a „káldeus” szó Philónnál NEM az arámi köznyelvet jelenti. Ez egy hellenisztikus kori filozófiai terminus, amelyet gyakran:
a héber nyelv, a zsidó bölcsek nyelve, vagy a Tóra eredeti nyelve megnevezéseként használtak."
--------------------------------------------
A tóra eredeti nyelve az ó-kánaáni volt, és nem a héber.
Hébernek a hébermániákusok kezdtek nevezni minden olyan írást,ami zsidóktól illetve izraelitáktól származik:
Ezt használták a zsidók Mózestől kezdve egészen a 7. századig.
Úgyhogy amit előhoztál az nem tudomány, hanem hébermániás tudatlan emberek próbálkozása a tények megváltoztatására.
Az egyik legrégebbi,írás,amit Júdea területén megtaláltak egy amulett a Hinnom-völgyből.
A valóságos tudomány, hogy ez állítólag papi áldás szövege a bibliából. Ami azt jelenti, hogy liturgikus
nyelven íródott, tehát nem köznyelv. Nem én találtam ki, hanem a tudósok:
Komoróczy: Géza Maszóra, maszoréták című munkájában a Régi bibliai kéziratok elıkerülése az ó- és középkorban (a maszóra elızménye): felsorolásában írja:
A Biblia mássalhangzó-szövegének legkorábbi dokumentumai: A kohanita / “ároni” áldás (Num. 6,24 skk.) szövegének lejegyzése a két kicsiny Ketef Hinnom-i (Jeruzsálem) ezüst-tekercsen9 (ó-kanaáni mássalhangzó-írás) (ca. i. e. VII. század). I r o d a l o m : Gabriel Barkay, “The Priestly Benediction on the Ketef Hinnom Plaques”, Cathedra, 52 (1989), pp. 37–76 Biblia-kéziratok a Holt-tenger menti barlangokból (ca. i. e. 250–i. sz. 68) Tefillin- és mezuza-kéziratok a Holt-tenger környéki barlangokból. K i a d á s a : Karl G. Kunh, Phylakterien aus Höhle 4 von Qumran (Heidelberger Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse, 1957, I) (Heidelberg: Carl Winter, 1957) 9 Israel Museum, Jerusalem.
Amikor Komoróczy Géza megírta ezt a tanulmányát ,akkor még nem tudhatta, hogy ennél régebbi lelet is előkerül majd. A Hinnom-völgyben (Ge-Ben-Hinnom) 1979-ben találták meg az amulettet.
A lelet közvetlenül a Babiloni fogság előtti időből származik. Ez azt jelenti, hogy a zsidók nyelve fogság előtt az ó-kánaáni nyel volt.
A nyolcvanas években az Ebál hegynél megtalált lelet csak nemrégen lett megfejtve.
Így ez lett a legkorábbi írásod lelet, amit a kivonulás utáni időből az akkori Izrael területén találtak.
"A datálással kapcsolatban kérdéseket vet fel az a tény, hogy a tábla nem a helyszínen került elő, hanem az 1980-as feltárásokból származó földkupac 2019-es átszitálásakor bukkantak rá.
Az 1980-as években Ádám Zertál professzor vezetett ásatásokat az Évál-hegyen és az ekkor kitermelt és szárazon átszitált földet Stripling és csapata szitálta újra 2019-ben a Templom-hegyi Átszitáló Projekt nedves szitálásos technikáját alkalmazva. A régész jelenleg Silóban vezeti a feltárásokat; egykor itt állt a sátorszentély és itt őrizték a frigyládát is.
Sokan vannak azonban, akik érdeklődésük mellett kételkedésüknek is hangot adnak. Amíg nem látják a részletes leírásokat, pontos képeket, addig nem foglalnak állást a datálás és az eredetiség kérdésében.
„Az a tény, hogy azt megelőzően kürtölik világgá, hogy tudományos körökben bejelentették volna, kissé szokatlan....
A képeken kirajzolódó szöveget Gálil és a mainzi Gutenberg Egyetem szakértője, Pieter Gert van der Veen fejtették meg. Stripling szerint a feliraton szerepel az „árur” – „átkozott” szó és a J-H-V-H istennév is. „Negyven betűt azonosítottunk, a táblácska külső és belső oldalán. Mindegyik ugyanazzal a korai alfabetikus betűtípussal íródott, mely a késői bronzkorra volt jellemző”. A szöveg nagyobbrészt archaikus proto-kánaánita írással készült és néhány betűje a hieroglifákból származik.
https://zsido.com/megtalaltak-a-valaha-elokerult-legregebbi-heber-nyelvu-irasos-emleket/
Prehľad od AI: A proto-kánaáni kifejezés elsősorban a régészetben és a nyelvészetben használatos, és az ókori Kánaán területén (a mai Izrael, Palesztina, Libanon, Jordánia és Dél-Szíria térsége) a bronzkorban (kb. i. e. 2000–1200) használt legkorábbi betűírásra utal.
