Megint a szavak és fogalmak jelentésbeli határmezsgyéjén bűvészkedsz igy próbálva összemosni a vagyonkezelő/sáfár/tulajdonos  jelentését.

 

"ezt a témát nem szoktam ennél jobba ragozni, jelen esetben is csak amiatt hoztam fel"

  Nem véletlenül nem ragozod hanem a levegőben hagyod lógva, nagyon jó érzékkel mert tudod hogy ezzel a lebegtetéssel kihoztál mindent ami ebben van. Ha lejjebb ásunk látszik hogy itt nem egy kinevezés történik hanem egy rehabilitáció. Jézus 3x kérdezte meg Péter, hogy szeretsz-e engem, mert 3x tagadta meg őt. A "legeltesd az én juhaimat" tehát nem egy kinevezés volt a többiek fölé hanem visszafogadás a szolgálatba.

 

Jol mondod, egy tanitványnak sem mondott ilyet Jézus, nem köllött öket igy megerősiteni mert ők ki sem estek, nem esküdöztek a tűbortüznél hogy "nem ismerem ezt az embert". Ez tehát egy kegyelem volt a bukott Péternek nem pedig privilégium, kinevezés a többi fölé.

Ezért is  nevezi később magát "presbitertársnak". Nem főpresbiternek, vagy részestulajdonosnak.  Pál is inkább a felelősségröl beszél ami a  sajátja, amit érez a gyülekezet iránt nem pedig tulajdonosa annak. 

 

A gyülekezet vagyonát pedig a pásztor vagyonával összekeverni igazi szélhámosság, a gonosz szolgák ismertetőjegye akik biszniszegyházat csinálnak maguknak