Csak azoknak akik szeretnek olvasni!
A motiváció 1.
A motiváció, amint már írtam, az egyik leglényegesebb dolog az életben
és a sportban egyaránt. Kellő motiváció nélkül nincs se eredmény, se
siker. Az állatoknál kissé másképpen működik a dolog, mint az
embereknél. Én ezeket a technikákat főként a kaszkadőr lovaim
kiképzésénél tanultam meg alkalmazni és ott értettem meg a motiváció
lényegét. Az állatoknál a motiváció sikerességének alap feltétele,
hogy meg kell tanulni a galamb vagy ló fejével gondolkodni, és át kell
változnom szinte lóvá vagy galambbá. Aki erre nem képes, annak esélye
sincs a siker elérésére. Pont az ilyen tenyésztőknél fordul gyakran
elő, hogy a siker helyett a galamb elvesztését éri el a
tudatlanságával.
Miért is? A válasz a következő: A rosszul motivált állatok
becsapottnak és megalázottnak képzelik magukat vagy megsértődnek, ezt
a lovaknál gyakran észrevettem, és az addig szinte már rutinosan ment
feladatokat sem csinálta többé meg és mindent elölről kellett
kezdenem. Volt olyan ló, aki teljesen magába fordult, és 1-2 év
kihagyás után volt csak újból használható, pedig előtte már 10-15
filmben volt használva, mint kaszkadőr ló, mivel akkorra tudtam őt
olyan módon motiválni, hogy szinte magától csinálta az elvárt
feladatokat. A galamboknál ez pontosan így van, mint a lovaknál, csak
a galamboknál még sokkal nehezebb, mivel ott egyszerre több galambbal
foglalkozunk, és szinte biztos, hogy 20 galambból 15-nek az a
motiváció nem, hogy előnyére válik, hanem épp fordítva sül el. Erre az
az egyetlen megoldás, hogy a versenygalambokat olyan dúcokban
helyezzük el, ahol 5-6 db galamb van, és azok úgy vannak
összeválogatva, hogy a tenyésztő ismeri már a szokásaikat és a
természetüket, valamint az őseik szokásait illetve természetét, és így
talán sikerül olyan csoportokat alkotni, akik egyszerre motiválhatók
valami módon. Ezt Segmüllertől tanultam meg illetve Robert Venustól,
de több órát beszélgettem napi szinten Michael Van Lint barátommal,
akit abban az időszakban, amikor Dr. Holec nálam dolgozott két évig,
szinte naponta hívtam és Holec tolmácsolásával órákat beszélgettünk,
de ez így volt Robert Venusszal is, akitől megtanultam a galambok
inszeminálását, magyarul mesterséges megtermékenyítését, amit most már
szinte bármikor meg tudok csinálni 100%-os sikerrel. A galambokat
minden távon máskor és máshogy kell motiválni, de az is nagyon
lényeges dolog, hogy a motiváció, amit mondjuk vasárnap használtunk,
legközelebb 5-6 hét múlva alkalmazható újra. Aki ezt
nem veszi figyelembe, az biztos, hogy a galambjait kockáztatja, mivel
a galambot az már nem hogy gyorsítja, hanem becsapottnak érezteti, és
a galambok ilyenkor nagyon hajlamosak elmaradni és új dúc után nézni,
főleg a tojók. A motiváció csakis a tökéletes egészségi állapotban
lévő galambnál tud sikeresen működni. A legkisebb betegség is az
eredmény rovására megy. Én azt tanácsolnám azoknak, akik nem képzettek
szakszerűen – ami természetesen csak tanulható, még senki nem
született úgy, hogy tudta a galambokat motiválni –hogy inkább addig,
amíg nem sajátították el tökéletesen a titoknak nevezett fogásokat,
azok meg se próbálják, mert rontanak, és nem javítanak az
eredményeiken. Erre mérget vehet bárki. A helyes motiváció egy
művészet. Nekem van egy kb. 300 oldalas füzetem, ami tele van írva
különféle motivációkkal különféle jellemű galambokra személyre szabva,
és különböző távokra és időjárási viszonyokra. Most ezekből írok le
pár darabot, de a készülő könyvemben bővebben fogok róla írni. Ezen
kívül terveim között szerepel, hogy készíteni fogok több oktató
videofilmet DVD formájában, amin már a fiatal galambok első
tréningezésétől kezdve egészen a versenyekig bemutatom, mit hogyan
csinálok, és persze a versenyeken a galambok teljes bekosarazásától az
érkezésig minden rajta lesz. A film a jövő évi országos kiállításon
valószínűleg már kapható lesz.