AI - A zsidó Biblia (Tanakh) „héber Bibliaként” való emlegetése elsősorban a tudományos, keresztény és nem zsidó szóhasználatban terjedt el, hogy megkülönböztessék azt az Ószövetségtől (amely szerkezetileg és néha tartalmilag is eltér), valamint hangsúlyozzák az eredeti nyelvet."
Akadémiai és teológiai megkülönböztetés: A „héber Biblia” kifejezés modernebb keletű, elsősorban a 19–20. századi biblikus tudományosságban vált elterjedtté, hogy elválasszák a zsidó kánont a keresztény Ószövetségtől, amely a Septuaginta (görög fordítás) sorrendjét követi.
A Szentírás a zsidókkal két nyelvet hoz kapcsolatba.
Az egyik a kánaáni nyelv, amelyről az Ésaiás 19:18 tudósít, a másik pedig az arámi, amit a zsidók a kánaáni nyelv mellett asszír hatásra beszéltek a babiloni fogság előtt. A Babiloni fogság után a Babilonból hazatért zsidók, a káldeus arámit beszélték. Ellenben az Asszír birodalom által elhurcolt tíz törzs a szétszóratásuk után megőrizte az asszíroktól átvett arámi nyelvet.
A zsidók talmudnak is kétféle változata van,. Az egyik a babiloni, a másik a Jeruzsálemi talmud.
Egy azonban biztos, hogy az i.e 5. században Isten közreműködésével Ezsdrás és társai által megiratott 94 könyv mindegyike Káldeus arámi nyelven íródott és nem az ősibb kánaáni nyelven,amit a zsidók a kivonulás után használtak.
Ezt az első században élt Philon Júdeus igazolja a Mózes Élete című írásában:
Philon Judeus ezt írta:
"Hisz ki ne tudná, hogy minden nyelvnek, különösen pedig a görögnek gazdag eszköztára van, ugyanazt a gondolatot, amikor mintegy lefordítja vagy körülírja, sokféleképpen fejezi ki, hol ezt, hol azt a kifejezést alkalmazva. E törvénykönyv esetében – mondják – nem így történt: a tulajdonképpeni értelemben használt szavak (kyria onomata) pontosan megfelelnek (synenechténai eis tauton) a másik nyelv tulajdonképpeni értelemben használt szavainak, a görög a káldeusnak,5 s tökéletesen ráillenek arra, amit jelölnek (tois délumenois pragmasin). Nézetem szerint ugyanis, mint ahogy a geometria és a dialektika fogalmai sem tűrik meg a fordításbeli következetlenséget, hanem az eredetileg megválasztott elnevezésük változtatás nélkül végig ugyanaz marad, nyilván ők is ugyanilyen módon ötlötték ki a tárgyukhoz illő szavakat, melyek egyetlen lehetőségként és a legérzékletesebben fejezték ki a jelölendő dolgokat. Erre a legnyilvánvalóbb bizonyosság a következő. Akár görögül tudó káldeusok, akár káldeusul tudó görögök veszik kézbe egyidejűleg a két írást: a káldeus nyelvűt és a fordítását, úgy csodálják és tisztelik őket, mint két testvérművet, vagy inkább mint olyanokat, amelyek a tárgy és a szóhasználat szempontjából azonosak egymással, és tolmácsolóikat nem fordítóknak nevezik, hanem szent tanítóknak és prófétáknak, akiknek gondolkodásbeli világosságban sikerült fölvenniök a versenyt Mózes legtisztább szellemével. Mózes élete II. 38–41 (Bollók János fordítása)
Úgyhogy az általad előhozott Runia, Dillon, Sterling, Borgen; Bollók János, Gábor Sámuel, nem tudományt közvetített, hanem a 19. századtól elterjett hébermánia megszálottjaiként kritizálják
Philon Júdeust, aki elsősorban a Szentírás nyelvének az ismerője volt, és aki saját kezében tartotta
és látta, olvasta a a görög fordítók által fordított káldeus arámi szöveget, amit ezek az általad felsorolt állítólagos tudósok életükben nem láttak.
Mellesleg maguk a maszoréták sem állítottak mást, mint amit Philon Júdeus álított, tudniillik,
hogy az általuk készített írás Káldeus arámi nyelvű. Sőt a magyar bibliafordítók is azt írrták a Fordításukról, hogy Káldeus (Értsd babiloni) nyelvből fordítottak.
Úgyhogy az egész munka, amit nagy szorgalommal összeállítottál ellentmond a valós tényeknek, amit a Szentírás, a régészek által feltárt írások megfejtésével foglalkozó szakértők, a zsidók által a történelem során használt nyelvekről megállapít.
Hogy egy héber tanszék vezetője , vagy tanára ráfogja a tudósok által ó-kánaáninak minősített nyelvre, hogy az héber, vagy egy újságcikk szerzője bezengi ,hogy régi héber írásra bukkantak,
majd leközli az írás megfejtőinek szakvéleményét,amelyben az írásszakértő egyértelműen leírja, hogy ó-kánaáni írásról van szó, az már sajnos a skizofrénia területe, amit én mániának szoktam nevezni.
