Tisztelt Sporttársak!

Amikor ez az írás íródott még volt szándék arra, hogy országos sőt kerületi szinten is a hossszútávú versenyek  felé fordul a tagság.  Nos ebből semmi nem lett!  Lecsökkentek a km k, csökkent az érdeklődés sokakat kielégítenek a rövid- középtávú versenyek és az ott elért  eredmények, alig vannak hosszútávú versenyek kerületi szinten, még a szövetség próbálkozik vele, de kevés sikerrel. Hagy írjam le a valamikori Észak I. kerület 10 éven át  röptetett kilométerét   2db 423 km,  5 db  516 km,  2 db 676 km, 1db  820 km. Azt hiszem látható a különbség a mostanihoz képest! Mi lehet ennek az oka nem tudom. A megoldást sem tudom!

Ezért ezt az írást csak azoknak ajánlom aki szeretnek olvasni és mint érdekességet fogadják el!

 

Extra hosszútávú és maratonos galambok tréningezése és felkészítése a versenyekre 1. rész

 

1. A postagalamb versenyek királyi kategóriája egyértelműen a maratoni versenyek. Szerintem csak idő kérdése és nálunk is, mint sok helyen a világon, ezekre a versenyekre fog összpontosítani az egész ország. Vagy már titokban, de erre összpontosít, hisz gondoljunk csak bele, amikor a maratoni versenyek folynak, szinte mindenkiben ott van a kíváncsiság, hogy ki is nyerte a versenyt. Úgy gondolom, vagy inkább teljesen biztos vagyok benne, hogy ezeket a versenyeket csakis egy bizonyos galambtípus képes legyőzni. A maratoni versenyzőket a spártai hősökhöz lehetne hasonlítani, akik csak azok lehetnek, akik egy óriási kemény maratont képesek lefutni és őket spártai hősökké nyilvánítanak. Nekem Bogi Sándor barátom az, akit háromszor is spártai hőssé kiáltottak és sokat beszélgettem vele a felkészülésről, ami erre a versenyre speciális módon zajlik. De ha a lovakhoz hasonlítanám, akkor a GRAND PRIX NESULENT vagy a VELKA PARDUBICKA-hoz lehetne hasonlítani. Az utóbbira én már több lovat is készítettem Jaroslav Hanacek tréner barátommal, valamint Vokalik Pistával, aki meg is nyerte a Pardubicei nagydíjat de a tízszeres győztes Jozef Vana is jó barátom és szinte az összes módszerét ismerem, amiket alkalmazott a nagydíjhoz való felkészítésben a lovainál.

2. Engem ez a téma nagyon foglalkoztat, mivel szeretnék létrehozni egy saját törzset, ami lényegében már meg is van alkotva 90%-ban, ez a galambtörzs 700-tól 1400 km-ig kellene, hogy díjakat tudjon nyerni

bármilyen időjárási körülmények közt. Erre a célra olyan tenyészgalambokat, de főként két családot választottam, akik évtizedek óta a világ legjobb maratonos galambjai. Pontosan úgy alkottam meg a törzsemet, ahogy a lipicai lovat tenyésztették ki. Majd a közeljövőben írok bővebben erről a tenyésztési eljárásról. Biztos vagyok abban, hogy a maratoni és az extrém hosszú távú galambok, akik nyerni tudnak, de persze nem véletlenül azok, csakis olyan galambok utódjai lehetnek, akik már évtizedek óta erre voltak szelektálva, le fogom írni, hogy miért.

