A hívő hisz, vélelmei vannak, még érteni is vél dolgokat, amiket soha senki nem érzékelt."

 

Vannak olyanok is, akik a valóságos tényeket sem érzékelik. Ezt nevezik valóságtagadás 

 

A valós tények tagadása pszichológiai értelemben leggyakrabban a tagadás (denial) nevű védekező mechanizmusként jelenik meg, amelyet Sigmund Freud írt le először, majd Anna Freud fejtett ki részletesebben. Ez egy tudattalan folyamat, amely megvédi az egyént a fájdalmas valóság vagy a szorongást keltő információk közvetlen megélésétől.

 

Bennend az Isten létezéséről szóló tényszerű vallomások elutasítása formájában nyilvánul meg.

 

Sok ember csak azért tagadja az élő Isten, istenek létezését,met attól fél,hoigy nem képes megfelelni

az Isten elvárásaival szemben. Ismerve az Isten Törvényét,tudatában van annak,hogy életvitele által megsérti azt. Hogy ne kelljen állandó bűntudatot éreznie az ember benső énje, azaz a szelleme

azzal iktatja ki az állandó szorongásérzetet a bűnei miatt, védve ezáltal önmagát az állandó szorongástól hogy tagadni kezdi az Isten létezését, megnyugtatva ezzel lelkét.

 

Ez idővel minden tényszerű ,létező dolog tagadásába megy át,amely az Istennek az igaz bírónak a létezéséről tesz bizonyságot.

 

Maga az állapot veszélyt jelent az ember lelke és szelleme üdvössége szempontjából.

 

A hitetlenség eme formája elsősorban nem az ember testét károsítja, hanem lelkében és szellemében szenved tőle kárt.

 

Az ilyen betegek csakis az Isten irgalmasságában reménykedhetnek.

 

A szeretet Istene előidéhet a beteg életében olyan sokkhatást, ami gyógyuláshoz,

és az igaz Istenben való hithez vezet.