Akkor kezdjük az öreg galambok első versenyétől kezdődően a rövid- és
középtávú versenyekre való pár motivációs módszer bemutatásával. De le
szeretném szögezni, ezek a módszerek itt most csak körvonalakban
lesznek leírva, ha bárkinek bármi kérdése lesz hozzá, az nyugodtan
írja meg vagy hívjon fel, én inkább elmagyarázom, mintsem rosszul
alkalmazza és a galambok elvesztését eredményezze. Robert Venustól
tanultam meg a következő motivációt, amivel én szinte mindig
megnyertem az első 1-2 versenyt. A galambokat már az első közös kerületi
tréningre úgy készítsük fel, hogy a galambok alatt 7-8 napos fiatal
legyen. A galambokat ekkor leözvegyítjük, és a párok nem látják
egymást egészen a harmadik tréningútig, és a fiatalokat oly módon
nevelik közösen, hogy reggel a hím, este a tojó van a dúcban a
fiatallal! Másnap fordítva, szóval mindkettő azt hiszi, hogy csak ő
neveli. Ez a tréningek alatt elég motiváció. De most jön a lényeg:
amikor a galambok az első versenyről hazaérnek – én most teljesen
özvegyekről beszélek, de ezt lehet csak hímekkel vagy csak tojókkal is
csinálni – a fiatalokat átcseréljük szintén 7-8 napos fiatalokra, és a
párokat a verseny után együtt hagyjuk egészen addig, amíg a fiatalok
18 naposak nem lesznek. De ennél a motivációnál a lényeg, hogy a
galambok már 4 hétig előtte a tréningek alatt özvegyek voltak.
Elmondható, hogy azok a rövidtávú galambok, akiket ezzel a módszerrel
motiváltam, azok mind a lista első 50 galambja közt érkeztek az első-,
második- és harmadik versenyen. De amint írtam, nálam 5-6 galamb van
egy dúcrészben, amiből van 16 db. Szóval én ezt az 5-6 galambbal
csináltam. A többit másképpen motiváltam, de amikor eljött a
hosszútáv, akkor ezt eljátszottam azokkal a hosszú távú galambokkal,
amiket oda készítettem. Az eredmény? 5 év alatt 6 hosszú távú
országos első díj. A barátom az olimpiai bajnok galambjait is ezekkel
a módszerekkel motiválta, és az eredmény 4 év alatt 6 olimpikon
galambja van, háromszoros olimpiai győztes és egyszer harmadik hely.
A neve Skrbek Marek.
Egy másik motivációt is leírok nektek. Az özvegy hímek főként a dúchoz
való kötődéssel való motivációkat kedvelik, a tojók inkább a gazdájuk
iránti szeretetet és az egyedi ápolgatással motiválhatók leginkább. A
tojóknak azt merném mondani, még párra sem lenne szükségük, ha a
gazdájuk legalább olyan szakértelemmel bír, mint barátom és mentorom,
Horváth Károly, akit én a világ egyik legjobb, sőt, inkább a legjobb
galambászának tartok, legalábbis Magyarországon fényévekkel jár
mindenki előtt, ezt nekem elhihetitek, ha azt mondom, hogy a legjobb,
akkor a legjobb szakember. Ő nekem elmondott nagyon sok dolgot, és ő a
tojókat olyannyira meg tudja őrjíteni, hogy a tojók istenként imádják,
és a párjukká is őt választják. Ezt komolyan mondom. De most maradjunk
a hímeknél. A hímeknél nagyon bevált módszer, hogy ha a gyűjtés napján
a dúcokban különféle oda nem illő dolgokat helyezünk el, egyszóval
rendetlenséget csinálunk. Beteszünk különféle dobozokat, amelyeken
olyan nyílásokat vágunk, hogy a galambok be tudjanak menni és oda
fészektányért helyezünk, vagy beteszünk öreg székeket, autógumit,
aminek a belsejébe szalmát teszünk, a galambok rögtön belemásznak és
fészeklehetőségként tekintenek rá. Az a lényeg, hogy ha 6 galamb van a
dúcban, akkor 6 dolgot kell betenni, hogy mindenkinek akadjon valami
újdonság. Ilyenkor a galambok egész nap eljátszadoznak az új
dolgokkal, és a játék közben kerülnek bekosarazásra, ilyenkor csak a
verseny után találkoznak a tojókkal, de a megérkezéskor a játékszerek
ott várják őket, nem szabad kivenni, nehogy a galamb becsapottnak
érezze magát, hisz ezekért sietett olyannyira a dúcába haza. Ezt
szintén egy másik hatos társasággal játszom el. Szóval minden dúcban
másként motiválok heti szinten. De amint mondom, nekem rengeteg ilyen
módszer van még a tarsolyomban.
