Ha és amennyiben az univerzum egy kvantumos folyamatban bukkant fel, akkor nem kell semmiféle közvetlen kiváltó okot feltételezni a felbukkanásához. Ha nemnulla a valószínűsége, akkor előbb-utóbb véletlenül fel fog bukkanni...

 

----

-Ha az idő a változás mérőszáma, és a kezdet előtt nem volt idő, akkor a kezdet előtt semmi sem változhatott. Ha semmi sem változhatott, akkor a tehetetlen, anyagi kvantummező hullámfüggvénye sem változhatott meg magától. Nem volt benne mozgás, nem volt benne folyamat, nem volt benne esemény.

 

-

-Azt írod, hogy ha "nemnulla" a valószínűség, a világegyetem előbb-utóbb véletlenül Isten nélkül felbukkan a kvantummezőből. Gondolkozz: A materialista állítás szerint, az előbb-utóbb kifejezéshez, a hullámfüggvényekhez és a kvantumos folyamatokhoz idő kell. De Einstein relativitás elmélete óta tudjuk, hogy a térrel és az anyaggal együtt az idő dimenziója is a kezdőpontban jött létre. Benne van a fősodratú tankönyvekben.

 

---

Az idő nélküli semmiben a te vákuumállapotú kvantummezed fizikailag nem tudott várni a felbukkanásra, mert nem létezett az idő, a "mikor" dimenziója. Idő hiányában a vak véletlen és a valószínűség esélye tiszta nulla, a nagy Bumm elmélet nem tudott magától elindulni.

 

-

Viszont: Mivel Isten teremtette a világmindenséget, Ő előbb létezett, mint maga az idő.

Isten számára nincs biológiai öregedés, nincs múlt, ami elmúlt, és nincs jövő, ami még bizonytalan. Ő az örökkévalóságban él, ahol az idő nem korlátozó tényező.

 

-

Az ateista elmélet szerint anyagi kvantummező idő nélkül teljesen tehetetlen és halott, mert az anyag definíció szerint csak az időben képes mozogni, rezegni és változni. A halott anyagi mező nem tudott mit kezdeni magával, így az indításhoz egy Szuverén Isten kellett.

-

Isten viszont, mivel nem anyagi lény, az idő hiányában, a fizikai dimenziókon kívül, is képes létezni és  cselekedni. Ő indította el az idő óráját pontosan ott, ahol az ateista vak véletlennek még esélye sem volt elindulni.

-

Egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap.

-

2Pt 3,8 Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.

 

-

A vers nem egy matematikai képlet, hanem a tiszta ráció kifejezése arra, hogy Istennek az idő egészen mást jelent.

-

Ami nekünk emberi ésszel beláthatatlanul hosszú idő ezer év, az Istennek olyan, mint egyetlen pillanat, mert Ő nem rabja az idő múlásának. Örökké létezik.

-