I. A Fouad 266 papirusz: a saját linkjeid sem azt bizonyítják, amit mondasz

Azt állítod, hogy a Fouad 266 papiruszba „utólag írták bele” a Tetragrammát, miután „kikaparták belőle” a Kürioszt. Ez hangzatos, csak éppen a saját második képlinked sem ezt mondja. A második általad adott kép szövege arról beszél, hogy a görög szöveg írnoka helyet hagyott, és egy másik kéz a héber betűs nevet ebbe az üres helybe illesztette; a kép nem „kikaparásról” beszél, hanem előre hagyott hézagról és utólagos "

 

A tudós jóhiszeműen írta, hogy kihagyták a helyet. A helyzet az, hogy a hézag pontosan olyan nagy,

ami a κύριος(küriosz) kifejezés betűihez szükségeltetik. Hogy kikaparták, vagy kiáztatták nem lényeges. A lényeg az, hogy utólag és más kézírás által került a tetragramma a szövegbe.

 

Itt kinagyítva meg lehet nézni a töredéket:https://aszazadikjuhblogja.blog.hu/2016/04/14/a_fouad_266_papirusz_a_bizonyitek

 

Mit nem hajlandóak a jehovizmus elfogult hívei tudomásul venni?

 

Nos elsősorban azt, hogy a leletet nem Jeruzsálemben találták, hanem Egyiptomban,

Kairotól 100 km-re.

 

Továbbá azt, hogy nem ez volt az első Egyiptomban megtalált lelet, amely tartalmazza a tetragrammát.

 

Karel van der Toorn a Biblical Archaeological Review egy  figyelemre méltó tanulmányt közöl az egyiptomi Amherst 63 papiruszról. A gyűjtemény 35 arámi nyelvű szöveget tartalmaz, amelyeket a Kr. e. 7. és 6. század folyamán vetettek papiruszra. Ezek között három izraelita zsoltár is található – közülük az egyik a ma ismert Biblia része is (Zsolt 20). Valószínűleg eredetileg héberül íródtak, s a zsoltárok Jahót (JHWH egyik névváltozata), az istenek királyát dicsőítik. Az arámi nyelvű közösség újévi ünnepségein hangozhattak el.

 

Nos ez a szöveg korban évszázadokkal megelőzi a Fouad 266 papiruszleletet.

 

A szöveg egymás mellett két istenről ír, az Úr-ról(Adon) és Jahóról, akit borjúnak  borjúnak nevez.

A szöveget 1932-re már megfejtették meg, azaz hét évvel korábban, mint a Fouad 266 számmal jelölt papiruszt. Ez azt jelenti, hogy amikor a Fouad 266 jelölésű papíruszt megtalálták a a régészeknek és írásszakértőknek tudniuk kellett ,hogy kit is tiszteltek az Egyiptomban élő zsidók Izrael Istene Adón mellett. Ez nem más volt, mint JHWH(Jahó) a borjúisten. A szövegből az is kiderül, hogy Adon azaz az Úr Isten hatalmasabb volt a számukra a JHWH(Jahó) nevű istenüknél, hisz Adón Istenhez könyörögtek ,arra kérve az Urat, hogy ne vegye el tőlük azt, amit borjújuk JHWH(Jahó) kívánságaik teljesítéseként megadott nekik.

 

Idézem a szöveg magyar fordítását:

 

Jahó válaszoljon nekünk bajainkban.
Adonáj válaszoljon nekünk bajainkban.
Légy egy íj a mennyben, Holdsarló!
Küldd el hírnökeidet
Rash egészéből
és Cáfonból
Jahó segítsen nekünk.
Jahó adja meg nekünk
szívünk vágyait.
Az Úr adja meg nekünk
szívünk vágyait.
Minden kívánságunkat teljesítse Jahó.
Jahó töltse be,
az Úr ne vegye el
szívünk egyetlen vágyát sem.
Néhányan az íj által, néhányan a lándzsa által –
íme, nekünk Jahó a mi Urunk és Istenünk.
A Bikánk legyen velünk.
Bétel válaszoljon nekünk holnap.
Baál-Samajin áldja az Urat:
„Hűséges embereiddel együtt megáldalak téged!”
Vége.

 

Kr. e. 525 és 404 között Egyiptom a Perzsa Birodalom fennhatósága alá tartozott, és ebben az időszakban zsidó származású katonai zsoldosok is éltek az ország területén. A legismertebb zsidó település a déli határvidéken, Elephantine szigetén alakult ki. Az itt élő közösségről azonban csak a 20. század eleje óta rendelkezünk megbízható ismeretekkel, az úgynevezett elephantinei papíruszoknak és cserépleveleknek köszönhetően.

 

Szüénében két arámi nyelvű közösség is működött: az egyik a szíriai Hamából, a másik Babilonból érkezett zsidókból állt. Az elephantinei zsidóknak saját templomuk volt, amelyet Jahó (JHW) tiszteletére emeltek. A szíriai közösség Bétel istennek és az Ég királynőjének szentelt templomban, míg a babiloni közösség Nabu és Banit kultuszát őrző szentélyben gyakorolta vallását. Nem véletlen tehát, hogy éppen ezeknek az isteneknek a neve bukkan fel az Amherst 63 papirusz lapjain is.

 

Maga a papirusz négy részből és egy függelékből áll:

 

1–3. rész

Rituális szövegek az egyes istenekről (Nabu és Nanay; Bétel és felesége, az Ég királynője, valamint Jahó).

4. rész

A szöveg a fent említett isteneket hasonlítja egymáshoz, mintha a közösség valami közös vallási nyelvet akart volna kidolozni.

Függelék

Udvari elbeszélés az asszír Assur-bán-apli királyról és testvéréről, Shamash-shum-ukinról.

 

Új fényben az ókori zsidóság történetének néhány fejezete - #BibliaKultúra

 

Aki mindezek ellenére azt állítja , hogy JHWH(JAHÓ) Izrael Istene volt, az készakarva káromolja Izrael Istenét. Készakrva nem hajlandó tudomást venni arról, hogy sem az Úr Jézus, sem az apostolok nem tartották JHWH-t azaz Jahót istenüknek. Ők valahányszor utaltak istenükre, akkor Küriosz néven nevezték, ami az Adon arámi görög fordítása.

 

Úgy lehet megkülönböztetni egymástól az igaz khrisztoszot az álkereszténytől, hogy amíg az álkeresztény JHWH-t , azaz Jahót, a bikaistent vallja istenének, ellentétben vele az igaz khrisztoszi,

az Úr Jézushoz és az apostolaihoz hasonlóan Adón = Küriosz = Úr nevén nevezi Jákób azaz Izrael Istenét.