Vagy Koopman barátomtól is tanultam több módszert, mivel vele napi
kapcsolatban voltam Dr. Holecen keresztül, aki tolmácsolt nekünk, de
most is szoktam vele megbeszélni dolgokat, főként a maratonnal
kapcsolatban, mivel ő 4 éve tért át erre a versenyzési távra és tavaly
és tavalyelőtt is ő volt Hollandia bajnoka maratoni távon, legalábbis
én úgy tudom. Most leírok két olyan módszert, amiket ő alkalmazott
rövid- és középtávon, aztán egyelőre lezárom ezt a témát, mivel
írhatok egy hónapon keresztül éjjel-nappal, akkor sem fogyok ki a
mondanivalóból. Szóval az első: A galambok dúcát olyan fészkekkel
látjuk el, ahol az elválasztó középső deszkát vagy lapot – nevezzük,
ahogy tetszik – kivehetjük egy mozdulattal, és így a két fészek
összenyithatóvá válik. Ide készítünk egy olyan ládát, dobozt, ami pont
olyan hosszú, mint a deszka, amit kivettünk és kb. 30-40 cm széles és
tele van olyan lyukakkal fúrva, hogy a galamb ki tudja simán dugni a
fejét rajta. Szóval ez a doboz választja el a fészkeket. Ezt a
módszert lehet mindkét nemnél alkalmazni nagy sikerrel csak abban a
dúcban, ahol a tojókat küldjük, ott csak hímekkel játszunk, ahol
hímeket, ott csak tojókkal. Keverve szigorúan tilos. Most az
egyszerűség kedvéért beszéljünk a hímek motivációjáról, szóval olyan
dúcról ahol a hímek lesznek kosarazva. A dobozok a helyükre kerültek,
a dobozok elején a kis nyitható ajtócska ki van nyitva, a hímek
szabadon mozoghatnak a dúcban. Olyan dúcban vagyunk, ahol 6 hím van,
az érthetőség kedvéért. Előkészítünk három tojót. A szomszédos hímek
közül csak az egyik galamb párját, és betesszük a dobozba, ahol
mindkét hím be tudja dugni a fejét és pározni szeretne a tojóval, a
tojó meg a hímekkel, hisz mindkét hím megőrül érte, a hímek látják
egymást és szinte megőrülnek a féltékenységtől, aztán 5 perc
elteltével a tojót átcseréljük a másik galamb párjára, és megint
várunk 5 percet és utána a galambok egyéni szállítóketrecekben
elmennek a gyűjtőhelyre. Amikor a galambok megérkeznek, már a párjuk
várja őket. Ami minden motivációnál fontos, hogy a galambok párja
mindig otthon kell, hogy maradjon, fontos, hogy várja. Ha nem, akkor
kell tartani olyan 10-20 galambot mindenféle színben és nemben, amik
csak azért vannak, hogy ha megjön a galamb, akkor a párja amíg nem
érkezik meg, addig ezek a helyettesítik a galambok párjait, persze
ezek tökéletesen elő vannak a célra készítve, akiknél a párzáshoz nem
kell udvarlás, hisz ez a fázis ki van húzva náluk. Szóval a pót
galambok erre a célra vannak csak tartva. Aki ezt nem így csinálja
annál az első olyan esetnél, hogy nincs aki várja a galambot, annál
többé az a galamb csak véletlenül fog kerületi első díjat repülni.
