Hogy hogyan is lehet meghalni a halálnak, és feltámadni az életre, hiszen megvan annak a kitaposott keskeny útja

Amikor alázattal és szelídséggel fordulsz a másik felé, kialakul bennetek a tisztelet egymás iránt

 

Miközben a gőgös, és dicsfényre áhítozó megsértődik arra is, amire nem kellene, és haragot és gyűlöletet kezd érezni a szívében

Nem tud megbocsátani és bosszút forral

Így alakulnak ki a háborúk

Nem törődik az ezrek, tízezrek, és százezrek sorsával, hiszen az önmaga sorsa kitölti a gondolatait

És ahogy megkeseríti mások életét, úgy azzal ítéletet gerjeszt

 

Miközben a kezembe, és a kezedbe adtad a sorsunkat, hiszen meghívtál minket a paradicsomodba

Így beléphetek, és beléphetsz a békéjébe, hogy világosságba lépünk

Kézen fogva a dicsfényre vágyakozót, megosztva a vele a Tőled nyert békénket

És ugyan ki az, aki terített asztalra talál, és mégis átülne az üres asztalhoz

 

Hogy meg valaki nem ismeri fel, ahogy ítéletet hirdetnek felette, hiszen mi meg hirdetjük a békédet

Oda meg nem lehet erőszakkal sem sötétséget vinni, ahova betalált a Fény

 

Így senki más nem kerül ítéletre, csak az, aki ítél