Engem most aktuális témaként érint a maratoni és extrém hosszú távú

galambok kinemesítése és trenírozása, mivel én szeretnék egy saját

törzset létrehozni ezekre a versenyekre, ami lényegében már el is

készült olyan 90%-ban. Utóbbi 2 évben nagyon sokat foglalkoztam a témával és rengeteg szakirodalmat elolvastam ezzel kapcsolatban, legyen az galamb vagy ló egyaránt, valamint tanulmányoztam a maratoni futók tréningterveit és a felkészülési folyamataikat. Az erre a célra kiválogatott galambtörzseim kivétel nélkül ilyen közeli ősökkel

rendelkeznek és évtizedeken keresztül csak ilyenek voltak felhasználva keresztezési partnerként. De a tenyésztési eljárásokról majd a későbbiek folyamán írok. Amiben 100 %-ig biztos vagyok az az, hogy a maratoni versenyeken csak az erre tenyésztett és ilyen ősökkel rendelkező galamboktól várhatunk el helyezéseket. A galopplovaknál a tudósok elemezték azokat a lovakat, akik az elmúlt 10 évben megnyerték a világ legnehezebb lóversenyét a Grand Nasinelt, ami 7 km nehéz terepen 35 akadállyal van ellátva, amik egyenként is életveszélyesen nehezek, ezen a versenyen mindig 2-3 ló elpusztul és gyakori a lovasok közt is a haláleset. Szóval rájöttek arra, hogy minden győztesben találtak egy eddig nem ismert gént, amit sebesség génnek neveztek el, ami az izom állóképességéért felel. Háromféle génpárt találtak a lovakban 1.=CC, a 2.=CT es a 3.=TT génpár.

Megállapították, hogy a CC=génpárú lovak kizárólag csak a sprintversenyeken tudnak elérni eredményt, a CT=génpárú lovak már képesek gáton is elérni eredményt, de a TT=génpárú lovak voltak azok, akik a vizsgált győztesek közül szinte mind ezzel a génpárral rendelkezett. A galamboknál is 100%, hogy létezik ilyen génpár, csak eddig senki nem foglalkozott vele. Nekem feltett szándékom, hogy genetikusokkal együtt dolgozva, akikkel már folynak a tárgyalások, olyan maratoni győztes galambjaimat, amiket azért vettem meg, mert elértek ilyen eredményt, ki fogunk ez irányban vizsgálni. De ezek távlati terveim, amit véghez fogok vinni. Szóval a lovaknál is csak olyan lovakkal érdemes erre a típusú versenyre készülni, akik ezekkel a génpárokkal rendelkeznek, ezt már a profi lovasvilág így is teszi, mert a nem ilyennel rendelkező lovakat felesleges pénzkidobás ide készíteni. De ha valaki beírja az internetre azt, hogy a világ legnehezebb lóversenye, akkor rátalál egy dokumentumfilmre ahol bemutatják, hogyan készülnek ide a lovak, és ott is szó esik erről a génpárról. De ez a film már 10 éves, azóta már sokat fejlődött a lovastudomány. A galamboknál azokat a galambokat, akik képesek aznapos 800-900km-es versenyről nyerni, azokat csak a felkészítés különbözteti meg a maratoni galamboktól. Le fogom írni, hogy miért. Sokszor olvasok olyanokat, hogy fiatalok eladók éjjeli repülő galambok leszármazottaitól. Itt meg kell mondanom, az is hülye, aki ezt feltette, de aki beveszi, az még hülyébb. Miért? Mert meg kell kétféle éjjeli repülést különböztetni. Az egyik, amikor holdfényes időben szinte világosban jönnek a galambok, ez nem éjjeli repülés, ez csak véletlen. A másik, amikor tényleg sötétben jönnek a galambok, ami Belgiumban és Hollandiában megszokott, ez azért van, mert ezek a madarak erre vannak kiképezve és egészen fiatal koruktól erre vannak tanítva, le fogom írni hogy hogyan. De azt a képességet, hogy a galamb éjjel repüljön, azt nem lehet örökölni, azt csak tanítani lehet a galambbal.

