A római Egyház tévtanítói fajtalankodtak a Szentírással,majd miután elkészült például Jeromos Vulgatája, minden, amit Jeromos a fordításához felhasznált köddé vált."

 

A fajtalankodás alatt itt a Szentírás fordítás általi  tudatos meghamisítását, továbbá a a Szentírás könveinek Jeromos általi eltüntetését kell érteni.

 

A Jeromos által ismert és használt kéziratok akkor tűntek el, amikor már a római császárok

részéről megszűnt az üldözés. Nem kellett a Szentírás könveit a római hatóságnak átadni, mint a korábbi időben,amikor még üldözték a keresztényeket.

 

Szent Jeromos (Hieronymus) az i. sz. IV. század végén Betlehemben élt és dolgozott, és szöveggondozói munkája során még tanulmányozhatta Órigenész hatalmas bibliatudományi művét, a Hexaplát.

 

A Hexapla egy monumentális, hat oszlopra (hathasábosra) rendezett Ószövetség-kiadás volt, amely egymás mellett tartalmazta az eredeti héber szöveget, annak görög átírását és négy különböző görög fordítást is.

 

Jeromos ezt a forrást aktívan felhasználta: 

Segítségével javította az ólatin Újszövetséget. Kutatta az Ószövetség ún. „héber igazságát”, ami a Vulgáta (a Biblia hivatalos latin fordítása) alapjául szolgált.

Órigenész számára ezek a fordítások nem önmagukban „versengő Bibliák” voltak, hanem tanúk: segítségükkel meg lehetett állapítani, hogyan értelmezték a 2–3. századi zsidó fordítók a héber szöveget, és hol tér el a Septuaginta a korabeli héber hagyománytól.

 

 

Ezen kívül Jeromos önkényesen állapította meg, hogy melyik könyvek ihletettek, melyek nem.

 

Az Apokrif megjelölésű írásokat nem tartotta ihletettnek, holott pontosan azok szolgáltak tanítás céljára.

 

 Jeromos Vulgatája az Ószövetségből 46 könyvet tartalmazott, holott Ezsdrás 94 könyv létezéséről tanúskodik. 

 

A Róma Főpapja által vezetett egyháznak az volt a célja, hogy eltüntesse azokat az ihletett írásokat,

amelyek leleplezhették volna a fordítás általi meghamisítását a Szent Könyveknek.

 

Origenész Hexaplája eltűntetésének másik oka az lehetett.

 

Oigenész nem hitt a szentháromság azon formájában, amit a római császárok a 380-ban kiadott Ediktumban megfogalmaztak.

 

Origenész hitvallása szerint:

 

Az Atya (Istenség forrása): Az egyetlen abszolút és legfőbb Isten ((autotheos)). A Fiú: Örökkévaló, de isteni mivoltát az Atyától kapja, így alárendelt ((subordinata)) pozícióban van. A Szentlélek: A Fiú által   származtatott legmagasabb rendű lény, aki még a Fiúnak is alá van rendelve.

Bár a három isteni személyt öröktől fogva létezőnek tartotta, nem tekintette őket egylényegűnek ((homoousios)), ahogy azt a későbbi Nikaiai zsinat (325) dogmaként rögzítette.

 

Egyszóval Origenész Hitt egy Atya nevű Istenben, akit főistennek(Istenek Istene) tartott.

 

A Fiúról pontosan azt tanította, amit magáról az Úr Jézus ki is jelentett, hogy ő Embernek fia, tehát nem lehet egylényegű az Atyával. A Fiú istenségét nem az Istenétől aló születéssel magyarázta, hanem azt állította, hogy a fiú istensége csak az Istenétől reá ruházott hatalom által vált nyilvánvólóvá. 

 

Saját megjegyzésem: Ahogyan Mózest a Fáraó istenévé tette az Istenek Istene, hasonlóan tudta  képzelte Origenész a Fiú istenségét.

 

 

Ami a leglényegesebb eltérés volt Origenész és a későbbi Niceai hitvallás között, az az, hogy kizárta az Atya és a Fiú egylényegűségének a lehetőségét.

 

Ezen kívül Origenész ellentmondott a 381-ben megtartott  I.Konstantinápolyi Zsinat hitvallásának a Szent Szellem származását ileltően. 

 

Az I. Konstantinápolyi zsinat hitvallása szerint a Szent Szellemet egyedül az Atyától születettnek vallotta. Origenész pedig azt állította, hogy a Szent Szellem a Fiútól származik.

 

Ebből következik, hogy egy olyan  háromságistenről, amilyen a három császár 380-ban kiadott Ediktumban megfogalmazódott korábban senki,aki kereszténynek vallotta magát enm tanúskodott.

 

Sem Origenész, sem a Niceai zsinat, sem az I.Konstantinápolyi zsinat nem támogatta a római császárok által 380-ban kiképzelgett új istenmodellt egy háromtagú(három arcú) egyedül létező istenről, amelynek minden tagja, beleértve a Fiú nevet viselő tagot is egylényegű lenne.