Philón tévedhetetlen nyelvész, Tertullianus titkos kánonjogász, Ezsdrás negyedik könyve főszövegű kinyilatkoztatás, a héber nyelv 19. századi mániás találmány, Jézus pedig harmincéves korától a halála előtti estéig valamiféle mennyei istenhordozó edény."

 

Az, hogy Philon Júdeás jobban ismerte saját népe a zsidó nép nyelvét, mint a háromarcú isten összes főpapjai együttvéve a történelemben, az csakis természetes. Az, hogy a Róma főpapja által vezetett egyház kánonja hiányos, ami a Szent Könyvek számát illeti, az tény, amit a Szentírás is igazol.

 

A Róma főpaja által vezetett egyház kánonja nem tartalmazza azokat a könyveket,amelyek létezését a Szentírás igazol:

 

(2.Mózes 24:7), az Úr hadai (4.Mózes 21:14), Jásár (Józsué 10:13; 2.Sámuel 1_18), Salamon cselekedetei (1.Királyok 11:41), Sámuel, a látnok (1.Krónika 29:29), Nátán próféta (2 Krón. 9:29), Semája próféta (2 Krón. 12:15), Iddó próféta (2 Krón. 13:22), Jéhu (2 Krón. 20:34), Hózai beszédei (2 Krón. 33:19),  emlékezet könyve (Mózes 6:5);

 

Ez már önmagában is tíz könyv kihagyását jelenti.

 

Mindez azt igazolja, hogy Ezsdrás és társai által Ezsdrás Istene valóban több könyvet iratott le,mint amit a Róma Főpapja által képviselt Egyház kánonjába belefoglaltak a 4. században.

 

Tertulliánusz nem volt kánonjogász, hisz az Isten Szava sehol nem ír a Szemntírás kánonjáról.

Tertulliánusz több mint 150 évvel a Róma Főpapja által és a római császárok által kitalált kánon megalkotása előtt  egyszerűen igazolta, hogy ismerte Ezsdrás 4. könyvét és a Szentírás részének tekintette. Sokat idézett belőle.

 

A korai egyházban, különösen az észak-afrikai hagyományban (melynek Tertullianus a legfőbb alakja), tisztelték és prófétai könyvként kezelték. [1, 2]

Tertullianus és a 4. Ezsdrás kapcsolata:

Tertullianus az Adversus Gnosticos (vagy Scorpiace) című művében, illetve más értekezéseiben is hivatkozik a 4. Ezsdrás látomásaira, különösen azokra, amelyek a végidőkkel, a messiási korral és a lélek sorsával kapcsolatosak. Bár Tertullianus teológiailag nagyra értékelte, a 4. Ezsdrás később nem került be a hivatalos kánonba, így a legtöbb keresztény hagyományban az apokrif iratok közé tartozik.

 

Tertullianus (kb. 155–220) a keresztény ókorban utalt arra a hagyományra, miszerint Ezsdrás próféta újjáalkotta, illetve „újraírta” a zsidók szent könyveit a babiloni fogság után.

 

Ezt Tertulliánusz csakis az Ezsdrás 4. Könyvéből tudhatta.

 

A kontextus: Tertullianus [De cultu feminarum - A nők ékességeiről] című művében, illetve más apológiai írásaiban jelenik meg ez a gondolat. A korai keresztény atyák közül többen (pl. Irenaeus is) hivatkoztak arra, hogy a fogság idején a szent iratok megsemmisültek.

 

A "helyreállítás" módja: Tertullianus szerint Ezsdrás isteni sugallatra (inspiráció) írta újra a babiloni fogság alatt elveszett vagy megsemmisült ószövetségi iratokat, különösen a Tórát. Ez a történet a 4. Ezsdrás könyvének legendájára épül.

 

Célja: Tertullianus ezt a érvet arra használta, hogy igazolja az ószövetségi iratok hitelességét, és alátámassza, hogy a keresztények által használt szövegek (az inspirált újraírás révén) megbízhatóak, még ha a fogság utáni időszakból származnak is.

 

Ez a narratíva a korai keresztény teológiában fontos szerepet játszott a zsidó és keresztény kánon közötti folytonosság kérdésében.

 

Az általad  "késői apokaliptikus irodalmi motívumként " emlegetett Ezsdrás 4. könyve Tertulliánusz írásaiban úgy jelenik meg, mint a történelmi múltban már létező Isten által sugalmazott szentírás.

 

Igaz Tertulliánusz azt álmában sem gondolta, hogy a római császárok álkeresztény egyházat fognak létrehozni, amelynek püspökéül  Róma püspökét fogják kinevezni, akire átruházzák majd a Róma Főpapja címet is, majd eltüntetik a Szentírás 50 %-át,és önkényesen megalkotják a kánonjukat.

 

Tertulliánusz idején még nem imádták Róma püspökei Róma háromarcú istenét. Arra csak 150 évvel később került sor, amikor Róma császárai megalkották az általuk létrehozott álkeresztény egyház 

istenét is.

 

Ami pedig azon állításomat illeti, hogy a hébermánia csak a 19. században ütötte fel a fejét,

csatoltam az AI álláspontját, amit ismét idézek, mert amint látom elfelejtetted elolvasni:

 

 

 AI  - A zsidó Biblia (Tanakh) „héber Bibliaként” való emlegetése elsősorban a tudományos, keresztény és nem zsidó szóhasználatban terjedt el, hogy megkülönböztessék azt az Ószövetségtől (amely szerkezetileg és néha tartalmilag is eltér), valamint hangsúlyozzák az eredeti nyelvet."

 

Akadémiai és teológiai megkülönböztetés: A „héber Biblia” kifejezés modernebb keletű, elsősorban a 19–20. századi biblikus tudományosságban vált elterjedtté, hogy elválasszák a zsidó kánont a keresztény Ószövetségtől, amely a Septuaginta (görög fordítás) sorrendjét követi.

 

Amit az AI finoman tudományos kereszténységnek nevez, az nem más, mint a római császárok által létrehozott álkereszténység, amelynek a nevében többszázmillió embert meggyilkoltak.