A katolikus Egyház kánonjában 4Ezsdrás nem kanonikus könyv. Az Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciájának bevezetője is apokrif 2Ezsdrásként említi azt az iratot, amelyet a Vulgata-függelékben 4Ezsdrásként ismertek. A Katolikus Enciklopédia is úgy tárgyalja a 94 könyvről szóló elbeszélést, mint a 4Ezsdrás apokrif hagyományának példáját, amelyben a könyvek egy része nyilvános, másik része a bölcsek számára elrejtett.
Nevezzük inkább valódi, eredeti nevén egyházadat. Római Egyház, Róma főpapjával az élén.
Nem kell szégyellni, ha egyházad pápája nem szégyelli, hogy Róma Főpapja.
Attól, hogy a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai szerint az Ezsdrás negyedik könnye
nem része a kánonnak,amit a római császáok és Róma Főpapja hozott létre, a korai keresztények
a Szentírás részeként tekintették.
Tertulliánusz nem volt kánonjogász, hisz az Isten Szava sehol nem ír a Szemntírás kánonjáról.
Tertulliánusz több mint 150 évvel a Róma Főpapja által és a római császárok által kitalált kánon megalkotása előtt egyszerűen igazolta, hogy ismerte Ezsdrás 4. könyvét és a Szentírás részének tekintette. Sokat idézett belőle.
A korai egyházban, különösen az észak-afrikai hagyományban (melynek Tertullianus a legfőbb alakja), tisztelték és prófétai könyvként kezelték. [1, 2]
Tertullianus és a 4. Ezsdrás kapcsolata:
Tertullianus az Adversus Gnosticos (vagy Scorpiace) című művében, illetve más értekezéseiben is hivatkozik a 4. Ezsdrás látomásaira, különösen azokra, amelyek a végidőkkel, a messiási korral és a lélek sorsával kapcsolatosak. Bár Tertullianus teológiailag nagyra értékelte, a 4. Ezsdrás később nem került be a hivatalos kánonba, így a legtöbb keresztény hagyományban az apokrif iratok közé tartozik.
Tertullianus (kb. 155–220) a keresztény ókorban utalt arra a hagyományra, miszerint Ezsdrás próféta újjáalkotta, illetve „újraírta” a zsidók szent könyveit a babiloni fogság után.
Ezt Tertulliánusz csakis az Ezsdrás 4. Könyvéből tudhatta.
A kontextus: Tertullianus [De cultu feminarum - A nők ékességeiről] című művében, illetve más apológiai írásaiban jelenik meg ez a gondolat. A korai keresztény közül többen (pl. Irenaeus is) hivatkoztak arra, hogy a fogság idején a szent iratok megsemmisültek.
Iréneusz -püspök, vértanú Szmirnában , Kis-Ázsiában született 115-150 között, ellentétben
a római császárok által kinevezett püspökökkel és mindenkori főpapjaikkal szemben 202-ben vértanú halált halt Khrisztosz nevéért.
Victorhoz, a rómaiak püspökéhez a húsvéti kérdésben írt levelében figyelmezteti, hogy a kollegialitás egységét ezzel nem kell olyan könnyen szétszakítani, õ ugyanis abban a hitben volt, hogy Victor elítéli azt a sok ázsiai és keleti püspököt, akik a hold szerinti tizennegyedik napon ülik meg a húsvétot a zsidósággal együtt.
Nos Irweneusz Tertulliánuszhoz hasonlóan vallotta, hogy a szent könyvek a fogság idején megsemmisültek. Ezt csakis az Ezsdrás 4. Könyvéből tudhatták.
Mi volt közeös ezekben a Szent Írást elfogadó emberekben?
Nos a Szent Íráshoz való ragaszkodásuk mellett mindkét keresztény, Tertulliánus ,de Ireneusz is,
egységesek voltak abban, hogy nem értettek egyet Róma főfő püspökével.Ireneusz és Apollinarisz is, meg a többiek, akik szerint a feltámadás után az Úr testben fog uralkodni szentjeivel együtt.Hasonlóan Tertullianus „A hívek reménysége” című könyvében, valamint petabiumi (= Pettau) Victorinus és Lactantius is követte ezen véleményt - hittek abban, amit még mielőtt Isten
kinyilatkoztatta volna János által a Khrisztosznak és szentjeinek ezer éves földi királyságáról szóló próféciáját, már korábban Ezsdrásnak ezt kinyilatkoztatta. Erről tanuskodik az Ezsdrás 4. Könyve.
MIvel a római császárok nem engedhették meg, hogy rajtuk kívül bárki uralkodjon a Föld felett,
ezért a római császárok egyházának híve Hippoi Ágoston kidolgozta a Khrisztosz Földi testben való megjelenését és ezer éves Földi uralkodásáról szóló prófécia igaz voltának a cáfolatát.
Ezzel ellentmondásba kerölt az Ezsdrás 4. könyvében Isten által kinyilatkoztatott próféciáknak is.
Ezért amikor a római császárok és az általuk kinevezett és fizetett püspökök, köztük Róma Főpapja
úgy döntöttek, hogy az Ezsdrás 4. Könyvét kihagyják a saját kánonjukból számos más könyvvel együtt, amely ellentmondott a római császárok által létrehozott álkeresztény egyház számos dogmájának.
A Reformátorok azonban kezdetben nem osztoztak a római császárok egyházának és tanítóinak
ezen véleményével. Így az 1590-ben Károlyi Gáspár és fordító csapata munkája által elkészült
Vizsolyi Bibliában az Ezsdrás 4. Könyve a Szent Könyvek részeként ott található az első kötet 455-477
oldalakon - sorrendben a 18. , Nehémiás próféta könyve és Ezdrás harmadik könyve után.
Aki nem hiszi nézzen utána.
Én utána néztem. Ott találtam.
