Ez egy remek írás sittimfa nicktársunktól, köszi, hogy betetted ide. 

Sokan valóban Szent Szellemmel “betöltekezni” járnak a HGy-ba, és valóban egyfajta kábszerként élik meg ezt, és ezt tartják kereszténységnek, meg NS kontroll nélküli imádatát.

 

Gyakoriak voltak ilyen beszélgetések egymás között Istentiszteletek előtt évtizedeken át, hogy

 

“Te, beszél ma Sándor az alkalmon? Mert én csak akkor megyek, ha Ő prédikál!”

 

Szépen kikopnak ezek az emberek a HGy-ból, mert teljesen igaza van sittimfának, ezek az emberek nem teremték meg soha az életükben a “megtéréshez illő gyümölcsöket”.

 

Sokan “átbulizzák” szellemi szinteket keresve az életüket, repkednek egyik szellemi élményt adni képes helyről a másikra, a HGy-ból akár más gyülikbe, vagy okkult közegbe, vagy elvesztik a hitüket Jézus Krisztusban, és közben soha nem térnek meg szívükből.

 

Nagyon sok ilyen embert láttam én is össze-vissza ténferegni a HGy-ban is, vagy a teljes “szellemi piactéren”, ki- be járni mindenféle közösségekben, de magával Istennel sohasem rendezve a viszonyukat.

 

Aki nincs felkészülve arra lélekben, hogy lássa azt, amit Pál látott, hogy vannak, akik csak színből krisztuséi, s nem szívből, az valóban hamar megbotránkozik azon, hogy ilyen emberek tartósan lubickolnak érdemi megtérés nélkül akár a HGy-ban is.

 

Anno sokat beszélgettünk itt erről Báthory Ödönkével, a HGy “A”-ról, és a HGy “B”-ről, és biza a HGy “A” tisztán észleli a HGy ”B” ilyen jelenségeit, de az egyén és Isten dolga az, hogy egyénileg is Istené legyen odaszántan, szívéből megtérve valaki, s nem csupán a gyüli, a jó meleg akol tagja, ahol jó a dicsi, meg jól beszél a Sándor, és a Szent Szellem is mindig betölt…

 

Na nem ez a kereszténység, hanem kb az, amiről sittimfa írt itt 13 éve nagyon pontosan.