A bálvány bibliai értelemben nem egyszerűen „élettelen tárgy, amely előtt valaki tisztelettel viselkedik”. A bálvány olyan teremtmény vagy emberkéz alkotta dolog, amelyet Isten helyére állítanak, amelynek isteni hatalmat tulajdonítanak, amelytől üdvösséget, védelmet, termékenységet, szabadulást, sorsirányítást várnak, és amelyet az egy igaz Istent megillető imádással vesznek körül. "

 

A Szentírás szerint bármilyen tárgy, amely arra a célra készül, hogy meghajoljanak előtte akár csak tiszteletből útálatoságnak minősül. Más szóval, az élettel tárgyak elött tiszteletből vagy akármilyen okból meghajolni, azelőtt leborulni halálos bűn az Isten Szava szerint.

 

Hogy mi a bálvány azt nem a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai határozzák meg, hanem azt az Isten Szava már Mózes óta egyértelműen meghatározta.

 

A kérdés, az, hogy azon kívül, hogy tiszteli valaki a bálványt azt Isten helyébe állítja-e vagy üdvösségért, védelemért, termékenységért könyörög-e egy bálványhoz, mert ez már kimeríti a bálványimádás kategóriát is.

 

Nos erre is van példa a Róma Főpapja által vezetett egyházban. Az egyház mindenkori Főpapjai elkészítették a maguk által védőszenteknek nyilvánított emberek képmásait szobrait és azokhoz járnak leborulni, és védelemért könyörögni.

 

A Szűz Mária nevét viselő bálványokhoz való könyörgések is minden naposak.

 

Jézus Krisztus nevét viselő bálványokkal is tele vannak a bálványtemplomok piacterek útkereszteződések. Vannak bálványai a Róma Főpapja által vezetett egyháznak, amelyek előtt áldozattal szolgálnak.

 

 A magyar imádni szavunk eredete miatt kétértelmú jelentéssel bír. Sőt ki sem fejezi azt, amit az Istenek Istene tiltó parancsában megfogalmazott, amikor kimondta a képekkel szobrokkal tárgyakkal kapcsolatban. Mert az Úr egyértelmű parancsa μή λατρεύω(mé latrévo), azaz NE SZOLGÁLD!

az áldozással  való szolgálatot, vagy akár papi szolgálatot is magába foglalja.

 

DE mégegyszer hangsúlyozom a képeket és szobrokat, tárgyakat meghajlással tisztelni ,már önmagában  is útálatos cselekedet az Istenek Istene előtt.  De a Róma Főpapja által vezetett Egyházban ezeket a bálványokat ki is szolgálják. magasra emelik, hordozzák, énekelnek nekik , könyörögnek hozzájuk stb.

 

Ezt a reformátorok jól megfigyelték és jól tették a protestáns egyházakban, hogy bálványkészítésnek bálványtiszteletnek, bálvány szolgálatnak ítélték a Róma Főpapja és alattvalói által gyakorolt ezen útálatos cselekedetet.

 

Ellenben elkövettek egy nagy hibát, hogy az Isten Szava alapján nem vizsgálták felül a Róma Főpapja által képviselt háromságisten legitimását is.

 

Lehet, hogy akkor még nem volt birtokukban a Nagy Theodosius császár 380.-ban kiadott hírhedt  Ediktuma, amelyből egyértelmű, hogy egy új egyházat hoztak létre annak új istenével,

amelynek a nevében erőszakot alkalmaztak azokon, akik önként nem fogadták el az Ediktumban meghatározott egyházat, de az abban definiált új istenfélét sem?

 

Mindenesetre az gyanús kellett, hogy legyen a reformátoroknak, hogy egy olyan egyháznak ,amelyben képeket szobrokat, kegytárgyakat tisztelnek, szolgálnak különféle módokon nem lehet közössége az Isten Eklésziájával. A Szentírástól vadidegen istenmodelljük hogyhogy nem volt ezek ismeretében gyanús a számukra?