3. Emil Denisnél ilyen kiképzés után, de ott a végső táv naplementei engedésnél fiataloknál 500 km általában 200 fiatalból 120-150 db

marad meg. Ezek a galambok 1 éves korukban május végén vannak párosítva, addig csak pihengetnek, mivel ők már szinte kész maratoni galambok, úgy alszanak kint, mintha a dúcban aludnának, abszolút hozzá vannak szokva mindenféle veszélyhez. Nálunk az 5 éves maratoni galambnak nevezett galamb még a fele gyakorlattal sem rendelkezik, mint ezek az egy évesek. Valamikor május végén tojásról elkezdik reptetgetni őket csak úgy lazán, majd a kerületi programban csak úgy bemelegítés céljából 150 km, utána 350 km utána 500 km és 700 km távon indulnak, de itt semmi elvárás nincs tőlük, aztán a tojók kétszer indulnak maratoni versenyen, a hímek egy alkalommal, de az egy évesekről beszélek. Akik ezt megcsinálták, azok 2 éves korukban 100% maratoni galambokká váltak. Általában Denisnél és az ilyen maratoni specialistáknál marad 50 db, ami megéri a 2 éves

kort. Ezektől lehet várni komoly maratoni eredményeket több 10.000 db galambbal szemben is.

4. Szóval mi is kell ahhoz, hogy rövid időn belül maratoni győzteseket

tudjunk sorozatban gyártani? Első, ami a legfontosabb, el kell döntenünk, hogy az egy napos maratoni versenyeken szeretnénk indulni, ami ugye 700 km távtól kezdődik reggeli eresztéssel, amire ugyanaz a galambcsoport alkalmas, mint a délutáni engedéssel történő úgynevezett két napos maratoni galambok. Csak van egy lényeges különbség a dologban, ez pedig a galambok kiképzése és idomítása vagy más nyelven szakosítása a versenyre. Az egy napos maratoni, ahogy nálunk mondják, extrém hosszú távú versenyekre a galambokat teljesen másképpen kell fiatal koruktól trenírozni, mint a két napos versenyen indulókat. De itt most a két napos maratonról fogok írni, az egy naposról majd egy másik írásomban. Szóval úgy álljunk az egész történethez, hogy az alapanyag az direkt erre a célra tenyésztett és legalább 10-20 évre visszamenőleg ilyen galambokból álló törzs leszármazottjai, mert másokkal kár foglalkozni, abból csak itt-ott lesz idevaló galamb. Nyugaton, de már itt is az igazi komoly

galambászok, akik erre szakosodnak, azok csak ilyen galambokkal

foglalkoznak és legalább 100 db erre a célra tenyésztett, jó genetikájú

fiatalt kienged, ezekből ha tényleg jó galambok az ősök, akkor talán

20 db megmarad 2 éves korára, ami aztán küldhető akár a Holdra is, ha az én módszeremet fogja alkalmazni. Amint a fiatal kidobja a 2 tollát, elkezdjük őket idomítani arra, hogy ne féljen a legnagyobb ellenségtől, a sötéttől. Erre a nagy nyugati sztárok kidolgoztak egy tréningtervet, amit én most itt leírok. A fiatalokat – ellentétben a rövid távú és egyéb aznapos galamboktól – nem reggel, hanem estére, amikor a nap kezd lemenni, akkor elvisszük 5 km távolságra. Ezt a távot mindig megismételjük háromszor, vagyis 3 alkalommal 5 km, aztán 3 alkalommal 10 km, de mindig akkor engedünk, mikor megy le a nap és mindig éhesen. Ezt így duplázva a távot és mindig

3 alkalommal egészen 200 km-ig elvégzünk, a galambok már az 50 km távnál sötétben fognak megérkezni, a dúcokra reflektorokat helyezünk úgy, hogy a dúcok tökéletesen kívülről és belülről is ki legyenek világítva, a landolás teljesen biztonságos legyen. Meg fogjuk látni, lesznek olyan fiatalok, akik még a 200 km-ről is teljes sötétben aznap meg fognak érkezni. Fontos az, hogy heti minimum 4 alkalommal kell engednünk, ez az idomításhoz tartozik. Belgiumban, ha megnézzük a Barcelonai listát, úgy jönnek a galambok éjjel, mint nálunk nappal. Ez azért van, mert a galambok így vannak idomítva. De itt természetesen a veszteség nagyobb, de háború nincs áldozatok nélkül. Ezek nem éjjel repülő törzsek, mint amit a hülyék mondanak, ezek így vannak idomítva, erre a célra. Amikor a fiatalok elvégezték az utolsó 200 km tréninget, addigra csak az olyan galambunk marad meg, akik tényleg klasszis géneket hordoznak magukban, de még egyszer figyelmeztetek mindenkit, ilyen szintű kiképzésre csak ilyen galambok felelnek meg, mert mindenféle vegyes kitenyésztett galambból nem marad már a 60 km-nél még egy toll sem.

