A meghajlás nem mindig imádás

A másik nagy tévedésed az, hogy minden meghajlást automatikusan imádásnak veszel. Ez sem biblikus. A Szentírásban a testi meghajlás, leborulás, hódolat többféle jelentésben szerepelhet: lehet Isten imádása, de lehet tiszteletadás király, elöljáró, próféta, atya, vendég vagy szent dolog előtt is. "

 

Így igaz, lehet tisztelni a királyt, mert Isten megengedte, sőt el is várja, hogy az emberek a királyukat tiszteljék.

 

Lehet tisztelni a szülőket, sőt Isten el is várja, hogy tiszteljék a szüleiket  az emberek .

 

Lehet tisztelni Isten égi szolgáit, akiket elküldött a földre.

 

Isten nem élők tiszteletét tiltotta meg,akár meghajlás vagy csók által, hanem az éllettelen tárgyak tiszteletének(proszküneo) minden formáját tiltotta meg, és azok szolgálatát(latreuo) is.

 

A keresztnek, mint éllettelen tárgynak a csókoltatása a papok által tulajdonképpen halálos bűnre való felbujtásnak minősül.

 

A képek szobrok kegytárgyak tiszteletének Róma Főpapi rendeletei által való elrendelése a múltban,

tulajdonképen bálványimádásra erősszakkal történő kényszerítés bűne.

 

Ezért soha egyetlen Pápa sem kért bocsánatot az Istenek Istenétől az elmúlt másfél évezreden keresztül.

 

Ezen kellene elgondolkodnod,miközben e  bűn védelmezőjeként és takargatójaként nyílványulsz meg.