egy ok, ami maga is egy okozat, így viszont egy múltba nyúló végtelen oksági lánc jönne létre, ami ugye lehetetlenség? (Az Univerzum történetében minden történés előtt kellett legyen megelőző történés, de mivel az Univerzum véges ideje létezik, valahol kell lennie egy "első történésnek"!) A cáfolat pont ugyanaz, mint Akhilleusz és a teknős esetében Zénón paradoxonában: egy véges hossz is felosztható végtelen darabra. Esetünkben kihasználhatjuk azt, hogy amiképpen egyre sűrűbbé válik az Univerzum a múlt irányába visszahaladva, egyre rövidebb idő alatt történik egyre több történés. Így aztán ha az időt a történések sorozatával definiáljuk, arra juthatunk, hogy ami itt és most nekünk 13,8 milliárd évvel ezelőttinek tűnik (véges időtartam!) az éppen végtelen történéssel ezelőtt volt (végtelen időtartam!). A "szavannára" létrejött az elménkben egy abszolút időfogalom, ami mindenkinek mindenhol ugyanaz és semmitől nem befolyásolva egyforma lépésekben telik. (Eltekintve azoktól a szubjektív érzetektől, hogy qrvalassan telik az idő, amikor valami nemszeretem dolgot csinálunk.) Ebből a hibás idő-koncepcióból jön az, hogy ami időegységet itt és most a Földön magunknak meghatároztunk, abban mérve az Univerzum véges idővel ezelőtt keletkezett. Ebből meg a hibás okoskodás, hogy kellet valami ami a keletkezését okozza! Nem kellett. "Természetes" időegységben a történések szerint akár végtelen történéssel ezelőtt is lehet az Ősrobbanás T=0 pillanata.

3. hiba: minden okozatot egy múltbeli közvetlen kiváltó ok okoz. (Mivel az Univerzum létrejötte okozat, szükségszerűen kell legyen egy múltbeli közvetlen kiváltó oka.) Ez az okoskodás az 1. hiba figyelmen kívül hagyására alapul, mert előfordulhat, hogy az áltrelből következő hipotézis nem igaz a mi Univerzumunkra, hiszen amikor a kvantumos folyamatok lesznek a maghatározóak, akkor az általános relativitás akár érvényét is veszítheti. Tehát ha abban gondolkodunk, hogy az időnek mégsincsen kezdete, és az Univerzum keletkezése tényleg egy időbeli folyamatban történt, akkor a "szavannamajom" gondolkodási panel azt erőlteti, hogy kellett legyen a keletkezésnek közvetlen kiváltó oka is: "van ez az okozó, ami/aki ezt és ezt "csinálja", és ennek eredményeképpen megtörténik az Ősrobbanás és létrejön az Univerzum". Azonban a kvantumfizika megismert tényei éppen arról szólnak, hogy ezen a szinten a dolgok megtörténtének NINCSEN közvetlen kiváltó oka, csupáncsak valószínűsége van, hogy megtörténhet ez a dolog is. Tehát amit ezidáig ismerünk a legalapvetőbb kvantumfizikai működésről, az azt mutatja, hogy aminek nemnulla a valószínűsége, az "magától" véletlenszerűen megtörténhet, csak esetleg sok idő kell a véletlen megtörténés bekövetkezéséhez. Ha van egy vákuumállapotú sima kvantummező (amiben a kvantumbizonytalanság szükségszerűen folyamatosan helyi apró ingadozásokat okoz) az lehet "időtlen" abban az értelemben, hogy nem történik semmi olyasmi ami meghatározná, hogy az idő erre vagy arra telik, és hogy telik-e egyáltalán. Viszont mivel a kvantumos folyamatokban a dolgok nem okozó miatt történnek, hanem mert nemnulla a valószínűségük így véletlenül megtörténhetnek, ezért a kvantummezőnk egyik fluktuációja lehet akár akkora is véletlenül, hogy abból egy teljes értékű Univerzum "felfújódik". Következtetés: hogy valami "okozat", nem azt jelenti, hogy szükségszerűen van "okozója". Jelen ismereteink szerint, egyes okozatoknak nincsen okozója, és ilyen lehet az Univerzum is az Ősrobbanással.