Hisz a motiváció az első díj eléréséhez kell, és nem azoknak van
kitalálva, akik csak helyezésekre játszanak.
A motiváció 2.
A sportban ugyanúgy, mint az életben, a legfontosabb dolog a motiváció megtalálása, hisz ez a siker titka. A galamsportban többféle motivációt ismerünk, és még több, amit nem. Mi a motiváció? Motivációnak neveznek minden olyan dolgot, ami a cél érdekében kellő mértékben inspirálni tud valakit. A galamboknál ezt több csoportra osztanám. Első csoport a fiatal galambok. A fiatal galamboknál nyilván teljesen máshogy kell megközelíteni a motiváció kérdését, mint a többi csoportnál. Itt az első és lényeges dolog, ami a legnagyobb veszélyt okozhatja a motiváció elvesztésében, az az anarchia, vagyis a rangsor aljára való kerülés. Az ilyen fiatal galamb bármennyire is jó származású, szinte biztos, hogy előbb-utóbb elmarad. Ez olyan dúcokban fordul leggyakrabban elő, ahol túl sok fiatalt tartanak kis dúcban és nincs meg a galamboknak a kellő komfortérzetük. A másik gond, ha a különböző kelésű galambokat egy dúcban tartják, és ilyen esetben az erősebb galambok rendszerint elverik a fiatal galambokat a fészkekről és az etetőkről. Gondoljunk bele, hogy ez úgy néz ki, mintha egy óvodást belöknénk a gimnazisták közé. Teljesen elnyomott lenne mindenféle téren. A többsége csak a maradékot tudja felenni, és amíg meg nem erősödik, szinte teljes idegi nyomás alatt éli életét. Nem beszélve arról, hogy a szervezet ilyen körülmények közt könnyen elveszíti az erejét és ezzel egyben az immunitását, és a betegségek csalijává válik. Ezért ajánlom a minden profi által alkalmazott szisztémát, a választási csoportok külön dúcban való tartását, ahol ilyen gond nem fordulhat elő. A fiatal galambok legjobb és legkönnyebb motivációk egyike a dúc megszerettetése, hisz a fiatal galambot a dúcán és a gazdáján kívül semmi más nem köti a dúcához. És nekünk itt kell rájönnünk arra, hogy mi az a dolog, amivel felhívhatjuk a fiatal figyelmét arra, hogy még jobban siessen haza. Én most le fogok írni több olyan módszert, amivel én rendkívül nagy sikereket értem el a fiatalok versenyén. Én mindig a fiataljaimat olyan dúcokban helyeztem el, ahol kényelmesen és teljes mértékben óvva voltak a fertőzésektől. Ezért építettem egy olyan 40 méter hosszú voliert ami 1 méterre fel van emelve a földtől és az elején kívül mindenhol zárt. A mérete 40 méter hosszú, 3 méter széles és 2 méter magas. Ebben a volierben 5 dúcot alakítottam ki, ahol 1200 db galamb elhelyezésére van állóka beszerelve. A trágya azonnal kihullik a volier alá. 10 db kirepülő van felszerelve, amik 1,5 méterszer 1,5 méter nagyságúak, és szputnyikok, hogy a fiatal nyugodtan láthasson ki rajta, ismerkedhessen a helyével. Ezekbe a dúcrészekbe választom le a fiataljaimat születési sorrendben, de ha esetleg máshonnan hozok fiatalt, akkor az is más dúcba kerül. A galamboknak 3-5 fészek jut fejenként. Amikor a galambok mind falkáznak, akkor a hímeket különválasztom a tojóktól, ez azért fontos, mivel a hímek gyakran elverik a tojókat és a tojók nem tudnak kellő táplálékot felvenni, ezzel csökkentjük az esélyt a tökéletes kifejlődéshez. De külön tartom azokat a fiatal hímeket, akik nem annyira dominánsak, mint társaik, ami természetesen később kialakul majd bennük. De ha most együtt hagynám őket, akkor sok dologban csökkenteném az esélyüket a jövőre nézve. A galambokat ilyen csoportokban megtanítom a saját dúcrészükben való életre, ahol közöttük kialakul egy bizonyos sorrend.