5. Elérkeztünk oda, hogy megvannak a tökéletes maratoni génekkel ellátott egy éves galambjaink, akik gladiátor képzésben vettek részt és

végigabszolválták a kiképzést. A téli időszakban sincs nekik pihenés,

heti 6 alkalommal napi egyszer 2-3 órát a ház körül folyamatosan kell, hogy végigrepüljenek, teljesen mindegy, hogy milyen az időjárás vagy

a ragadozóveszély, aki igazi harcos, az túlél mindent, mi ezeket

keressük. Ezek a galambok trichomoniasz elleni kúrán kívül április végéig semmi mást nem kapnak, de ami fontos, előttük folyton a lehető legjobb versenytakarmány télen-nyáron egyaránt, és annyit esznek amennyit csak akarnak. Ezek, akik ide eljutottak szinte 100 %, hogy elhízás nem fenyegeti. Ők igazi sportolók. Persze az összes maratoni galambomnak ezt kell télen végigcsinálni, nincs kivétel. Egészen május közepéig csak ezt csinálják, külön a hímek, külön a tojók. Áprilistól ezt fel fogom vinni napi kétszer tréningre, vagyis napi 5-6 óra repülés a ház körül, senki nem szállhat le. Aki ezt négyszer-ötször megteszi, azt kiselejtezem. Amint az előző írásaimban írtam, fő a rendszer. Amikor rövidtávú és mit tudom én milyen galambok már régen megkezdték a vedlést, a mi galambjaink még párba sincsenek téve, hiszen a mi versenyeink valamikor a 6-7. hónapban lesznek, nekünk akkorra szabad eldobni az első tollat és az utolsó versenyre a 8. hónapban a másodikat, hiszen a formát ekkorra kell időzítenem. Ha ezeket a galambokat mondjuk márciusban vagy áprilisban párosítanám, akkor el is vesztettem a reményt a sikerhez. A galambászok többsége 99 %-ban itt rontja el. A galambjaink olyan kondícióban vannak, hogy májusban az első tréning út az 50 km-ről kezdődik, amit háromszor megismételek, persze ezt minden nap, és utána pedig heti négy alkalommal 60-100 km-t kell repülniük naplementei engedéssel. Amikor elér a kerületi program 500 km, a galambokat bekosarazzuk tréningképpen eredményt ne várjunk, és utána folytatódik a tréning és az első maratoni út előtt adunk nekik 3 nap teljes szünetet, csak a dúcból zárom ki őket 1-2 órára. Biztos vagyok abban, hogy a siker nem fog elmaradni azoknak, akik ezt a felkészülést választják. Legközelebb leírom a felkészülés további részleteit. Ami fontos, a két maratoni út közt minimum 3 hét pihenés, persze versenyre nem küldés, de tréningezés kell egy galambnak. De a versenyek közt más tréningezésre van szükség, majd arról is írok egy másik cikkben. Az egy napos hosszútávú galamboknak a téli kiképzése szinte ugyanez, csak ott a felkészülés a versenyekre májustól különbözik a két napos hosszútávú maratoni galambokétól. Ezekhez a módszerekhez lehet hasonlítani azoknak a versenylovaknak a felkészítését, akik az igazi komoly nagy versenyeken 7-12 km-es futamokon 30-40 akadállyal ellátva tudnak odajutni

egyáltalán és győzni. Valamint a barátom is hasonlóképpen készül a

120-200 km-es 24-48 órai futásaira.

Zárásként annyit fűznék hozzá, hogy ha valaki ezeket a tanácsokat vagy a módszereknek valamelyik részét megjegyzi és végre is hajtja, hamar lemérheti az eredményt. Talán itt érvényes legjobban a mondás, hogy a vér nem válik vízzé!