Minden zenész a maga világossága szintjén zenél és ad át üzenetet a jelenéből, a hívő már Isten központú zenét és szöveget alkot, a nem hívő pedig olyat, amilyen épp a jelene.

 

A Ramones a punkzene egyik alap zenekara, maga a punk életérzés egyik megfogalmazója, és hitelesen mutatja be azt, hogy Isten nélkül mennyire kilátástalan az élet, emiatt lett a punk egyik, emberek pólóin a mai napig hirdetett alap szlogenje a Sex Pistols egyik dalának a címe, a “No future”, azaz a “Nincs jövő” üzenet.

 

Ez egy hiteles összefoglalása az Isten nélkülisége nélkül valóban jövőképpel nem rendelkező embernek, aki felismeri azt, hogy pusztán emberi mivoltában nem várható érték a jövőjében.

 

Ezek még nem feltétlenül démoni szintek, képes a hívő ember is a lelkében elkeseredni, és ráébredni arra, hogy Isten támogatása nélkül nem képes előbbre jutni a jövőjében, és ez a keserű életérzés az Isten nélkül élő embert méginkább a hatalmába tudja keríteni pusztán a lelke szintjén is.

 

A ”keserűségnek” ez még csak a “gyökere”, amit az Ige szerint már felnövekedni nem szabad hagyni, azaz a keserűségnek a megerősödését, a személyiségünkben való elterjedését, eluralkodását kell megakadályozni, mert ott léphet be már a démoni, gonosz szellemiség az ember életébe.

 

A punkzene ennek a határán mozog már 50 éve, sokaknak emiatt csak egy érdekes epizód az életükben, és utána felnőnek az élethez, a feladataikhoz, teszik a dolgukat, és élik az életüket valós jövőképpel maguk előtt, azaz nem jövőkép nélkül.

 

De valóban tény az, hogy sokan benne rekednek ebben a “No future” életérzésben az életük során, de ehhez saját magukban kell először tisztázniuk a dolgokat, mert a döntés mindig az egyéné, mert nem zenekarok és azok szövegei döntenek helyettünk, hanem mi magunk emberek.

 

Ezért a punkzene már régóta egy kulturális színfolttá szelídült, egy kicsit lelazul az ember a hallgatása közben, aztán megy tovább, és építi a saját jövőképét.