Amikor a galambok mindegyike megértette, hogy hol a helye, akkor minden nap más és más partit kezdek tréningeken egyben kiengedni, de ami fontos, hogy nem a ház körüli tréningeken, hanem a kihordott tréningekre gondolok. Ilyenkor mivel a rendszer megvan fiatal koruktól és mindenki a kirepülőkre száll le azonnal és kb. 1 perc alatt a dúcban van, a tetőn szinte soha, mivel azokat, akik nem tudták ezt a rendszert megérteni, már rég kiselejteztem tudják, tréning után a kaja várja őket, utána pedig mindig valami finomság, általában ráetetés mogyoróval, de vastagon. Én a fiatalok szezonjában általában 150 kg mogyorót szoktam megetetni. Vastagon eléjük öntök ilyenkor, egyen mindenki amennyit csak akar. De persze már előre megtanítom őket a mogyoróra. Később pedig ledarálom és 30%-ban keverem rá a tréning utáni takarmányra. Ezzel a fiatalok 80%-a nagyban motiválható és egyben rendkívül jó energiaforrás. Amikor a fiatalok a versenyekre készülnek, akkor öregebb hímekhez gyakran pénteken beengedem az öreg tenyész- és versenytojóimat, amiket már legalább 1-2 hónapja külön tartok párjaiktól, ezek tapasztalt öreg galambok, akik megőrjítik a fiatal hímeket. Pénteki tréning után egészen szombaton a kosarazásig együtt lehetnek, a tojókhoz pedig a tenyész- és versenyhímeket szoktam engedni. Az eredmény magáért beszél. Vagy szoktam olyan dolgot is csinálni, hogy péntek este elviszem őket 20 km-re, olyan későn, hogy ne legyen esélyük aznap hazaérni, csak reggel, ők olyan sokkot kapnak, hogy szombat reggel már korán hazaérnek és annyira félnek a nagy ellenségtől, a sötéttől, hogy amikor bekosarazom szombaton estére őket, akkor alig várják, hogy kiengedjék őket és hazaérjenek. Így is már nagyon sokat nyertem. Erre véletlenül jöttem rá, egy tréningről ilyen módon engedtem és nem értek haza, vasárnap mindent megnyertem az első 30 db az enyém volt. Aztán megismételtem többször és mindig telitalálat. A fiataloknál az a lényeg, hogy minden héten és minden versenyre újat kell kitalálni. Az új dolog az mindig siker. De ne feledjük, a motiváció csak egy módszer a gyorsaság fokozására, de a galamb a jutalomért jön és nem a motivációért. Ha a jutalom egyszer elmarad, akkor a galamb becsapottnak érezheti magát és elronthatjuk vele a karrierjét. Minden galambbal azt kell elhitetni, hogy ő az egyetlen és a legfontosabb az életben nekünk. Minden galamb egy külön egyéniség. Minden galambnak külön is kell adni jutalomfalatot, persze nem mindig, de a zsebünkben legyen folyton mogyoró, vagy ami még jobb, a szalonnát kukoricaszem nagyságúra vágni és édes paprikába beforgatni, ezt a galamb szájába betesszük, amikor kézbe fogjuk, annyira imádja, hogy meglátjátok, pár alkalom után ellepnek a galambok amikor bemész a dúcba, ezzel a módszerrel idomítják a cirkuszokban a galambokat. Rengeteg ilyen módszert ismerek, természetesen mindent most nem tudok leírni, de megígérem, kibővítve fogok ilyen trükkökről beszélni minden felkészítési folyamatban. De ami a lényeg és nem szabad elfelejteni, csakis a teljesen egészséges galambtól várhatunk sikert, a betegnek hiába adunk bármit, a gyógyszeren kívül neki semmi más nem segít.
