"Maga a teremtés elképzelés ettől még lehet igaz."

 

Valószínűbb, hogy hamis.

 

Ugyanis a "teremtés" egy-az-egyben az, amit az alkotó ember csinál: ésszel előre eltervezve valamit, úgy cselekszik, hogy a kitűzött eredményt elkészítse. (Lásd például az újkőkori fazekast!)

Ezzel szemben amikor megvizsgáltuk a világot, CSAK ÉS KIZÁRÓLAG olyan folyamatokat találtunk benne, amik egyáltalán nem hasonlítanak semmiféle emberszerű cselekvés "teremtésre". Ebből pedig levonható a következtetés: a világban a dolgok létrejöttének alapvető folyamatai egyáltalán nem olyanok, ahogyan azt egy ember csinálná, ergo: magának a világnak a létrejötte is valószínűbb, hogy nem "teremtés" aktusában történt.

 

 

"A létrejöttéről az égvilágon semmit sem tudunk.

Onnantól lehet a dolgokról egyáltalán valamilyen elképzelésünk amikortól már van."

 

Többször többen utaltak már rá, de nem sikerült megértened: lehet, hogy a világ "mindig is létezett", mégha ez a "mindig" a mai időmértékünk szerint 13,8 milliárd év!

Az általános relativitás ugyanis szétcsapta az ösztönös emberi időfogalmat! És amikor egy felkapaszkodott szavannamajom úgy képzeli, hogy az Ősrobbanás pillanata egy múltból a jövő felé tartó folyamat közepén van (a múltbeli rész okozza az ősrobbanást, ami aztán folytatódik a jövő felé az univerzum tágulásával), akkor jobban el se véthetné a dolog megértését. Ugyanis ha az idő az Ősrobbanás nulla pillanatában kezdődött, akkor az univerzum nem "létrejött" valami Ősrobbanás előtt indult folyamatban, hanem akkor az Univerzum mindig is volt. És akkor egy nemlétező problémán rágódik a delikvens.

 

 

Egy érdekesség: mi van akkor, ha az időt a történések sűrűségével mérjük? Akkor bizony az van, hogy mivel a múlt irányában egyre sűrűbbek a történések, egyre "gyorsabban telik" az idő ebben az időfelfogásban. Az univerzumnak vannak nagy korszakai: infláció, kvark-kor, hadron-kor, primordiális fúzió kora, plazmakor, sötét korszak a reionizációig, és a csillagok kora, ami máig tart. Ezek a korszakok az időben visszafelé haladva egyre rövidebbek a mai időmértékünk szerint. De ha áttérünk az eseménysűrűséggel mérésre, akkor hirtelen egyforma hosszúvá válnak a korszakok. Mivelhogy egyfajta logaritmikus időskála ez az eseménysűrűséggel mérés. Viszont ez azt jelenti, hogy ami a mai időmértékegységünkben 13,8 milliárd év, az az eseménysűrűségben mérve a "végtelen múltban" van, mert végtelen történés történt meg azóta.

Lám, az Univerzum "örökké" létezik! Csak el kell vetni a szavannára kialakult ösztönös idő-képzetet. (Amit már az áltrel szétcsapott vagy száz éve.)